Nemrég megjelent egy cikk a Clarksonék új honlapján, a Drivetribe-on, amely kísérletet tett a lehetetlenre: elmagyarázni a logikát a sok rejtélyes szám mögött, amely a Ferrari egyes modelljeit takarja. Gondoltam hogy kivonatolom itt, bár semmi értelme, a Ferrarik elnevezése kábé annyira logikus, konzekvens és koherens, mint mondjuk a francia nyelvtan.
Akinek nem megy az angol, íme pár direktíva magyarul, azaz kisállat-határozó ágaskodó paripákhoz:
A héten megnyitotta kapuit az Autoworld Ferrari-kiállítása, amely az év egyik fő rendezvényének ígérkezik a belga nemzeti autómúzeum számára. Az előzmények alapján elég sokat vártam a tárlattól, és alapjában véve nem is csalódtam a szervezőkben. Az Autoworld megszokott koreográfiája szerint a főcsarnok két sarkában állítottak fel egy-egy standot történelmi és mai modellekből. A Dino vagy a Saab esetében már ez a két szeglet is bőven elég volt egy felejthetetlen tárlathoz, de ezúttal a szervezők a galériát is megtöltötték. A kérdés az, hogy gyári támogatás nélkül felérnek-e a korábbi gyári (pl BMW 100 éve) tárlatok szintjéhez. Ugyanakkor az is igaz, hogy a Ferrari nem BMW, minden autója műtárgy, amelynek a használt-piaci mélypontja is ott tart árban, amennyiért új BMW-t vagy Porschét kap az ember, és éppen ezért szinte minden legyártott autóhoz legenda tapad.
De kezdjük az elején, a földszinten a bejáratnál pár érdekes régebbi darab, az első kettő ismerős lehet a legutóbbi Dino tárlatból. Ezeket nem is részletezem, de következő két autó Chris Rea gyűjteményéből annál érdekesebb.
Egy kicsit elmaradtam a reklámos posztokkal, mivel az elmúlt években nem futottam bele sem igazán rossz sem igazán jó autós reklámba. Akkor meg minek koptatni a billentyűzetet? :)
Most azonban padlót fogtam a Toyota legújabb vírusmarketinges videója után, és nem tudok napirendre térni a reklám felett. Ezek tényleg ennyire hülyék vagy minket néznek ennyire hülyének?
Régen volt infografika, de most úgy érzem találtam egy újabb méltó alanyt a megosztásra, úgy tűnik frissek az adatok, bár kicsit gyanakvásra ad okot, hogy a VW ritkán szerepelt első helyen Svédországban (szerintem soha, valamit benézett a szerző). A Finneknél se nagyon jutott a harmadik helynél előrébb a Skoda, mégis ott villog a Skoda jelvény. Ugyanakkor a Renault elsősége Szlovákiában értelmezhetetlen számomra, tudtommal még csak a dobogóra sem jutott fel. A Csehek meg teljesen lemaradtak (na vajon ott ki a piacvezető? :) ).Kellemes meglepetés (remélem igaz), hogy a mostanában eléggé viharvert és földrajzilag szórványosan jelen lévő Opel egyáltalán rákerült a listára (ráadásul egy viszonylag komoly piacon, Lengyelországban).
Érdekes, hogy kínai márka vezet Kínán kívül (Etiópia a "szerencsés" első dominó). Különös az is, hogy a türkméneknek ennyire megszaladt (első helyen a Mercedes).
A belga Autoworld múzeumban ez a nyár kétség kívül a Ferrariról szól. Mielőtt megnyitnák a teljes emeleti galériát megtöltő fő kiállítást (a márka 70. Évfordulójának tiszteletére), egy kisebb tárlattal tisztelegnek az idén 50 éves Dino előtt. A fő kérdés az volt, hogy lehetséges-e érdemi tárlatot rendezni egyetlen nem túl gyakori Ferrari modellnek. Az Autoworld szervezői azonban pompásan oldották meg a feladatot.
A héten sikerült ellátogatnom egy I-Pace Teaser (minek nevezzem, „nyálcsorgató’?) rendezvényre, amelyen egy kordonnal védett és hoszteszekkel megerősített I Pace tanulmányt lehetett megtekinteni (vagy helyette rárepülni az ingyen vacsorára). A kaja és a kocsi közül sokkal inkább a Jag izgatott, mivel nem olyan régen sikerült kipróbálni a villanyautók etalonját, a finoman szólva is elmebeteg (3mp alatt 100-ra gyorsuló és sirályszárnyas hátsó ajtóval szerelt egyterű) Tesla Model X-et.
