A mai poszt egyfajta újévi fogadalomként szolgál, és lassan hagyománnyá fejlődik. Tartalmazza azokat a rendezvényeket amelyekre rendszeresen igyekszem elzarándokolni, vagy legalább egyszer el szeretnék nézni. A múlt év megint elég jól alakult élmények szempontjából, itt foglaltam össze a legjobbakat. 

Következzen egy lista az év fontosabb autós rendezvényeiről kronológia sorrendben. Ha esetleg valami kimaradt volna, akkor nyugodtan lehet emlékeztetni kommentben…

Az előző részben sikerült végig venni a tömegmárkák egy részét és a VW luxus és presztízs márkáinak standjait. Mindazonáltal idő hiányában kimaradt jó pár márka, főleg a mindig profi show-t produkáló német prémiummárkák és a luxusautók gyártói. Az előző rész végén azzal hecceltem az olvasókat, hogy a javát erre a posztra tartogatom. Igyekszem, hogy ne okozzak csalódást. : )

Január 12-től várja a látogatókat a 96. a brüsszeli autószalon a brüsszeli vásárvárosban (Heysel metrómegálló), és január 21-ig tart nyitva (hivatalos oldala itt érhető el), a hétvégéken estébe nyúló hosszú napokkal. Brüsszel önmagában is megér egy fapados utat, már csak a múzeumai miatt is, jelenleg egy amerikai autós tárlat várja a látogatókat.  Aki autóval jár arra annak érdemes megnézni a csütörtökön kezdődő Interclassicset Maastrichtban, a holland-belga-német határnál (amely két éve így nézett ki, de az ez évi rendezvényt jobban tükrözi a novemberi brüsszeli kiállításuk).

Páratlan években a rendezvény egy dreamcars tárlattal egészül ki a második hétvégére tavaly ez így nézett ki. Páros évben ezt egy prémiumcsarnok próbálja helyettesíteni. Mivel a kiállítóknak nem kell két tárlat között szétforgácsolni az erőforrásaikat, nekem jobban is tetszik ez a felállás.

Egy hét múlva kezdődik a 96. Brüsszeli Autószalon a belga fővárosban, akinek nincs jobb dolga egy elég komoly autós rendezvénnyel fog szembesülni (hivatalos oldal itt).

Bár a Brüsszeli Autószalon finoman szólva is nem a legismertebb autó-kiállítás, és közel sem annyira látványos, mint a nagy európai szalonok (Párizs/Frankfurt illetve Genf), az elmúlt években hozott egy elég stabil színvonalat, ami miatt messze kiemelkedett a régió többi autószalonja közül (főleg Essennel erős a kontraszt). Eddig szinte minden évben sor került rá, így stabil pont maradt a kalendáriumban, miközben sorra törölnek komoly autószalonokat (pl Amszterdam, Bologna).

Még a blog első hónapjaiban született egy poszt, amely sorra vette az autóipar és az autós társadalom számára legnagyobb hatással járó eseményeket és tendenciákat, amelyek 10-20 év múlva visszagondolva fontosabbnak fognak tűnni, minthogy ki nyert az év autója szavazást, a cégvezetői belharcokat, esetleg az éves eladások versenyét. Az eredeti cikkben kiemeltem öt dolgot, amit fontosnak éreztem, és szerintem hosszú távon meghatározza az autóipart. Lássuk, hogy ezek mennyire valósultak meg.

Akik az index-kiemelés miatt rendezvényekre és látványos képekre számítottak, azok inkább nézzék meg az előző heti válogatást a 2017. év legjobb autós rendezvényeiről.Ez itt egy afféle elméleti okvetetlenkedés igazi kibic módra. :)

A múltkori kirándulásom során sikerült betérni a Stuttgart és München között félúton található Mazda Múzeumba, amely egy lelkes helyi Mazda-kereskedő, Walter Frey úr privát gyűjteménye, de gyári támogatás nélkül is képes maradandó élményt nyújtani. 

