Az élet 180km/hnál, vagyis izé Passaunál kezdődik :)

Privát gondolatok az autók világáról

Privát gondolatok az autók világáról

Beszámoló a 2017-es brüsszeli interclassicsról

Végre egy kiállítás, amely ez évben emelte a tétet

2017. november 26. - Ződ2000

A múlt héten harmadik alkalommal került megrendezésre brüsszeli Interclassics (a hivatalos oldal az alábbi linken érhető el). A szervezők azonban korántsem kezdők, referenciájuk Hollandia legfontosabb oltimer-rendezvénye, a januárban már 25. szülinapjára készülő Interclassics Maastricht. Persze nincs könnyű dolguk a konkurencia fényében, a tavalyi brüsszeli Interclassics  messze elmaradt a nagyobb regionális rendezvényektől, mind méretben mind minőségben. Nem láttam nagy aukciós standot, mint amivel Coys, Bonham vagy az Arcturial szokott készülni, nem készültek standdal a máshol bejáratott specialisták (mint a HK Engineering), és a Párizsban megszokott kisebb privát gyűjteményekhez fogható standokból sem volt sok. Az igazi vízválasztó a Retromobile/Techno Classica és a többiek között a gyári márkamúzeumok jelenléte, illetve azok hiánya. Az oldtimer-rendezvények sokáig elsősorban használtautó-börzék voltak, amelyek azzal emelték ki magukat a sima használtató-piacok közül, hogy hogy a szervezők megnyernek egy "védnököt", általában egy születésnapját ünneplő márkát, amely elhozza a saját múzeumából legféltettebb kincseit. Így került Antwerpenbe a Jaguar egyik másik legendás versenyautója, és Maastrichtba a BMW saját kollekciójából a versenyre felkészített, M-es harci színekben pompázó M1 vagy a Z8-as, Art Car festéssel. Nem mintha az a pár tucat eladásra kínált 911-es, sirályszárnyas SL vagy Ferrari nem érdemelné meg a kitérőt persze.

Az elmúlt két-három év oldtimer-rendezvényei alapján nekem úgy tűnik, hogy a régió (BENELUX, illetve Németország észak-nyugati része) nagy rendezvényein egy stabil kiállítókör jár körbe gyűjteményével, bár a kínálat azért folyamatosan változik. A Brüsszelben most vasárnapig el nem kelt darabok egy hónap múlva ott lesznek az Essen Motor Show oldtimer-szekciójában, és a két-három szép verdát forgató privát hobbigyűjtők ott lesznek a Techno Classicán is, bár a Retromobile-on standot bérelni már túl nagy falat lenne nekik. Belgiumban azonban annyi oldtimert tartanak fenn, hogy simán elférne még két ilyen rendezvény. Az Interclassic szervezői pedig mindig igyekeznek valami többletet adni.

17546995_1302319443151381_4638894795544460843_o_1.jpg

A szervezők pedig igyekeztek emelni a tétet: ez évben öt nagy nemzeti autómúzeumtól kapnak erősítést: a brit nemzeti múzeum (Beaulieu), a holland Louwman, a Mulhouse-i Schlumpf-gyűjtemény és a Torinói Autómúzeum is ki fog állítani, természetesen a hazai Autoworld mellett. Minden múzeum küld pár emlékezetes autót, mint a Talbot Lago a Lowmansből, Mulhouse-ból természetesen Bugatti, Cisitalia Torinóból. A másik téma a 10-es és 20-as évek Cyclecarjai, amelyek olcsó könnyű építésű autók voltak a kevésbé tehetősek osztályrésze volt, de természetesen ezekkel is megpróbáltak versenyezni. Persze a rendezvény elsődleges célja az adásvétel, így természetesen ott lesz több tucat kisebb és nagyobb kereskedő és gyűjtő.

