Ha valaki már tűnődött el azon, hogy milyen lenne a modern télapó szánkója, most becsukhatja az internetet, az Autoworld ugyanis megadta a tökéletes választ.
Az Autoworld aktuális (a Porsche 70. szülinapja előtt tisztelgő) különtárlatának sztárja a télapó 95 lovas nyított szánkója. Én már kicsomagoltam, amit a Télapó az Autoworldbe hozott.. :)
Két hete sikerült egy újabb emlékezetes látogatást eszközölnöm Essenben az idén 51. alkalommal megrendezett Essen Motor Shown (az ünnepi ötvenedik sajnos kimaradt). Nem először írok a rendezvényről, két éve már sikerült abszolválni a rendezvényt, és maradandó élményekkel távoztam (bár ezek egy részéről azt kívántam bárcsak ne égett volna bele a retinámba).
Az EMS nem hasonlítható nemzetközi autószalonokhoz, de a szervezők mindent bele adnak és igyekeznek minden igényt kielégíteni. A pár órás sétám alatt megcsodálhattam a VW hegyi menő Pikes Peak rekorder elektromos ID R versenyautóját és a Porsche 919 evo Nürburgring abszolút körrekorderét, betekintést nyertem a driftbajnokság edzésébe, és megcsodálhattam a biológiai és műszaki szépség minden formáját (ahol nem csak a kabriók félmeztelenek), valamint borogattam szemeimet a tuning legsötétebb bugyrai után. A szervezők vártak pár ismertebb arcot is, a sztárvendég Ken Block volt, de számos szubkultúra rajongói is megtalálják vágyaik tárgyát a JDM-től (elvont japán belpiacos autók) a filmes autókig.
A héten bombaként robbant be az autóipar egyik leghatalmasabb titánjának letartóztatása. A hírek elsősorban Japánból érkeztek különböző pénzügyi sajtóorgánumoktól, és bár mindenki csak kapkodta a fejét, eddig egy cikkben sem láttam érdemi példát arra, hogy bárki elgondolkodott volna a dolgon. A net végtelen hullámain egy bő napig nem találtam szinte egyetlen értelmes kételkedést, vagy legalább pár önálló értelmes gondolatot a sajtóközlemények és a Wikipédia kopipésztelésén túl.
A hírek arról szóltak, hogy a japán hatóságok előzetes letartóztatásba helyezték és hogy „kirúgását tervezik”. Közben alapvető fogalmak mentek a levesbe a kopipészt során, így néha a delegált igazgatóból képviselő lett, igazából a felügyelőbizottsági elnök és az ügyvezető igazgató közti különbségeket is többen hanyagolták.
A BMW első igazi szuper-sportkocsija idén ünnepeli 40. születésnapját, ezt pedig illik megünnepelni. A bajor márka piaci sikerei és az ereje teljében lévő oldtimer-kultusz bőven kínál lehetőséget arra, hogy M1-esekkel fussunk össze a legkülönbözőbb helyeken.
Ez évben ízlésesen tálaltak M1-eket az Essen Techno Classica BMW termében éppúgy, min a vele egy időben rendezett stuttgarti Retro Classics-en, ahova vagy egy tucat M1-est hoztak el.
Az előző részben sikerült röviden bemutatni a koreaiak, a Porsche, a Jaguar-Land Rover, és a BMW standjait, valamint a pszichedelikus autómúzeumos tárlatot az 5. számú csarnok alsó szintjén.
A java még hátra van minden szempontból, a rendezvényt azonban olyan fejlemények zavarták meg, amire a legkevésbé számítottam...
A francia néplélekhez híven a Párizsi Autószalon szervezői mindig készülnek egy olyan különleges kiállítással, amely valamilyen módon kapcsolódik az autóipar világához, de a tematika messze túlmutat egy hagyományos autóvásáron. 2016-ban a különtárlat a filmes verdákról szól, ez évben a koncepció kicsit összetettebbre sikerült...
Az idei különtárlat címe a Legendary Roads ("Routes Mythiques"), és nagyon eredeti módon mutatja be a mobilitás történelmét. A múzeumok és magángyűjtemények hozzájárulása valóban lenyűgöző, jópár régi ismerősbe botlottam az elmúlt évek élményei közül. ember
Hirtelen lelkesedésből csináltam is egy teljesebb angol nyelvű posztot az egzostive-on, 40 képpel. Ilyesminek képzelem el ha az ember úgy jár be egy nagyon jó autómúzeumot hogy előtte benyal egy adag LSD-t.