A teljes nevén Frey Mazda Classic Car Museum mögött ugyanis nem a Mazda vállalat, hanem mindössze egy helyi márkakereskedő családi vállalkozása áll. Az augsburgi Auto Frey már 1978 óta üzemel, így Németország egyik legelső Mazda márkakereskedője. Az alapító azonban egy másik Walter Frey, nem a svájci Emil Frey unokája, és így tényleg nem is szabad azonos mércével mérni, mint a Lowman Gyűjteményt (amely a világ egyik legnevesebb autómúzeuma).

A blogon lassan hagyománnyá válik, hogy az év végén felidézem az év legjobb 10 autós élményét egy szabványos toplista keretében. Egy ilyen lista persze eleve feltételezi, hogy volt 10 autós élményem ebben az évben : ). A 2017-es élménycunami látva ez nem is kérdés, a 2017-es év mennyiségileg mindenképpen felülmúlta az összes korábbi esztendőt.

Brüsszeltől Rigáig, Hágától Torinóig jópár neves múzeumba sikerült ellátogatni ebben az évben, amellett hogy egy sor érdekes autós rendezvényre is eljutottam. Akadtak köztük nemzetközi és regionális oltimer-kiállítások, nemzetközi és országos autószalonok, oldtimer versenyek és egyéb látványosságok, és azért sikerült egy-két új autót is kipróbálni, csak megírni nem volt időm. Talán förszt vörld problemnek tűnik ennyi élmény után, de szinte mindegyik beszámolóm úgy végződött, hogy a tavalyi jobb volt.

Lassan a mozikba ér az év legjobban várt tudományos fantasztikus filmje (vagy más értelmezés szerint űr kalandfilmje) az Utolsó Jedik. Bár a legutóbbi résszel nem vagyok teljesen elégedett, álljon itt most egy válogatás a filmtörténelem legjobb űrcsatáiról.

Hogy ne legyen annyira könnyű a 10 jelenetet összegyűjtése, felállítok pár kritériumot az elején. Egy jó űrcsatához először is kellenek megfelelő űrhajók, lehetőleg sok. Ezért kihagyom azokat a szitukat amikor két úrhajú párbajozik, mint a Khan bosszúja vagy annak remake-je (Into darkness), vagy a Yesterday’s Enterprise (amely egy remek része a sorozatnak, de több okból is elvérezne). Az is kimarad, ha nem az űrben csatáznak (felszíni ütközetek), így a Birodalom visszavág felszíni csatája a Hoth bolygón bukik egy (amúgy biztos) dobogós helyezést. A listára kerülhettek csaták mozifilmekből és TV sorozatok ból is, de a rajfilmeket és számítógépes játékokat nem engedtem be, pedig jó néhány film megirigyelhetné a Starcraft átvezető animációit, vagy a Mass effect játékmenetét. Sőt megkockáztatom, hogy a Starcom vagy a Robotech, esetleg a Klünok háborúja rajzfilm-sorozat egyik másik jelenete is ideférne, az egész estés Manga rajzfilmekről nem is beszélve. Ezen felül Igyekszem korlátozni a franchise-okat, mivel sorozatok, mint a Star Trek vagy a Babylon 5 önmagában is megtölthetnének egy 10-es listát, de a hogy adjak némi mennyiségi engedményt, a Star Trek egyes sorozatai vagy a Star Wars mozifilmek sorozatai (IV-VI, illetve I-III,  valamint VII+ R1) külön is szerepelhetnek. Idővel egyes filmek elavulnak, az Utolsó csillagharcos előremutató számítógépes animációi manapság már eléggé átlátszóak, ráadásul a technológia nem öregedett annyira szépen, mint az Industrial Light and Magic legjobb stop-motion trükkjei, amelyek még ma is élvezhetőek. Nosztalgiázóknak mondom, a Pirx kapitány is lecsúszott a top tízről, a citromfacsaró és a kávéfőző meccséért fáradjanak egy gasztroblogra : ).