23406066_1505834269466563_8082390582274407215_o_1.jpg

A rendezvény fő attrakciója a nagy ötös, és a poszter szalagcíme nem túloz, ez tényleg nagy húzás volt a szervezőktől. Sikerült megidézni öt nagy ország nemzetközileg elismert nemzteti autómúzeumát, akik három neves autójukkal és némi dekorációval az adott múzeum stílusában. Bár korábban is számíthattak a szervezők Belgium és Hollandia nemzeti autómúzeumára, ez évben öt nagy nemzeti autómúzeumtól kapnak erősítést. A nevével ellentétben brit Bealieu múzeum egy 1930-as Bentley Blowerrel (4.5 literes feltöltött, lám-lám, már akkor is divat volt a downsizing), egy szivar Lotus versenyautóval és 1909-es Rolls-szal készültek. A holland Louwman gyűjtemény (amelyet ez évben nekem is sikerült meglátogatni) pedig egy Impozáns Talbot Lago mellett egy Porsche 718/2 F2-es versenyautót és egy 1916-os Crane Simplex luxusautót hozott el (pár kulcsadat: 8.8 literes motor, 110 LE).

A Mulhouse-i Schlumpf-gyűjteményt nagyjából úgy sikerült lekésni, hogy szinte a kapuban voltam, de már beütött a záróra. Utólag is sajnálom, mivel a Schlumpf a Jalopnik szerint a világ legjobb autómúzeuma, bár szerintem ez egy elég bátor kijelentés, elnézve a konkurenciát… A franciák egy futurisztikus 1948-as Panhard Dynavia tanulmányautót hoztak el, olyan furcsaságokkal, mint a gombnyomásra nyíló ajtó. Mellette egy 1902-ben 140km/h-t is elérő Serpolet Type H parkolt, a sort természetesen egy Bugatti zárta, mégpedig a Type 46 1933-ból. A franciákkal szemben a Torinói Autómúzeum állított ki, amely a nyáron szintén megvolt. A három autó (Cisitalia 202 Spider Nouvolari, 1927-es Fiat 520 és az OM 469 N (akinek nem mond semmit a két betű, az Officine Meccaniche rövidítése), három különböző kor és karakter.

Természetesen a hazai Autoworld is kitett magáért. A Múzeum az elmúlt egy évben időszakos tárlataival, főleg a Ferrari megemlékezése miatt vált emlékezetessé számomra), de ezúttal a saját készletéből hozott el 3 szép darabot. 65-ös AC Cobra nem értem mit keres itt (gondolom királyi tulajdonosa volt), a 1921-es Minerva Vandenplas I. Albert belga király személyes használatú autója volt. Hogy képbe helyezzük a Minerva márkát Charles Rolls a századfordulón Minerva dílerként kezdte autóipari karrierjét Angliában. A két utcai autó között pedig Thierry Boutsen 1985-ös Arrows szolgálati autója parkol.

A másik kiemelt téma a 10-es és 20-as évek Cyclecarjai. Ezek olcsó könnyű építésű autók voltak a kevésbé tehetősek osztályrésze volt, de természetesen ezekkel is megpróbáltak versenyezni. Félelmetes látvány amikor a verseny hevében a navigátor szinte térdtől kilóg, ahogy a kanyarban egyensúlyban tartsa a borulékony háromkerekű versenyautót.

A múzeumok körül olyan érdekességek, mint a Sbarro és ISDERA egyedi Ferrari kompozíciói (még mindig alig hiszem el, hogy Ferrari 456-os adta az életét a Sbarro miatt) vagy a Mclaren CanAm versenyautó. Ezek ugyanúgy eladásra érkeztek, mint az impozáns ezüstszínű 1930-as Bentley speed 8, amelynek futurisztikus 1954-es átdolgozása is javában benne van az oldtimer-korban. Igazából dekorációnak szánták, de az 1000 lóerős Sunbeam rekordautó (becenevén, a vörös meztelen csiga) motorja az autó sziluettjével nagyon emlékezetes maradt (a hivatalos feljegyzések a 200km/h határ átlépéséért emlékeznek rá).