Eredetileg ezt egy élőblognak szántam, de egyrészt tényleg kimerítő a 8 óra vezetés (súlyosbítva a párizsi körgyűrű közlekedési kultúrájával) másrészt úgy felxxták az agyam mint régen nem, legyen ez egy élőhalott blog. Szóval ma reggel óta a Párizsi Autó-világkiállítás folyosóit jártam, (nem először, de jó eséllyel utoljára) így nem igazán maradt időm arra, hogy ezt a blogbejegyzést a nap folyamán bővítsem érdekességekkel és benyomásokkal.Holnap terveim szerint potyogni fognak még az update-ek ezen a linken.
A nyári autómúzeumos aranylövés második állomásaként sikerült meglátogatni a Cité de l'Automobile-t, amelyet gyakran a világ legkomolyabb autómúzeumaként jellemzik. Ezek elég bátor kijelentések, én azért jöttem már ki leesett állal pár autós helyről, és nehezen tudnám eldönteni, hogy kinek adnám az abszolút első helyet, annyira sokszínű a felhozatal.
Ennek fényében egy kicsit hitetlenkedve olvastam az ilyen nagyívű dicséreteket. Egy tucat országos autómúzeum után úgy véltem, nagy meglepetés már úgysem érhet ezen vonalon, ezért lazán beterveztem aznapra a Sochaux-i Peugeot Múzeumot, mi bajom lehet ebből?
Az elmúlt három évben többen is megjegyezték, hogy egy kicsit túl sokat foglalkozok az autókkal, ahhoz képest, hogy nem ez a kenyérkereső tevékenységem. Mivel én is kezdem érezni a függőség jeleit, némi agyviharzás után kitaláltam rá egy praktikus gyógymódot: az intellektuális függőségek kezelésének legkézenfekvőbb módja a túladagolás. A konkrét megvalósítást Közép-Európa legsűrűbb autóipari övezetére bíztam.
Annak idején, amikor a Top Gear műsorvezetői vettek egy nagy levegőt (és egy még nagyobb fizetési csekket) és belevágtak az Amazonos saját műsorukba, a Grand Tour nevet adták a projektnek. A névadással azon szokás előtt tisztelegtek, amikor az arisztokraták nekivágtak az öreg kontinensnek, hogy felfedezzék annak kulturális és kulináris szépségeit. Gyakorlatilag egy ilyen túrát sikerült összehozni, középpontban az autós zarándokhelyekkel.
Mulhouse és Salzburg között egy 600 kilométeres úton gyakorlatilag egy tucat múzeumot talál az ember. A nagymúltú márkák gyári múzeumaiban a gyári raktárak mélyén megőrzött vagy restaurált kincseket láthat az ember, a céges marketing részleg által lemeózott igényes környezetben. A végtelen céges erőforrásokkal dacolva, egyes nyugat-európai autómúzeumok egyre komolyabban veszik fel a versenyt, és egyre látványosabb eszközökkel fegyverkeznek fel a látogatók elámítására. Valahol a két véglet között találhatóak azok a privát gyűjtemények, amelyek gyakran az nemzeti múzeumokkal vetekednek kínálatban és tálalásban. Sőt a hágai Louwman vagy a Schlumpf gyűjtemény gyakorlatilag nemzeti múzeumként üzemel. Ezekből pedig akad vagy egy tucat jelentősebb múzeum a régióban. Olyan mértékű élményfürdőt lehet remélni egy ilyen úton, amit a világ egyetlen másik pontján se talál az ember. Én pedig lenyugszom egy időre majd a posztokkal… : )
Valamikor 2017 első felében készítettem egy autós üldözések best-of listát, amelyben igyekeztem a kedvenc jelenteimet, amelyek nem szerepelnek a legtöbb listán, és a mai nethuszárok túl fiatalok ahhoz hogy teljes pompájukban átéljék a nagyképernyőn. Az első listánál lefektettem egy fontos szabályt, amely szerint száműztem a 60-as és 70-es évek filmjeit, mivel egyszerűen nem éreztem korrektnek a mai filmekkel összevetni a régi klasszikusokat egy ennyire technika-függő versenyszámban.
Az előző poszt kommentjeiben javasoltak alapján egy picit átgondoltam a tízes listát, és most kortól függetlenül beengedtem mindenkit. Ezzel bekerült jó pár új film, néhány kedvenc pedig kegyvesztetté is vált, annak ellenére, hogy nem ragaszkodtam a tízes számhoz.