Szombaton nyitja meg kapuit a nyilvánosság előtt az Essen Motor Show, amely  2017-ben ünnepli 50. évfordulóját. Aki most állna neki szervezni az utat nem késett el, a kiállítás egy hétig (december 10-éig) várja a látogatókat. A rendezvény koncepciója sajátos, talán a hazai AMTS áll a legközelebb hozzá. A szervezőgárda nagyjából azonos az Essen Techno Classica  csapatával, de a rendezvény nagyon más. Tavaly sikerült kilátogatni és érdekes élményekkel gazdagodtam, érdekes oldtimerek (a sinheimi közlekedési múzeum is beszállt, az egyik legkomolyabb Ferrari tárlatot villantották ez évben, meg sok versenyautó, látáskárosodást okozó tuningverda és persze pár hozzájuk passzoló maca).

 Az AMTS-hez kevésbé szokott szemnek az EMS egy felettébb szokatlan kiállításnak hat. Egyrészt mindenkinek kínál valamit, mivel egyszerre nyújtja három(ésfél) rendezvény tematikáját:  az Essen Motor Show kisebb részben oldtimer-szalon, nagyobb részben tuningshow és sportkocsi-kiállítás, egy csipetnyi újautó-részleggel. Másrészt viszont egyik tematikában  sem kiemelkedő.

A múlt héten harmadik alkalommal került megrendezésre brüsszeli Interclassics (a hivatalos oldal az alábbi linken érhető el). A szervezők azonban korántsem kezdők, referenciájuk Hollandia legfontosabb oltimer-rendezvénye, a januárban már 25. szülinapjára készülő Interclassics Maastricht. Persze nincs könnyű dolguk a konkurencia fényében, a tavalyi brüsszeli Interclassics  messze elmaradt a nagyobb regionális rendezvényektől, mind méretben mind minőségben. Nem láttam nagy aukciós standot, mint amivel Coys, Bonham vagy az Arcturial szokott készülni, nem készültek standdal a máshol bejáratott specialisták (mint a HK Engineering), és a Párizsban megszokott kisebb privát gyűjteményekhez fogható standokból sem volt sok. Az igazi vízválasztó a Retromobile/Techno Classica és a többiek között a gyári márkamúzeumok jelenléte, illetve azok hiánya. Az oldtimer-rendezvények sokáig elsősorban használtautó-börzék voltak, amelyek azzal emelték ki magukat a sima használtató-piacok közül, hogy hogy a szervezők megnyernek egy "védnököt", általában egy születésnapját ünneplő márkát, amely elhozza a saját múzeumából legféltettebb kincseit. Így került Antwerpenbe a Jaguar egyik másik legendás versenyautója, és Maastrichtba a BMW saját kollekciójából a versenyre felkészített, M-es harci színekben pompázó M1 vagy a Z8-as, Art Car festéssel. Nem mintha az a pár tucat eladásra kínált 911-es, sirályszárnyas SL vagy Ferrari nem érdemelné meg a kitérőt persze.

Az elmúlt két-három év oldtimer-rendezvényei alapján nekem úgy tűnik, hogy a régió (BENELUX, illetve Németország észak-nyugati része) nagy rendezvényein egy stabil kiállítókör jár körbe gyűjteményével, bár a kínálat azért folyamatosan változik. A Brüsszelben most vasárnapig el nem kelt darabok egy hónap múlva ott lesznek az Essen Motor Show oldtimer-szekciójában, és a két-három szép verdát forgató privát hobbigyűjtők ott lesznek a Techno Classicán is, bár a Retromobile-on standot bérelni már túl nagy falat lenne nekik. Belgiumban azonban annyi oldtimert tartanak fenn, hogy simán elférne még két ilyen rendezvény. Az Interclassic szervezői pedig mindig igyekeznek valami többletet adni.

