A mai poszt begépelésekor több kétségem volt annak hasznosságáról, mint bármikor korábban. A blogon általában igyekszem olyan helyekről tudósítani, amelyekről máshol nem nagyon lehet olvasni. Ez mondjuk a Retromobile vagy a Brüsszeli Autószalon esetében nem olyan nehéz, de az IAA-t viszont sokan kivesézték már, gyakran akár élőben, nagyobb rutinnal és mélyebbre ható szakmai ismeretekkel tudósítottak. A nyitónapon egy élőblog keretében megpróbáltam átadni a kilátogatáshoz legfontosabbnak vélt ismereteket és benyomásokat, de ha már marad egy csomó jó kép gondolta összedobom egy posztba (lesz az kettő is ahogy elnézem), és amit lehet igyekszem közzé tenni, amíg még nyitva állnak az IAA kapui.
Azért aki élőben is látni akarja, nem árt ha siet, a hét végéig várja a látogatókat a frankfurti Nemzetközi Gépjármű-kiállítás (Internationale Automobil-Ausstellung, IAA, hivatalos honlapja angolul), amely Párizzsal vállvetve kétévente rendezi meg a frankfurti vásárvárosban a kontinens legrangosabb nemzetközi autószalonját. Két éve már vázoltam, hogy miért szeretek kijárni Frankfurtba, álláspontom az óta sem változott számot tevően. A nagy nemzetközi szalonoknak van egy utánozhatatlan hangulata, mivel a gyártók központilag kidolgozott standjaival nem kel versenyre egy országos (importőri) kiállítás sem (bár néha Brüsszelben összejön), ezért mindenkinek ajánlom, hogy a kontinens három nagy kiállításából (azaz Genf, Párizs illetve Frankfurt) egyet nézzen meg egyszer élőben.
De amíg a Párizsi Autó-világkiállítás a látogatói élmény kárára hajkurássza a látogatószám-rekordokat, az IAA olyan kedvességekkel biztosítja be a komoly érdeklődőket, mint a feláras prémium nap (vagyis a szakmai napon akkreditáció nélkül lehet bemenni). Ha már elutazom egészen Frankfurtig, inkább kifizetek 47 eurót 14 helyett hogy rendes körülmények között láthassam a kiállítást. Nyilván ha meg ott élnék, akkor egy kevésbé frekventált (mellesleg olcsóbb) hétköznapi jegyet vennék, amely elővételben 12 euró. A nyilvános napokon az IAA reggel 9 és este hét között tart nyitva.
12 euróért pedig rengeteg élményt kap, aki autókra vágyik, mert az IAA kiállítása megint hatalmas lett. De tényleg... A kiállítók megtöltöttek 5-6 nagy csarnokot, a házigazda németek pavilonjai márkakereskedésnek is elmennének, abból is a komolyabb fajtából, emeletekkel és átjárókkal, liftekkel és mozgólépcsőkkel …
Mindazonáltal a márkák felhozatala nagyon átrendeződött. Alapvető márkák és modellek hiányoznak, mégsem üres a szalon, sőt, ha a Nissan vagy a Volvo a vége felé kapart volna a helyért, akkor sem fért volna be, mert a noname vagy alibi márkák (Thunderpower, Wey) vagy például a 40 éves Brabus szépen kitöltötte a rendelkezésre álló teret. Bemelegítésként kezdjük ezekkel, mert a Mercedes csarnoka után már nem fognak akkorát ütni. Pedig kár lenne kihagyni az alkatrész-beszállítókat, mert az unalmas témákat remek show-elemekkel és kedves és/vagy szép hoszteszekkel próbálják kikompenzálni.
Akad itt szilánkosra metszett Lexus LC (mellesleg egy sor másik stand is használta illusztrációnak / díszletnek a nagy Lexus kupét, ami elég jó jel egy GT kupénak),
… 5-ös BMW-t vászonnak használó műszaki házimozi…
… vagy egyszerűen összehozott egy szép standot, mint az Akrapovic.
