A múltkor a Model S-t azzal a meggyőződéssel adtam vissza, hogy annál különlegesebb és lélegzetelállítóbb autót még nem vezettem, pedig túl vagyok pár hasonlóan drága vagy akár drágább autó kipróbálásán / vezetésén. Mindazonáltal már akkor is gyanítottam, hogy e királyság nem tart soká, mivel a Tesla már bejelentette az új sirályszárnyas SUV-nek tartott izéjét, a Model X-et. Nemrég sikerült időt szakítani egy próbakörre…

A Model X-re még a Tesla modellpalettáján belül is igaz, hogy az autók Iphone-ja.  Az idősebbek talán még emlékeznek arra, hogy mekkora követ dobott az állóvízbe Steve Jobs egy olyan készülékkel, amelynek szinte minden eleme létezett, mégis olyan telefont eredményezett, amely nem csak letarolta a piacot, de amelynek évekig nem tudtak konkurenciát csinálni. 10-20 éves tapasztalattal neves telefongyártók nem fogták fel, hogy a júzer sokkal jobban szereti, ha az SMS-eket nem ráöntik beérkezési sorrendben, hanem küldő szerint buborékokba rendezve, mintegy párbeszédként látják. Az Iphone drága termék volt, de nemcsak letarolta a piacot, de megteremtette azt, mert képesek voltak úgy fejleszteni, hogy mindent félresöpörve az alapoktól gondolták újra, hogy mi a legjobb a felhasználónak. A Tesla ugyanezt a kívülálló zseni benyomását kelti. Mindent másként akar csinálni, mint a többiek, de nem úgy mind a kretén francia tervezők (ésszerűtlen megoldásaikkal), hanem azzal a természetességgel, mintha soha senki sem próbálkozott volna előttük autógyártással. És közben lelki szemeim előtt bevillan, amint a bajor mérnökök ritmikusan verik a fejüket a falba, miközben a marketingeseik próbálják lecsúsztatni a baráti médián keresztül, hogy pár év múlva már ők is képesek lesznek Model X konkurenssel előrukkolni. Kb mint a Nokia és a Samsung 2008-ban…

 A Tesla modelljeinek minden részletét  maximálisan áthatja az a wow-factor, amivel 2007-ben sokkolta az Apple a mobiltelefon-ipart.  Nem egyedi az autóiparban az olyan fejlesztés, amely meglévő elemekből állít össze valami újszerűt (itt a kedvenc listám), de a Teslák új szintre viszik ezt. A Model S-ben is minden kicsit más volt, és van, amiben a konkurencia azóta sem tudta beérni. A Model X pedig tovább emelte a tétet.

A kocsi formanyelve is emlékeztet az Apple világára: egyszerű és letisztult, ugyanakkor nem igazán lehet bármely más márkához kötni. A Teslákra jellemző egyfajta letisztultság és egyszerűség, mégis igényesnek hat az autó egésze. A Model X ezt megfejeli egy hatásvadász sirályszárnyas ajtóval és egy furcsa egyterű formával. És itt most valamit tisztázzunk. A Model X nem SUV, a terepjárói értelemben, hanem mind arányában, mind has-magasságában egy egyterű. Csak az a helyzet, hogy trendibb crossovernek nevezni, mivel alapjában véve egy fura félszerzet, egy kupéfarú egyterű...

Beülve is folytatódnak a különcségek. A magától behúzódó ajtó nem újdonság, legfeljebb egy egyterűnél. Jócskán benne vagyunk az S klasse árrégióiban, ott meg már generációk óta természetes dolog a magától bezáródó ajtó. Ami lesőére a legszokatlanabb volt az nagy üvegfelület, a napellenző valahol a szélvédő közepén fut végig (amely kb plafon közepéig ér).

Mondjuk eltekintve a villanymotoros meghajtástól, az óriás központi képernyőtől, és a sirályszárnyas hátsó ajtóktól. Ez a fícsör önmagában is megérne egy külön tesztet, de őszintén szólva a teszt során nem arra összpontosítottam.