Régóta szerettem volna felkeresni az Audi múzeumát, mivel piszkálja a csőröm, hogy miként sikerül felvennie ezen a fronton a kesztyűt a legifjabb német prémiummárkának. Az előző posztban mutattam be a Mercedes lenyűgöző múzeumát, de ezen a túrán sikerült több zarándokhelyet is kipipálni. Annyit előre is elárulhatok, hogy az Audi múzeum felülmúlta a várakozásaimat.

Az Audi mint márka elvileg már túl van a 100-ik évfordulóján, de jóval hányattatottabb sorssal bír, mint a két másik prémiummárka. Az Audit eredetileg August Horch alapította 1910-ben, miután a saját nevét viselő Horch cégből kitúrták. Az Audi név maga is a Horch név jelentésének latin tükörfordítása. A márka később a négykarikás Auto Union részévé vált, amely a német birodalom keleti felének autóiparát egyesítette olyan többmárkás konglomerátummá, mint manapság a Volkswagen. Aztán el lehetett képzelni mi lett a veszte a konszernnek ’45-ben... Azért az Auto Uniont ’49-ben újjáalapították nyugatnémet székhellyel, és rengeteg kavarás után megérkezett a nagy ember, Ferdinand Karl Piëch, aki rendbe szedte az Audi márkát, és magalapozta azt, aminek ma ismerjük. Személyes meggyőződésem, hogy a mai értelemben vett prémiummárka Audi valahol a 90-es években született meg. Felmerülhet ez esetben a kérdés: akkor meg minek ide múzeum?

Ez évben harmadik alkalommal kerül megrendezésre brüsszeli Interclassics. Referenciájuk Hollandia legfontosabb oltimer-rendezvénye, a januárban már 25. szülinapjára készülő Interclassics Maastricht, amely az egyik legnagyobb európai regionális oldtimer-kiállításként hirdeti magát. Az év elején már írtam egy beszámolót a hasonló léptékű Anwerp Classicsről, de sajnos az év eleji maastrichti Interclasicsról ez évben lemaradtam (viszont tavaly összejött). A tavalyi brüsszeli Interclassicra viszont sikerült kilátogatni. A szervezők akkor két fő tematikus tárlattal is készültek, ami remekül kiegészíti a börzét. A nagyobbik gyűjtemény a Spa-Francorchamps-i pályán valaha döngetett neves versenyautókat fűzte egy 2x2 tornasorba. Akadt itt a BMW lenyűgöző M1-eséből (Hans Joachim Stuck szolgálati autója) éppúgy, mint Ralf Schumacher és Thierry Boutsen F1-es torpedója, egy Jaguar XJR 14 Le Mansból de akadt néhány a letűnt korok légterelőben szegény lélekvesztő szivarjaiból is. A másik válogatás témája a törpeautók világa volt. Ez egy másik véglet, ahol egymást váltják viccesebbnél viccesebb autók, amelyek között egy Isetta már a közepes méretet képviseli. A mikroautók nagyobb részét a Lowman adhatta, de helyi Autoworld Múzeum is hozzájárult. Ezen felül több érdekességet is láttam, például a BMW 100. Szülinapjára szervezett Autoworld tárlat kedvcsinálóját vagy a Porsche belgiumi hivatalos oldtimer-központjának eléggé impozánsra sikeredett standját.