A Model X-ben három igazán frusztráló dolog volt, de mind a három a tradicionális autógyáraknak okozhatott nem kevés frusztrációt. Az első az, hogy semmiből érkező Tesla autói mennyire mások, mennyire frissítően hatnak, mint az összes hagyományos autó. A második ok az autógyárak depijére az, hogy egy neves autógyárnak sem sikerült még érdemi ellenfelet állítania, miközben a Tesla már szemmel látható tényező az autóiparban. Pedig igazából semmi olyan nincs a Model X-ben, ami ne porosodna a Toyota vagy a Mercedes fejlesztői részlegének polcán. Végül a legfurcsább az, hogy miközben a Tesla villanyautói már a modellciklus feléhez érnek, a Tesla már saját töltőhálózattal bír, tehát nemcsak gondolkodnak a de dolgoznak is a következő szinten. Az ellenfelek pedig még sehol sem tartanak. Jelenleg úgy néz ki a Jaguar áll a legközelebb ahhoz, hogy érdemi ellenfelet állítson a soron következő Model 3-asnak, és általában véve nagyon komolyan veszi az elektromos hajtásláncok fejlesztését. E törekvéseit pedig a Formula E bajnokságban induló versenyautójukkal szemléltetik ahol csak tudják.
A Louwman Museumot az óta szeretném felkeresni, amióta tiszteletüket tették a brüsszeli Interclassics kiállításon egy felettébb vicces mikroautó-gyűjteménnyel. A múzeum azonban ennél sokkal komolyabb készlettel bír, sok tekintetben a világ egyik legkomolyabb gyűjteménye, a honlap szerint 1910 előtti autókból nincs is nagyobb készlete senkinek a világon.
A több mint kétszáz autóból álló magángyűjteményt a Louwman család gondozza és gyarapítja. A gyűjteményt 1934-ben alapította egy fiatal (20 éves!) Dodge importőr, Pieter Louwman, a jelenlegi tulajdonos apja. A múzeum az óta több gyűjteménnyel gyarapodott, 1969-ben bekerült Geerlig Riemer gyűjteménye, pár éve pedig a Rosso-Bianco gyűjtemény (utóbbi némi botránnyal is vegyült, mert a pletykák szerint Louwman úr többségét pénzzé tette). A gyűjtemény jelenlegi tulajdonosa Evert Louwman, aki az alapítás óta márkát váltott, és a Dodge helyett a Lexus, Toyota és Suzuki márkák holland importőre (a Toyotás kötődésnek ékes nyomai is vannak a múzeumban).
A belga Autoworld nemrég szervezett egy érdekes kiállítást az idén 60 éves Fiat Cinquecento emlékére, amely megint emlékezetesre sikeredett, a belga nemzeti autómúzeum szervezői szokás szerint kitettek magukért.
A képeket átfutva az egyik legérdekesebb részlet azonban nem az olaszokról szólt, hanem a belga humorérzéket dicsérte. Az Autoworld állandó tárlatának részeként egy tucat törpeautó sorakozik a karzat alatt már jó pár éve, köztük olyan közismert modellek, mint az Isetta vagy a törpeautók között szinte Full-Size SUV-nak nevezhető 2CV, de olyan ritkaságok is ott figyeltek a „polcon”, mint a távol-keleti egzotikum Honda S600, vagy épp a Trabant, amelytől a történelem szerencsére megóvta a belgákat. A legviccesebb az a párosítás, amikor a Honda S600-ast leparkolták a Trabant 601-es mögé, sőt egy kis trükköt is bevetettek, amikor a 601-eshez a tényleges bemutatásnál korábbi dátumot is írtak. Pedig a 601-es egy 1966-os formaterv, de a műszaki színvonal erősen alapozott az elődökre, és ez sajnos még évtizedekig a kelet-európai munkásosztály „kiváltsága” maradt…
A múltkor a Model S-t azzal a meggyőződéssel adtam vissza, hogy annál különlegesebb és lélegzetelállítóbb autót még nem vezettem, pedig túl vagyok pár hasonlóan drága vagy akár drágább autó kipróbálásán / vezetésén. Mindazonáltal már akkor is gyanítottam, hogy e királyság nem tart soká, mivel a Tesla már bejelentette az új sirályszárnyas SUV-nek tartott izéjét, a Model X-et. Nemrég sikerült időt szakítani egy próbakörre…
Ha minden jól megy holnap érkezik a beszámoló is...
