A héten megnyitotta kapuit az Autoworld Ferrari-kiállítása, amely az év egyik fő rendezvényének ígérkezik a belga nemzeti autómúzeum számára. Az előzmények alapján elég sokat vártam a tárlattól, és alapjában véve nem is csalódtam a szervezőkben. Az Autoworld megszokott koreográfiája szerint a főcsarnok két sarkában állítottak fel egy-egy standot történelmi és mai modellekből. A Dino vagy a Saab esetében már ez a két szeglet is bőven elég volt egy felejthetetlen tárlathoz, de ezúttal a szervezők a galériát is megtöltötték. A kérdés az, hogy gyári támogatás nélkül felérnek-e a korábbi gyári (pl BMW 100 éve) tárlatok szintjéhez. Ugyanakkor az is igaz, hogy a Ferrari nem BMW, minden autója műtárgy, amelynek a használt-piaci mélypontja is ott tart árban, amennyiért új BMW-t vagy Porschét kap az ember, és éppen ezért szinte minden legyártott autóhoz legenda tapad.

De kezdjük az elején, a földszinten a bejáratnál pár érdekes régebbi darab, az első kettő ismerős lehet a legutóbbi Dino tárlatból. Ezeket nem is részletezem, de következő két autó Chris Rea gyűjteményéből annál érdekesebb.

 A 196 SP Replika műszaki alapja a 328-as, és szerepelt Rea életrajzi ihletésű filmjében is.

A csarnok túloldalán pedig az újépítésű modellek trónolnak, lenyűgöző, a Dinókhoz képest szinte batárnak érződő F12, vadul megspilresett 488 Stradale Aperta, a faramuci FF, vagy az 599 Alonso GTB egytől egyik különleges darabok. És a földszint csak a bemelegítés…

Az igazi sztárparádét a galérián kell keresni, mivel a fent található több tucat verda között éppúgy megtalálhatóak, történelmi példányok, és egyedi megrendelésre készült kisszériás modellek, mint versenyautók és hírességek egykori kedvencei.

Bemelegítésnek kezdjük a modern utcai modellekkel, mert ez a sor köszönti az érkezőket. Akad itt sok érdekesség, nekem a sárga 512 BB, a Testarossa és a méretes Scaglietti a kedvenceim, de szinte mindenki megtalálhatja a maga kedvencét az elmúlt 30 év tömegmodelljeiből.

A hagyományosan rosszul megvilágított sarokban négy olyan autó parkolt, amelyből egy is hírértékkel bírna egy aukció esetében. Az F40 esetében nem is kell feltüntetni előéletet, minden darab egy legenda (ez volt az, amelynek termékbemutatóját Niki Lauda tartotta a kiemelt ügyfeleknek. Mellette parkol egy Ferrari Sergio, amely egy mindössze 6 példányban készített kisszériás sportkocsi a Ferrari 458-as műszaki alapjára (Az Autopult írt róla a minap.). A Conciso pedig egy 93-as tanulmány egy 328-as műszaki alapján, és engem leginkább egy kacsacsőrű emlősre emlékeztet, de sebaj, nem kell minden autónak ragadozót imitálnia.

Velük szemben a másik nehezen fényképezhető végen versenyautók parkolnak, köztük pár ikonikus modell, mint a 308 GTB vagy a 275 LM vagy Gerhard Berger bronzérmes szolgálati autója 1988-ból (ez volt az az év amikor az olasz nagydíj kivételével minden versenyt a McLaren nyert, és bármilyen hihetetlen is mai szemmel, a Honda motor kibírt egy egész versenyt rendszerint mindét versenyző alatt).

Most következik a kedvenc részem, a személyautó-gyártás első évtizedei, a szinte kötelező 166 (az első utcai modell, tulajdonképp ő most a szülinapos ünnepelt) és a pár érdekesség az első évekből (meg mernék rá esküdni hogy ezt a három autót már láttam Antwerpenben is pár hónapja).

A személyes kedvencem az acélszürke 250GT de szerintem mindenki meg fogja találni a maga kedvencét.

Természetesen az Autoworld megint remek maketteket és modelleket hozott el, a múzeum ezen oldala kifejezetten szimpatikus számomra.

A belga kiállítás szerintem elég jól sikerült, akadt köztük értékes, szép és/vagy ritka modell. Amin továbbra sem tudok napirendre térni, az a gyári támogatás hiánya, és az hogy mégis mennyire komoly rendezvényeket látok szerte a kontinensen. Aki ritka és sok Ferrarit szeretne egy helyen látni, és a városban van dolga érdemes rászánni egy–két órát. A tárlat szeptember első napjaiig várja a látogatókat, majd a következő díszvendég az AMG lesz, remélhetőleg ezúttal gyári támogatással.