A oldtimer rendezvények sokáig elsősorban használtautó-börzék voltak, amelyek azzal emelték ki magukat a sima használtató-piacok közül, hogy hogy a szervezők megnyernek egy "védnököt", általában egy születésnapját ünneplő márkát, amely elhozza a saját múzeumából legféltettebb kincseit. Így került Antwerpenbe a Jaguar egyik másik legendás versenyautója, és Maastrichtba a BMW saját kollekciójából a versenyre felkészített, M-es harci színekben pompázó  M1 vagy a Z8-as, Art Car festéssel. Nem mintha az a pár tucat eladásra kínált 911-es, sirályszárnyas SL vagy Ferrari nem érdemelné meg a kitérőt persze. Az elmúlt két-három év oldtimer rendezvényei alapján nekem úgy tűnik, hogy a régió (BENELUX, illetve Németország észak-nyugati része) nagy rendezvényein egy stabil kiállítókör jár körbe gyűjteményével, bár a kínálat azért folyamatosan változik. A Brüsszelben most vasárnapig el nem kelt darabok egy hónap múlva ott lesznek az Essen Motor Show oldtimer szekciójában, és a két-három szép verdát forgató privát hobbigyűjtők ott lesznek a Techno Classicán is, bár a Retromobile-on standot bérelni már túl nagy falat lenne nekik. Belgiumeban azonban annyi oldtimer akad, hogy simán elférne még két ilyen rendezvény. Az Interclassic szervezői pedig mindig igyekeznek valami többletet adni.

Látva az index kiemelési módszerét (módszeretelenségét), inkább leszedtem az egész posztot a blogról. 

Most egy időre pihentetem a blogot, amíg nem látok valami javulást az egész rendszerben. 

Pár személyes gondolat lehet hogy néha kikerül (mert a szófosási kényszer belülről jön :)), de a hagyományos nagy posztokat egyelőre beszüntetem. 

A kommenteket köszi, meg is hagyom őket, valszeg egy napon majd beépítem, ha  majd újraírom itt vagy egy másik platformon.

Már csak pár nap és kezdődik a Hungaroring Classic, amely az év egyik legkomolyabb hazai oldtimer-rendezvényének ígérkezik. Mivel ebben az évben nem tudok majd kilátogatni, és pont útba esett kinéztem a nyáron a Spai futamra, a beszámoló ezen a linken található.

A mogyoródi futam mögött ugyanaz a szervezőgárda áll, a Peter Auto gyakorlatilag szervezett egy versenyszériát az oldtimer versenyautók legelitebb tulajdonosainak, amelynek során ellátogatnak a kontinens legérdekesebb versenypályáira valamilyen rotáció alapján. Múlt évben például a Le Mans Classics lett volna lőtávolban (de sajnos nem jött össze) ez évben Spában voltak. Úgy mellesleg még egy sor rendezvényt összehoztak, mint a Ferrari tiszteletére rendezett Chantilly (amely a képek alapján komolyabbra sikeredett, mint bármi amit Modenából szerveztek).

A mai poszt begépelésekor több kétségem volt annak hasznosságáról, mint bármikor korábban. A blogon általában igyekszem olyan helyekről tudósítani, amelyekről máshol nem nagyon lehet olvasni. Ez mondjuk a Retromobile vagy a Brüsszeli Autószalon esetében nem olyan nehéz, de az IAA-t viszont sokan kivesézték már, gyakran akár élőben, nagyobb rutinnal és mélyebbre ható szakmai ismeretekkel tudósítottak. A nyitónapon egy élőblog keretében megpróbáltam átadni a kilátogatáshoz legfontosabbnak vélt ismereteket és benyomásokat, de ha már marad egy csomó jó kép gondolta összedobom egy posztba (lesz az kettő is ahogy elnézem), és amit lehet igyekszem közzé tenni, amíg még nyitva állnak az IAA kapui.