Más ilyen rendezvényekhez képest elég erős volt az oldtimer-felhozatal, persze azért a Techno Classica szintjétől messze állt. Az autóipari csarnokban egy felettébb érdekes gyűjteményt hoztak össze a 70-es évek Oldtimereiből. A sirályszárnyas hófehér 126 SEC beleégett a retinámba, az biztos…. A verdák mellett posztoló sztyuvik a Motoroworld nevű autós élményközpontról osztottak szórólapot, azt hiszem egyszer el fogok látogatni valamelyikbe ha lesz időm.
A másik nagy oldtimer-epicentrumot az 5-ös csarnokban székelő 40. évfordulóját ünneplő Brabus biztosította. A cég fő profilját sokáig a nagybetűsen ELMEBETEG műszaki megoldásokkal tuningolt Mercedesek jelentették, de aki járt már Techno Classicán, az megtanulta becsülni a cég restaurátor részlegét. A brutális aktuális modellek mellett egy meseszép újszerű sirályszárnyas lopta el a show-t a fő Brabus-standon, míg egy külön standon egy tucat gyönyörű restaurált vagy félkész oldtimer sorakozott.
A Brabus mellett még itt szállásolták el az Alpinát és a Startechet, utóbbi sikeresen túlélte a Motorolát (ha azt sem tudod miről beszélek akkor te harmadik évezred gyermeke vagy).
Pedig a Brabus még csak a bemelegítés az igazi nagyágyúknak. Az 5. Csarnokba költözött ugyanis a Ferrari és a Maserati. Utóbbi egy korrekt standot hozott össze, célszerű dekorációval, mivel mind a lakberendezés, mind a személyzet tekintetében passzolt a márka luxus jellegéhez. A dekorációhoz képest viszont az autók számomra némileg csalódást keltettek, főleg az illúzióromboló kevlár betétek, amelynek három alapvető funkciója van: könnyű, drága és rém randa. Ez volt az az anyag, amitől a 3 millás Laferrari is egy csóringer műanyagbelsejű Ferrari-utánzatnak hatott. Na ezek után ki lehet találni hogy egy méretes Grancabrión melyik funkció érvényesült a háromból…
Ha már itt tat, a szomszéd standon ott parkoltak az olaszok még exkluzívabb márkája, a Ferrari. Egy gyári stand, amely a legújabb Ferrarikat tudja felmutatni, sosem lesz unalmas. Ez volt az a stand, amelynél az újságírók is tucatjával álltak sorban (teljes harci díszben, mikrofonokkal, légvédelmi ütegnek beillő objektívekkel), hogy bebocsátást nyerjenek. A Ferrari pedig elhozta a legfrissebb modelljét, a Frankfurtban premierjét ünneplő Portofinót. Az egyetlen dolog ami igazán zavart a stand szélére biggyesztett 70-es szám.
Mivel ezen a hanyagul odavetett 70-es számon felül semmilyen érdemi nyomát nem láttam a megemlékezésnek. Ez elmúlt hónapok rendezvényei ékesen bizonyítják, hogy a gyűjtők a Ferrari gyári támogatása nélkül is csodálatos megemlékezéseket tudnak tartani. Sergio Marchione olyan, mint amikor egy örökösre rászakad a menő vállalkozás. Élvezi a reflektorfényt, de érezhetően köze sincs ahhoz ami a márkát azzá tette ami ma.
A Ferrari mellett egy furcsa stand kapott helyet. A Thunderpower már két éve is kiállított az IAA-n, most az 5-ös pavilonban sem vallott szégyent a díszleteivel. Mindazonáltal autóval nem nagyon tudnak szolgálni, és a hoszteszek sokadik kérdésemre sem tudtak választ adni, hogy miből is él a cég.