Júliusban sikerült egy újabb impozáns autós zarándokutat összehozni, amelynek nyitóállomásának a Peugeot múzeumát választottam (a múzeum hivatalos oldala az alábbi linken érhető el). Bemelegítésnek kifejezetten jó döntés volt az idén 30-ik születésnapját ünneplő sochaux-i múzeum, mivel alig egy órára található a világ legdurvább autógyűjteményétől, a mulhouse-i Cité de l’Automobile-tól.
A Peugeot gyári múzeuma nagyon hathatósan mutatja be a 200 éves márka történetét, a fűszer-darálóktól a futurisztikus tanulmányokig. Az feltűnt, hogy a pár Facebookon és instán posztolt kép elég nagyot ment, szóval lehet, hogy nem csak nekem jött be a hely, annak ellenére, hogy azért érződik az épületen a kor…
A nyáron sikerült egy újabb túrát magam mögött tudni, amelynek (immár harmadszor is) része volt a stuttgarti Mercedes Múzeum. Ennek emlékére össze is dobtam egy új angol nyelvű cikket az egzostive.com-on, amely tartalmaz pár friss fotót is a 2018-as kiállításról.
A tavasszal sikerült útba ejteni a sinsheimi műszaki múzeumot, ami nem annyira nagy kunszt, tekintettel arra, hogy a múzeum Németország egyik legforgalmasabb autópálya-kereszteződésében található.
A múzeumról sok-sok éve már készült egy rövid beszámoló, ezúttal vittem rendes kamerát is, és az egzostive-on készült egy terjedelmesebb angol nyelvű poszt is, de mivel az ilyesmi úgysem üti meg az index ingerküszöbét elég lesz ide egy galéria is. Akit bővebben érdekel az olvassa el az angol nyelvű beszámolót.
Rendszeres olvasóknak már nem újdonság, hogy a belga Autoworld évente négy-öt emlékezetes külön-tárlattal lepi meg a látogatókat. Ezek többsége jeles márka-évfordulóknak állít emléket (eddigi kedvencem a tavalyi Ferrari kiállítás), a mostani kiállítás a Renault 120. szülinapját ünnepli (a kiállítás hivatalos oldala az alábbi linken érhető el). Az Egzostive-on készült a Renault tárlatról egy angol nyelvű cikk is, kicsit nagyobb terjedelemben.
Az Autoworldben több mint 40 jármű szemlélteti a Renault történetét, a második ipari forradalomtól a mai globalizált gazdaság első számú autógyártójáig. A Renault cég nagy kalandor, az első nagydíjtól kezdve a tankok gyártásán át a Forma 1-ig rengeteg érdekes kalandba fogott, és annak ellenére, hogy nem tartanak fenn olyan központi múzeumot, mint a Sochaux, Stuttgart vagy München, hatalmas gyűjteményt tartanak karban, amelyek egy része mintegy virtuális múzeumként járja a kontinens rendezvényeit.
Júliusban elzarándokoltam a nemrég felavatott Schumacher-gyűjteményhez, amely a kölni Motorworld nagycsarnokában kapott helyet. Lassan öt év telt el az óta, hogy a minden létező rekordot megdöntő (és a legfontosabbakat továbbra is magának tudó) legenda visszavonult, és csak kicsit kevesebb időt telt el teljes bizonytalanságban, hogy látjuk-e valaha ismét autót (vagy bármit) vezetni. Öt év rengeteg idő a motorsportban, és a mai fiatalok aligha értik, hogy a világ mennyire más volt 20 éve. Ez a kiállítás remek alkalom arra, hogy felidőzzük a rekorder életművét.
Az új kiállítást a kölni Motorworld Rheinland épületében állították ki, egy felújított repülőtéri kiszolgáló épületben (a gyűjteménynek igen látványos saját honlapja van). A Motorworld egy oldtimerekre és luxusautókra szakosodott kereskedés és szolgáltatóközpont, tele klasszikus és modern ritkaságokkal, luxusautókkal és kerékpárokkal, Németországban pedig egész hálózatot tart fenn. A Motorworld kölni központjában a Schumacher Gyűjtemény mellett specialisták, kiegészítők, és persze étterem várja a látogatókat, egyúttal látványos üvegdobozokat kínál az egzotikus magánjárművek számára. A gyűjtemény ingyenes, és a nyitvatartási ideje valóban nagyvonalú (tovább tart nyitva mint a bajor Mekik).