Lassan közeleg a második félév, ezért egy újabb posztban foglalom össze a kontinens fontosabb autós rendezvényeit. Bár már készült egy korábbi poszt, január óta számos rendezvény pontosította a programját, és lengetett be új csalikat például új sztárvendégeket vagy újabb betétprogramok érkezését. A legfontosabb ok azonban sokkal prózaibb: úgy tűnik elérkeztem a "világ peremére", a blog motorja minden újabb rendezvénnyel lenyisszantott pár sort az utolsó eseményről szóló információkról, így nem tudtam újabb rendezvényeket beilleszteni. Az eredeti poszt így egy fél évvel megrövidült, de most legalább bővíthetem pár újdonsággal, ami még nem volt a radaromon januárban.
A düsseldorfi Classic Remise (saját oldala itt található) egy oldtimerekre és ritka luxusautókra specializálódott központ, amely egy felújított mozdonygarázsban (korabeli funkciója szerint „fűtőházban”) kapott otthont. A korábbi Techno Classicák nyomán a Classic Remise-t már megelőzte a híre, a berlini testvéréről pedig már írtak egy másik blogban. Én személyesen a múlt évi Techno Classicán szembesültem a gyűjtemény ékköveivel, így ez évben jő ötletnek tűnt a Classica előtt a Remise-ben „alapozni”.
És egy előzetes kép a múlt és a jelen találkozásáról...
Nemrég töltöttek fel egy zseniális videót, amelyen egy Vlogger megkerget egy 911-est a világ egyik legjobb útvonalán, a San Bernardino hágón.
Mai friss cikk a szerkesztőségől ahol tükrökre már aligha adnak le rendelést... A legújabb autós vezércikkükkel sikerült olyan szintű hülyeségáradatot zúdítani, amelyet normális autós honlapokon ritkán talál az ember. Természetesen név és kommentelési lehetőség nélkül, gondolom egy ilyen cikkhez nem tudnának annyit fizetni, hogy valaki a nevét adja...
Az előző poszt sorra vette a főbb importmárkákat és gyűjtőket, most következzen a Techno Classica koronaékszere, a hazai márkák standjai. A három nagy történelmi márkából kettőnek a hazai pályán csak át kell gurítania pár egyedi kincset a stuttgarti kincstárukból (amúgy a Porsche és a Mercedes múzeuma is kötelező program mindenkinek, aki a városban jár). A BMW pedig múlt évben nagyon komoly kiállítást rendezett a 100-ik szülinapjára a ’Classicán, meg úgy általában körbeturnézta a világot.
Nemrég az alábbi videón mutatta be a Volvo legújabb modelljét. Őszintén szólva engem is meglepett, ígérgettek még egy modellt erre az évre, és van egy pár talonban maradt tanulmányuk is, mint a zseniális kupé tanulmányuk...
Mégis egy picit meglepődtem amikor megjelentek a sokat sejtető látványfotók, erre mondjuk nem számítottam :)
Jövő szerdán nyitja meg kapuit a Techno Classica az Esseni vásárvárosban (bővebb infók a hivatalos oldalon). A kiállítás a világ egyik legnagyobb ilyen rendezvénye, lehet azon vitatkozni, hogy rangosabb vagy nagyobb-e ez évben a Retromobile, de az biztos, hogy ennek a két európai rendezvénynek nincsen párja a világban.
30 országból 1250 kiállító várja a látogatókat az április 9-i zárónapig. A számokon felül, a Techno Classica igazán lenyűgöző összetevője a történelmi márkák gyári jelenléte által biztosított minőség.
Először is le kell szögeznem, nem vagyok újságíró. Nem jártam ilyen iskolába (ez gondolom a helyesírásomból is lejön), nem is dolgoztam ilyen munkahelyen. De azért egy alapvető józan ítélőképességgel és némi alapvető műveltséggel elég gyorsan kilóg a lóláb az ekkora marhaságoknál. Pedig az elmúlt 1-2 napban futótűzként járta körbe egy rémhír a hazai sajtót, amelyben az EU állítólag előírná városban a 30km/h-s legnagyobb sebességet. A forrásnak rendszerint a Világgazdaságot adták meg, amely korábban egy hiteles újság volt, így van aki különösebb gondolkodás nélkül át is vette.
Pedig az egész cikk egy ordas hazugság, aki kikeresi és elolvassa az eredeti forrást (egy német interjú), annak ez gyorsan lejön. Nem vezet be az EU 30km/h limited, nincs is rá hatásköre. Amit Bulc szeretne az az, hogy a lakóövezetekben gyakrabban használják a 30-as táblát, mint eddig, annak érdekében, hogy kevesebb halálos gázolás történjen.