Mivel a rendezvény lelke azért az oldtimerbörze, a nagyobb kereskedők igyekeztek komolyabb standokat állítani, amelyek méltóak a kiállított autók értékéhez. Az értékrendek azonban érdekesen alakulnak, a régi időkből Bugattik, Lambók, Jaguarok 911-esek és Alfa GTV-k pódiumon, míg a modern kor (szintén nem filléres) Ferrarijai, Mercedesei a sarokban.

A kiállítás harmadik pillére a márkaklubok standja volt. Ezek többsége vándorstand, amely a régió 4-5 rendezvényén tiszteletét teszi, a bajor klub díszletei már többször szerepeltek a blogon, most azonban a VW hozta el a legérdekesebb flottát. Már a nagykerekű bogár sem utolsó, de a sirályszárnyas versenyautó és a fehér sportkupé a Karmann Ghiákhoz szokott műértőknek is újat mondhat. A Talbot Matra Simca klub vagy a Peugeot 504 Cabrio klub hazai szemmel eléggé egzotikusnak hat. Az Alfa GTV-k évek óta nagy megbecsülésnek örvendenek (a márkaklubok a Bonhams standon is volt egy)

A kiállítás legviccesebb jelenete az volt, amikor a Cobra klubnál már vagy 10 perce beszélgettem egy fószerral angolul, akiről a Klubelnök árulta el, hogy magyar. Mint kiderült, a Spái versenypályánál hoztak létre egy szimulátor-fejlesztőközpontot, többek között Michelisz Norbert támogatásával.

A honlapjuk alapján elég jó szerkókat árulnak, elég jól néz ki ahogy Norbi és Monteiro tekeri a kormányt a szimulátorban. Akinek a Spái versenypályán van dolga, csak el kell rontania egy kanyart és máris betér hozzájuk. :).

10_dsc_3160.JPG

A végére még ötletszerűen pár verda, ami emlékezetes maradt. Akadnak köztük furaszerzetek, mint a Heinkel tojásautók, szupersportkocsik, mint a Ferrari F40-re emlékeztető francia Venturi 400 vagy maga az F40 versenyváltozata vagy versenyszériák királyai, mint az Alpine-ok különböző korokból. Ezek közül egy-két darab elég ahhoz hogy ki legyen pipálva a napom.

 

A múlt évben azt írtam a brüsszeli Interclassicsról, hogy aki egy oldtimer-rendezvényt tervez, ne ez legyen az. A szervezők azonban ez évben minden tekintetben emelték a tétet. Ezt az öt nagy autómúzeumot egy kiállításon se láthattuk még együtt, egy kisebb standdal készült a Bonhams is, és minden kötelező érdekességet kipipálhattuk, mint a terepasztal vagy a művészek részlege.

Egyedül a gyári múzeumok hiányoztak, és ezért persze a környezet elmarad attól, amit a neves történelmi márkák szakemberei képesek teremteni. Szerintem a képek is visszaadják, hogy hiányoztak azok az állkapocsejtő beállítások, amelyeket a Mercedes Museum kellékesei csípőből hoznak a Techno Classicán. De ettől függetlenül is annyi különlegességet hoztak el az ezévi brüsszeli Interclassicsra, hogy meggyőztek róla hogy rászánjam az időt jövő évben.

A bejegyzés trackback címe:

https://autossagok.blog.hu/api/trackback/id/tr6113384583

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Miszter07 2017.11.26. 22:55:29

"A kiállítás legviccesebb jelenete az volt, amikor a Cobra klubnál már vagy 10 perce beszélgettem egy fószerral angolul, akiről a Klubelnök árulta el, hogy magyar."

Így én is jártam már, 10 perc német beszélgetés után akkor derült ki, hogy a szomszéd magyar, mikor hátraszólt a kutyájának, hogy Bodri, csend legyen:)
süti beállítások módosítása