A csomagtartó jelentősége is eltörpül a sok fícsör mellett, nem is találtam még ADAC mérést erről, pedig a csomagtartó katalógusadata kb annyira megbízható mint gyári fogyasztásadat. Pedig ránézésre el lehet férni benne, még a 7 ülés teljes kihasználásával. Elvileg elől is akad némi szabad pakolóhely, mivel mindegyik Model X 4 kerékhajtású, ezért ne számítottam nagy csomagtérre elöl (a Model S-nél erre van lehetőség).

Teslát vezetni mindig óriási élmény. Induláskor olyan zajok tűnnek fel, ami más robbanómotoros autóban nem, például a kerék fordulása még az aszfalton is feltűnik, pedig nem érheti panaszt a hangszigetelést. Amúgy a középkonzolon túl a Tesla egy érdekes dolgot talált ki, hogy megtalálja a kapcsolatot a hagyományos autókhoz szokott vásárlókat.

Ezért egyetlen dolgot találtam a Teslákon, ami hagyományosan autóra emlékeztet, ez pedig Mercedestől érkező kezelőszervek (AMG kormány, index-, ablaktörlő- és tempomatkarok),  és ezt nagyon nem értem. Ha van valami, ami a Mercedeseken mérhetetlenül utálok, az a kormány körüli kezelőszervek. Nem győztem szidni még olyan autókon is, amelyeket amúgy kifejezetten szerettem (pl új E klasse). Nem tudok mit kezdeni ezzel a húzással, arra tudok gondolni, hogy a Tesla ezzel az autómúzeummal akarja éreztetni, hogy mennyivel modernebb, mint az egész autóipar.

Pedig a belső egésze több mint elégséges, persze az ár tükrében európai szemnek talán kissé szűkösnek hat a konfigurálási lehetőség, de azért minden alapvető igényt ki tudnak elégíteni.

Félelmetes az a természetesség, amivel az elektromos hajtáslánc a 2.5 tonnát elmozgatja.  A brutális hajtáslánc lezser könnyedséggel produkálná a P100d közel 800 lóerejét, de az kedvemért a mitfárerem levette a kocsi tudását a 60D szintjére. A 330 lóerős változat is bőven elég mindenre a 2.5 tonnás kasztniban. 

A látszattal ellentétben mégsem egy tankot vezetünk, az egyetlen dolog, amiből feltűnik a súly, az az úthibák kisimítása. A kormányzás precíz és közvetlen, a súlypont pedig a felépítés miatt kedvezően alacsonyan található, szóval kanyargós úton a Model X nagyon okés, de azért a nyers gyorsulás az, ami letaglóz.

Autópályán adottságainak (max 2.5 mp 100-ra, 2.5 tonna) megfelelően szuverén módon uralná a belső sávot, bár engem jobban érdekelt az autopilot.

A rendszer varázslatos, ahogy leveszi a maradék terhet is egy hosszabb úton. Hogy mennyire jó a rendszer, azt egy kicsit túl egocentrikus C-klasse segítségével sikerült tesztelnem, a kocsi fékjeivel együtt.

 A Model X egy félelmetes autó, mindenben túllicitálja a robbanómotoros technológiára alapuló autógyártást, nem bohóckodik hibrid rendszerekkel, kompromisszumoktól mentesen valósítja meg a villanyautó lehetőségeit. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vevő nem kényszerül majd kompromisszumokra. Ezek közül a legnagyobbat a hatótáv jelenti, és itt nem sikerült még továbblépni. Egy 1400 km-es utat 15 óra alatt megtenni nem valami fényes eredmény, akkor is ha a Superchargerek elérhetőségét követve ingyen utazunk.

És ha már itt tartunk, a Supercharger hálózat alapján megint lekerültünk Európa térképéről, tisztára úgy érzem magam, mint 25 éve amikor elindult az Eurosport, és nem voltunk rajta a logón, de a sógorok igen…

A Model X-et áthatja valami földöntúli másság. A legfurcsább mégis az, ahogy a saját autómba visszaülve a megszokott és kedvelt autóm hirtelen olyan 20. Századinak tűnt. Pedig abszolút a 21. Század gyermeke, és az előző évtizedben még nem mindennapos innovációk, mint a Start Stop automatika vagy a jól bevált kézi váltó (sőt maga a váltó) hirtelen annyira túlhaladottnak tűnt. Ha a Model 3 alapjára kijön egy praktikus belterű terepjárószerű valami, az szerintem letarolja a piacot.