Egy ideje lapítok a blog vonalon, mert továbbra is az egzostive.com-ot állítom össze (ha bárkinek van ötlete vagy tanácsa wordpress vonalon, várom a kommenteket).

Egyelőre az angol nyelvű posztokat termelem, igyekszem felhozni a fontosabb posztokkal az oldalt. Legutóbb a Louwman Múzeum és a Torinói Autómúzeum került fel. Akinek kimaradt ez a két autós zarándokhely és töri az angolt, érdemes átnéznie a magyar nyelvű autósságok posztokat (Louwman I. rész, illetve a torinói MAuto), mindkét múzeum zseniális, nehéz megmondani melyik a jobb, és hogy van-e egyáltalán jobb autómúzeum.

A Torinói Autómúzeum egy különleges zarándokhelyez az autó-őrültek számára. Nem merném azt mondani, hogy a legnagyobb vagy a legjobb, de mindenképpen kiemelkedő az átfogó kínálata, az interaktív tájékoztatói és a hibátlan stílusa miatt. Elévülhetetlen érdemei vannak az olyan márkák emlékének megőrzésben, amelyre már nem szán pénzt autógyár (pl Cisitalia, Isotta Fraschini), és ezt teszik Olaszországon kívül is. 

A Louwman Museumot az óta szerettem volna felkeresni, amióta tiszteletüket tették a 2016-os brüsszeli Interclassic kiállításon egy felettébb vicces mikroautó-gyűjteménnyel. A múzeum azonban ennél sokkal komolyabb készlettel bír, sok tekintetben a világ egyik legkomolyabb gyűjteménye, a honlap szerint 1910 előtti autókból nincs is nagyobb készlete senkinek a világon. Ráadásul a Louwman igen aktív Hágán kívül is, mind a Maastrichti, mind a Brüsszeli Interclassichoz aktívan hozzá szoktak járulni, de olyan váratlan helyről is láttam már viszont Louwman úr autóit, mint Jay Leno garázsa. 

Az biztos, hogy a Louwman Múzeum hatalmas, és az egyik legkiegyensúlyozottabb tárlattal bír, minden korból, minden régióból található autó. Általános minőségben (rendezettség, koncepció, változatosság) a legjobb profi gyári márkamúzeumok szintjén áll (a márkamúzeumok között szerintem a legjobbnak a Mercedes múzeuma), a profi látványtervezők munkája mégsem egy hűvösen profi céges látványvilágot eredményez, inkább egy mecénás vízióját követi, és szerencsére hiányzik a vállalati marketing-bullshit is (egy kis holland büszkeség azért belefér a Spyker révén, meg némi személyi kultusz a Louwman család történetéből). Bárhonnan is nézem, a Louwmans mindenképpen a legkiegyensúlyozottabb és legsokoldalúbb múzeum. 

Közben még mindig nem sikerült magyarul is összedobni a Spa Classics 2018 posztot, csak a Spa Múzeumot. Lehet hogy ez egy exkluzív egzostive tartalom marad. 

Van egy két tervem még a nyárra is, ha összejön majd megírom...