Némileg lassabban készül az új poszt egy igen aktuális témában, de mivel kicsit elakadtam az egzostive.com formázásával, nem lett kész a nürburgringi futamra. Ezért előzetesnek itt egy kép:
Akinek nem esne le íme egy kis zenei segítség:
A hétvégén sikerült megint benézni a düsseldorfi Classic Remise-be . Először egy évvel ezelőtt jártam náluk, úton az esseni Techno Classica felé, és nem is bántam meg a kitérőt. De ennek a mostani látogatásnak még mindig a hatása alatt vagyok. Porsche 918 Hibrid szupersportkocsi, Volvo P1800 kombi farral, SLS Merci és Piedone Alfa Giuliája, ez így egymás mellett. Ez nem az én játékpolcom, hanem ott állnak igaziból, egy garázsban, Düsseldorf szélén, vazze. A fent linkelt posztban már felvázoltam a Remise koncepcióját, de az is feltűnt, hogy hiányzott pár tucat autó (persze a legjobbak), mivel épp Essenben állították ki őket. Most megláthattam, milyen a hely telt házon.
Maga a remise azért nem egy egész napos program, de ezúttal is sikerült kombinálni egy másik programmal a környéken (erről talán többet tudok írni majd a héten). Tényleg megérte repetázni, ezúttal a Remise szinte teljes készlete ott parkolt, a különbség pedig szemmel látható: az üvegkalitkák többsége ritka kincseket tartogatott, és a fő csarnok is majdnem tele volt.
Egy ideje lapítok a blog vonalon, mert továbbra is az egzostive.com-ot állítom össze (ha bárkinek van ötlete vagy tanácsa wordpress vonalon, várom a kommenteket).
Egyelőre az angol nyelvű posztokat termelem, igyekszem felhozni a fontosabb posztokkal az oldalt. Legutóbb a Louwman Múzeum és a Torinói Autómúzeum került fel. Akinek kimaradt ez a két autós zarándokhely és töri az angolt, érdemes átnéznie a magyar nyelvű autósságok posztokat (Louwman I. rész, illetve a torinói MAuto), mindkét múzeum zseniális, nehéz megmondani melyik a jobb, és hogy van-e egyáltalán jobb autómúzeum.
A hétvégi Le Mans eredmények tükrében íme két megemlékezés a Toyota sporttevékenységeiről. Ahogy nézem, sokakat foglalkoztat a téma, a belga nemzeti autómúzeum például két tucat belga versenyzői autóval emlékezett meg egy időszakos tárlat erejéig. De ezek között Toyota nem rémlik, így kénytelen voltam kicsit túrkálni a régebbi képeim között. Elsőnek itt a kedvenc látogatócsapdám, a Toyota által minden autószalonra elhozott fél LMP1-es autó (ha Porsche lenne passzolna a féldisznó név :) ), legutóbb a januári Brüsszeli Autószalonon sikerült beülni az aktuális modellbe, aki arra jár, gondolom megtekintheti Párizsban is, én ép ott préselődtem be először LMP1 kabinba két éve.
Egy baráti tanács a csapda elkerülésére: érdemes előre átgondolni beszálláskor, hogy miként fogunk kikászálódni. Az én esetemben, miután sikerült behuppanni, a készséges hosztesz megmutatta hogy hova nem szabad támaszkodni kiszálláskor: na ez kb az összes fix pont a karosszérián :), szóval kész a tökéletes csapda. De mivel nem szeretek tanulni a saját hibámból, mindig bepróbálkozom a féldisznóval, ha nincs nagy tömeg. Persze kicsit megakasztotta a frankfurti körsétámat is tavaly de megéri a móka. És persze minden elismerésem ezeknek a modernkori gladiátoroknak. Én még ki/beszállni se bírnék ezekből az autókból, ők meg körrekordokat hajszolnak benne...
Mivel belgák egy rögtönzött tárlattal köszöntik a ma induló le mans-i 24 órás futamot, itt volt az ideje egy újabb látogatásnak, amit sikerült épp a verseny előtt abszolválni. Az angol nyelvű poszt már kész volt az egzostive.com-on, de a magyarítás most eltartott egy darabig. Aki nem annyira ismeri a helyet, az Autoworld állandó tárlata mellett az igazán nagy szám a vendégkiállítások sorozata. A múzeum évente négy-hat nagy vendégkiállítást rendez, ahol több tucat autó foglalja el az első emeleti fő galériát és a földszinti két kiállítóhelyet.
Két nagy kiállítás között a két földszintii kiállítási terület áll rendelkezésre kisebb (néha csípőből szervezett) kiállításokra, amelyek egy-két tucat autót tartalmaznak. Ezek a kisebb tárlatok néha bemelegítőként szolgálnak, pl. a meglehetősen lenyűgöző Ferrari 70 kiállítás előtt a földszinten összehoztak egy meglepően átfogó bemutatót az 50 éves Dino motorról és a rövid életű Dino márkáról. A mai poszt is egy ilyen időközi bemutatóról szól.