A végére hagytam a pavilon morális győztesét, a Jaguar-Land Rover csoport standját. Az India tulajdonú brit márkacsoport az egyik legjobb standot állította. Szinte mindenre gondoltak a vállalatcsoport szerteágazó tevékenységének rengeteg érdekes aspektusát, az aktuális palettát érdekes modellek szemléltették (pl XE sportmodell, Discovery metszete) az új modellekkel pedig közelről is meg lehetett ismerkedni.
Az XF kombi helyben például fel sem tűnt, pedig valószínűleg világpremiert ünnepelhettünk személyében is. Az igazi látványosság azonban az E-Pace volt, amely nemcsak szép, de a nagyobb tesóhoz képest is sok tekintetben előrelépés, például mintha visszatértek az utolsó remekbeszabott Jag belső (F-type) formanyelvéhez. Sokat elárul a kocsiról, hogy még záróra idején is ott fotózgatták az ázsiai mérnökök.
A legnagyobb többmárkás csarnokban több ázsiai márka is kitett megáért, nehéz igazából egy domináns márkát kiemelni, ha valami megmaradt, az a Citroen minimális és az Opel vissszafogott jelenléte. Utóbbi esetében érthető, ha nem készültek tűzijátékkal az átvétel évében, de a PSA sem vitte túlzásba, eltekintve a remekbe szabott hosztesz-felhozataltól. A Subaru premierrel és hoszteszekkel készült, meg némi műszaki oktatással, szerintem egy ennyire törpe márkától ennyi már bőven elfogadható.
Igazán példaértékű munkát az újonc Wey marketingesei végeztek. A standon szinte mindennel készültek, izgalmas és eredeti tanulmánnyal (nem túl eredeti de felettébb hatásvadász szárnyas ajtóval) dögös hoszteszekkel anyagmintát szemléltető bútorokkal, már csak a szériamodellek hiányoznak.
Számomra a Renault is csalódást keltett, pedig a stand igényes volt érdekes tanulmányokkal, bár a pszichedelikus lampionokat már vagy 10 kiállításon láthattuk. A frankfurti felhozatal része egy lakóházzal integrált jövő-autó és egy futurisztikus versenyautóval, egy alibi premierrel (Megane RS), de például az Alpine kupét el sem hozták. Lassan ez az autó válik az én privát személyes unikornisommá, Párizsban is passzolt (pedig előtte az Autoworldben és utána a Brüsszeli Autószalonon is cameózótt egyet), itt pedig állítólag egy Oltimer-központban állították ki az IAA-val párhuzamosan(?!). Nem igazán kompenzál az A110-esért de szép standot kapott a Dacia frankfurti premierverdája az új Duster. Nem tett sokkal többet a látogatók lenyűgözéséért az Opel, pedig a stand nem volt apró, és a hangulata is elment, de a csarnokban is többen lekörözték.
Az hogy miként kell elkölteni pár millió eurót a látogatók lenyűgözésére, látványosan szemlélteti a Toyota és a Lexus ikerstandja. A Lexus hozott jó pár premiert ünneplő modellt (akkor is, ha többségük facelift, mint az NX és a CT), a felhozatal legjobb hoszteszeit és a legtöbbet látványelemként felhozott luxuskupét, ezzel már szégyent nem fognak vallani.
A másik oldalon a Toyota stand is villantott pár érdekes dolgot, mint a WRC Yarist és egy fél Le Mans versenyautót. A (Porsche után szabadon) „féldisznó” már ismerős lehet Párizsból, és halálos csapdának bizonyulhat bárkinek, aki egy kicsit magasabb és szélesebb, mint az átlag. Bár a Toyota mostanában nem erőlteti meg magát új modellekkel, a C-HR újabb változatai szerintem a nyakukon lihegő konkurenciának az arcára fogja fagyasztani a mosolyt.
Itt most tartanék egy rövid retorikai szünetet, mert ennyi kép nem fog elférni egy posztban, remélem a jövő héten sikerül összehozni a folytatást.