Azért aki élőben is látni akarja, nem árt ha siet, a hét végéig várja a látogatókat a frankfurti Nemzetközi Gépjármű-kiállítás (Internationale Automobil-Ausstellung, IAA, hivatalos honlapja angolul), amely Párizzsal vállvetve kétévente rendezi meg a frankfurti vásárvárosban a kontinens legrangosabb nemzetközi autószalonját. Két éve már vázoltam, hogy miért szeretek kijárni Frankfurtba, álláspontom az óta sem változott számot tevően. A nagy nemzetközi szalonoknak van egy utánozhatatlan hangulata, mivel a gyártók központilag kidolgozott standjaival nem kel versenyre egy országos (importőri) kiállítás sem (bár néha Brüsszelben összejön), ezért mindenkinek ajánlom, hogy a kontinens három nagy kiállításából (azaz Genf, Párizs illetve Frankfurt) egyet nézzen meg egyszer élőben. 

A legutóbbi salzburgi túrám során sikerült rátalálni egy újabb zseniális helyre, a Porsche Fahrtraum nevű privátmúzeumra, amelyről már poszt is született. A Porsche unoka Ernst Piech gyűjteménye alighanem Ausztria legkomolyabb autómúzeuma, de kontinensen is kiemelkedik interaktivitásában és gyerekbarát kialakításában (vagyis remek szórakozás kábé mindenkinek). Persze felfedezés öröme nem akadályozott meg abban, hogy visszalátogassak Salzburg másik autós Mekkájába, a Red Bull alapító Mateschitz úr privát gyűjteményének otthont adó Hangar 7-be.

Kereken egy éve született már egy poszt a Hangar 7 mesés világáról. Akkoriban a mobiltelefonom a technika határait feszegető minőségű és hangulatú képeket hozott össze Mateschitz úr büszkeségeiről, amelyek egy igényes és modern épületben kaptak helyet.

A Mercedes stand megtekintése kötelező program, úgy ahogy van, mert gyönyörű, tele van interaktív dolgokkal, újdonságokkal és sok izgalmas tanulmánnyal. Évről évre meg szokta nyerni a vásár nagydíját, szerintem jogosan.

Jaguár standot sem szabad kihagyni, mert egyszerűen minden van, új premierek, izgalmas tanulmányok, mozi kabinok, holografikus vetítő ás persze csinos és/vagy segítőkész hoszteszek, mind-mind pipa…

A nyáron sikerült rátalálni a családos autórajongók titkos tippjére, a Porsche unoka Ernst Piech (Ferdinand Piech bátyja és egyben nemezise) tisztes magángyűjteményére.

A múzeum az osztrák Mattsee városában, Salzburg mellett, két hangulatos tó csücskében található. Rengeteg a látnivaló a környéken (Salzburg maga elegéns történelmi belvárosával és Matechitz úr privát repülő és versenyautó-gyújteményével a Hangar 7 ultramodern épületében, aztán a híres Hallstatt/Salzwelten/Dachstein trió vagy éppen a Königsee a maga panorámaútjával, egy hét alatt végigrohanva sem lehet bejárni). A múzeum a négy fal között pedig egy kis változatosságot nyújt az alpesi tájakba és vidéki túrába belefáradt turistáknak. A múzeum maga egy egyszerű épületben rejtőzik, simán elmennék mellette a tóparti tájban gyönyörködve, ha nem szól a navi. Alapjában véve nem is mérhető a neves gyári márkamúzeumokhoz (mint a Stutgarti gyári Porsche Museum, bár a 13 eurós jegyárban nem marad el tőle), nem is vártam tőlesokat, talán épp ezért is sikerült kellemesen csalódnom.

Egyelőre nem akarom lelőni a poént, de legyen ez az előzetes :)

Nemrég megjelent egy cikk a Clarksonék új honlapján, a Drivetribe-on, amely kísérletet tett a lehetetlenre: elmagyarázni a logikát a sok rejtélyes szám mögött, amely a Ferrari egyes modelljeit takarja. Gondoltam hogy kivonatolom itt, bár semmi értelme, a Ferrarik elnevezése kábé annyira logikus, konzekvens és koherens, mint mondjuk a francia nyelvtan.

Akinek nem megy az angol, íme pár direktíva magyarul, azaz kisállat-határozó ágaskodó paripákhoz: