Júliusban elzarándokoltam a nemrég felavatott Schumacher-gyűjteményhez, amely a kölni Motorworld nagycsarnokában kapott helyet. Lassan öt év telt el az óta, hogy a minden létező rekordot megdöntő (és a legfontosabbakat továbbra is magának tudó) legenda visszavonult, és csak kicsit kevesebb időt telt el teljes bizonytalanságban, hogy látjuk-e valaha ismét autót (vagy bármit) vezetni. Öt év rengeteg idő a motorsportban, és a mai fiatalok aligha értik, hogy a világ mennyire más volt 20 éve. Ez a kiállítás remek alkalom arra, hogy felidőzzük a rekorder életművét.
Az új kiállítást a kölni Motorworld Rheinland épületében állították ki, egy felújított repülőtéri kiszolgáló épületben (a gyűjteménynek igen látványos saját honlapja van). A Motorworld egy oldtimerekre és luxusautókra szakosodott kereskedés és szolgáltatóközpont, tele klasszikus és modern ritkaságokkal, luxusautókkal és kerékpárokkal, Németországban pedig egész hálózatot tart fenn. A Motorworld kölni központjában a Schumacher Gyűjtemény mellett specialisták, kiegészítők, és persze étterem várja a látogatókat, egyúttal látványos üvegdobozokat kínál az egzotikus magánjárművek számára. A gyűjtemény ingyenes, és a nyitvatartási ideje valóban nagyvonalú (tovább tart nyitva mint a bajor Mekik).
Talán az egy évvel ezelőtt a stuttgarti Motorworldben lőtt képekkel tudom a legjobban érzékeltetni, milyen lehet majd a befejezett kölni Rheinland, magánautókkal töltött üvegkalitkákkal és ügyfelekre váró szervízekkel és specialistákkal.
Talán a Schumacher Gyűjteménynek otthont adó főcsarnok áll a legközelebb a befejezéshez. A gyűjtemény 19 autóból áll, amelyek a gokartozástól a Mercedeses évekig Schumacher karrierjének minden szakaszát megidézik.
Az emeleten egy audiovizuális terem és emléktárgyak teszik teljessé a tárlatot, köztük kitüntetések, Michael boxbelépői, kesztyűi és sisakjai (mint a vörös paróka, amelyben a Ferrari (21 év után) első csapatbajnoki címét ünnepelte a pódiumon).
A kifejezetten Schumachernek szentelt szuvenírbolt dacára azért a fő attrakció a versenyautók impozáns felhozatala.
A kiállítás egy korai gokarttal valamint az 1988-as Formula-3 és a 1989-es Formula Forrd autókkal indít. Szigorúan véve a táralatot már a földszinten található C csoportos Mercedesé a kezdőrúgás. A Mercedes a 1991-es idényben esélyt adott három fiatal német tehetségnek, közülük ketten (Schumacher és Frentzen) komoly karriert futottak be.. A C csoportos Merci ma szemmel is igen látványos.
Az emeleten a két Formula autó csak felvezetés az első F-1 autókhoz, köztük az 1991-es zöld Jordanhez, amely az első esélyt adta a Schumacher számára, hogy az F-1-ben megvillantsa képességeit egy lenyűgöző hetedik rajtpozícióval. Bár nem fejezte be az első F-1 versenyét kedvenc pályáján, az idény hátralévő részében csatlakozhatott a Benetton csapatához, amelynél egy háromszoros világbajnok csapattársa lett, és nem vallott szégyent mellette.
A következő a tornasorban az 1992-es Bendetton B191B, amely az összesítésben a pódiumra (a McLaren-es Senna elé) katapultálta és a meghozta első győzelmét (hol máshol, mint a kedvenc belga pályáján). Az ezt követő a 1994. és 1995. évi Benettonok a „Schumi” első két bajnokságát képviselik. A 1994-es év az F1 modern korának egyik legtragikusabb éveként vonult be a történelemkönyvbe. Ayrton Senna és a Roland Ratzenberger tragikus halála jól mutatta a sport veszélyeit, de egy Senna kaliberű legenda hiánya rányomta a bélyegét Schumacher későbbi győzelmeire is. Ezen időszakról számos történet mesél a videoszobában, ahol érdekes módon olyan „barátok” idézik fel emlékeiket mint Damon Hill és Jacques Villeneuve, akikkel Michael szó szerint „vállvetve” harcolt. Nehéz megmondani, hogy mennyit változtatott volna Schumacher dominanciáján a brazil legenda jelenléte, de az is igaz, hogy 94 és 2004 között olyan zsenik győzelmeit ritkította Schumacher, mint Montoya, Raikönnen. Schumacher 20 éves karrierje alatt Piquet-től és Sennától Villeneuve-ön és Hakkinenen át Alonsóig és Hamiltonig rengeteg nagyszerű pilótával megküzdött.
A tényleges versenyeredmények azonban elmaradtak a várakozásoktól, noha az új gyári Mercedes istálló a bajnok Brawn csapat alapjain alakult újjá és vitte is magával a Meki motorfejlesztő részlegét. Akkor azonban nem látszott még az a domináns bajnok csapat amit ma megszoktunk. A legerősebb emlékem az a jelenet, ahol a kicsúszott járgány vontatására várva, Schumacher ott maradt a roncs mellett, hogy a sajtó elől kitakarja a legfrissebb aerodinamikai fejlesztéseket a kocsin. Mennyire más jellem, mint a primadonna Alonso.
Mostantól kezdve vöröset látunk egy darabig, ugyanis Michael a bajnok Benettonból átváltott a nehézségekkel küzdő Scuderia Ferrarihoz, amely akkoriban a világbajnok legendák (mint Prost és Mansell) temetője volt. Schumacher és a sikerkovács csapat érkezése a Scuderia legsikeresebb időszakhoz vezetett. A kezdeti időszak azonban minden volt csak nem sétagalopp. Míg a Senna vagy Alonso mindig megkísérelte bebiztosítani székét az előző év bajnok csapatánál, Michael egy kockázatos játszámába kezdett, amelynek célja a jövő bajnokcsapatának felépítése, a Jean Todt által vezetett, Schumacher, Rory Byrn és Ross Brawn által alkotott álomcsapat révén, azonban a Ferrari az elején messze távol volt attól, amit kitűztek. A műszaki hibák és elégtelen teljesítmény kompenzálta Schumacher zsenialitását (az a pár győzelem, például Schumacher estorili vizes hajrája az F1 történetének legjobb versenyei közé tartozik), az ifjú kétszeres bajnok azonban kitartott a csapat mellett, mert ő sokkal több, volt mint csak egy pilóta. Schumcher igazi csapatkapitányként a nehéz pillanatokban is folyamatosan motiválta a csapatot, amely át is billent a mélyponton a második közös szezonjukra. A 1997. évi szezon nagyon méltatlan befejezéséig Michael folyamatosan versenyben volt a bajnokságért.
A 2000-es évekre az erőfeszítések eredményesnek bizonyultak, és ez az év meghozta Schumacher a harmadik bajnoki címét (az elsőt piros mezben). A következő öt évben Michael, az F1 kábé minden lehetséges rekordját megdöntötte. Ugyanakkor az számos fiatal tehetség és a jövőbeni bajnok karrierjét csonkította meg. A Villeneuve, a Montoya, Raikkönnen vagy Heidfeld eredményei bizonyosan másként festenének most. Persze itt nem csupán Schumacher rekordjairól van szó, voltak évek, amikor a Ferrari pilótái nyerte el szinte minden versenyt. A kiállított autók között ott található mind a hét bajnoki címet hozó autó, számos emlékkel (köztük bajnoki kupával is), vagy a Scuderia összes tagja által aláírt piros szoborral, amellyel a csapat kívánt jobbulást a 1999-es lábtörése után.
