A múltkor leírtam, hogy milyen készülékek után vágtam bele a DSLR projektbe, dacára annak, hogy nem éreztem tökéletes választásnak. Az elmúlt évek tendenciáját figyelve kifejezetten égő a hagyományos kamerákra nézve, hogy a belépő szintű mobiltelóm „amatőr szemmel” mennyivel szebb képeket készít (ideális körülmények között), mint a kompakt és a bridge kamerám. A középkategóriás Honor 7 20 Mpixeles kamerája pedig teljesen értelmetlenné tette egy külön kamera fenntartását. Mindazonáltal, még mindig belefutok olyan helyzetekbe, ahol szükségem lett volna egy jobb kamerára, így a Nikon belépő DSLR-jének kifutó modellje lett a szerencsés nyertes.

Első benyomások egy tükörreflexes kamerával azonban eléggé felemásra si8ekrültek. Az elejéén az ember élet császárának gondolja magát, az aztán rájön, hogy megvette a tekerőablakos 316i-t, ami tele lesz kompromisszumokkal, és folyamatosan elrontja a mókát.  Megint hangsúlyozom,ezek amatőr rácsodálkozások egy olyan ember részéről, aki még nem használt ilyen kamerát. Ahogy korábban írtam, kamerákhoz még annyira sem értek, mint az autókhoz.

Nemrég posztoltam egy segélykiáltást arra, hogy mit kezdjek a néha meglehetősen gyenge mobilos és kompakt kamerás fotókkal. Korábban sokáig használtam elég nagy elégedettséggel digitális kompaktkamerákat. Ezek valamikor a 2000-es évek elején jelentek meg, és az akkori diákbüdzsémhez képest meglehetősen komoly tanulópénzt fizettem a webcamekből felfejlesztett olcsó belépőmodellek gagyi megoldásaiért.

Ha minden jól megy November második felében nyitja meg kapuit a brüsszeli Expo területén az InterClassics oldtimer-kiállítás. Az eredetileg Hollandiában, Maastrichtban minden évben megrendezésre kerülő rendezvény ez évben Belgiumba is ellátogat, mintha nem lenne a belgáknak is hasonló léptékű kiállításra (pedig de :)).

Az előzetes alapján ígéretes lesz a program, bár nem lesz olyan illusztris díszvendég mint Maastrichtban, azért a spai 24 órás futam alapján akár egy komoly stand is összejöhet. 

Lassan kezdem ledolgozni a lemaradást a nyári múzeumlátogatásokról.  A mai delikvens a felhozatal egyik legígéretesebb programja: a bajor prémiumgyártó főhadiszállása a müncheni olimpiaparkban.  A BMW Welt szerintem nagyon jól illik a márka mai arculatához: modern, elegáns, igényes és mentes az eredetiségtől.

Persze attól még ne gondolja senki, hogy csalódottan fog távozni.  Minden autók iránt érdeklődő felkészülhet egy maradandó élményre, főleg ha kicsit előre tervez, mert nem minden programot lehet azonnal „leakasztani a fogasról”, tesztvezetések, gyárlátogatás  vagy épp szervezett gyerekprogramok , nem árt előre érdeklődni.  Persze a gyerekprogramok mást jelentenek egy olyan országban, ahol valóságshow-k helyett gyárlátogatásos dokumentumfilmeket adnak főműsor-időben.  Annak ellenére, hogy nem volt lehetőségem előre leszervezni a látogatást, bőven volt részem látnivalóban. A BMW Welt egy ultramodern épületkomplexum, amelynek a két fő része egy új autókat bemutató emelt szintű szalonból és a főút túloldalán található múzeumból áll.

Ez a BMW 1602 itt pihen a környéken egy jó ideje. Nemrég még változtattak vele helyet, de a gumijaiból ítélve ez egy időre az utolsó útja lehetett. Kihasználva, hogy az ünnepek alatt nem nagyon parkolnak az utcán, körbe is fotóztam tegnap. Még így is impozáns autó, hogy lassan benövi a moha...

Autós reklámok régen szerepeltek a blogon, ez a mostani két okból sem passzol a legjobb autóreklámok rovatba: egyrészt nem hivatalos reklám (a Baden-Württembergi Filmakadémia jegyzi), másrészt nem igazán jó. Sokkal inkább a Ford KA reklámhoz hasonló félresikerült partizánprojektek közé sorolható.

Íme egy (illetve két) nagyon tanulságos videó, amely 40 év fejlődését szemlélteti.

Kicsit most elöntött a nosztalgia... :)

Ijesztően felgyorsult a fejlődés, de a kérdés az, az egyre több részletében valósághű megjelenítés után mi következik majd 10 év múlva? A Párizsi autószalon már tele volt VR sisakokkal, úgy tűnik, a szórakoztatóipar erre halad, most olyanok ezek a VR megoldások, mint a beülős videójátékok 15 éve. Még drágák otthonra, de ha valaki extrát akar nyújtani, ez tűnik a járható útnak.

A Hangar 7 már letudva, de a nyárról maradt még mesélnivaló... :)

Haladva a korral, Fernando Alonso és Jenson Button a konferanszié a McLaren legújabb "Tooned" epizódjában, amelyben James Hunt 1976-os világbajnoki címének 40. évfordulóját  ünnepelve reciklálták a zseniális 2012-es James Huntról szóló részt.

Aki esetleg nem hallott volna a Mclaren zseniális Tooned című rajzfilmosorozatáról, valamikor 2012 környékén a Meki megbízta a BBC-t hogy készítsen egy animációs sorozatot. A sorozatban még az elvetemültebb F1 rajongók issok-sok hasznos insider infóra lelhetnek , mint pl a "repülő finn" Mikka Hakkinen valódi háttértörténete. :)

A belga Autoworld múzeum egy nagyon szép szupersporkocsi-kiállítással szerzett erősítést, hogy ne okozzon csalódást a látogatóknak a nemrég befejeződött meglepően tartalmas Alpine tárlat és az ez évben aktuális 100 éves BMW hommage kiállítás között.

A tárlat elején egy szép tornsasor várja a látogatót. Az első a sorban egy gyönyörű Alfa 8C, amely az egykor legendás sportmárka modern kori presztizsét emelte. Ez volt az Alfa közelmúltbeli aranykorának egyik utolsó nyoma, ami egyúttal előre vetítette a Marchione védjegyévé váló badge-engineering filozófiát is. Mondjuk, egyrészt Ferrarit rebadgelni annyira nem derogál, másrészt , a Ferrari is Alfa versenyistállóként kezdte. Mellette a brutális amerikai szupersportkocsi a Dodge Viper - szerintem legszebb - változata, egy kék-fehér GTS kupé pihent.

A héten teljesen más okból a belgák nemzeti F1-es pályája felé jártam, és ha már a környéken voltam megnéztem az aktuális rendezvényt. Azt hiszem többek kaptam mit amire számítottam.

Amíg az Alpine-tárlat után kitakarítják a galériát, és meg nem érkezik a szülinapos BMW, a helyiek pár érdekes sport- és szupersportkocsit gurítottak be. F40, 959, Countache, tisztára mintha  kiborítottam volna a kedvenc kisautós tobozomat :)...

Az első rész végén valahol ott hagytam abba, hogy a két óriáscég és a prémiumgyártók pavilonjai után egy tekintélyes séta árán juthatunk el a hazai gyártók pavilonjába. Az 1. Pavilon a vásárváros legnagyobb csarnoka, amely tavasszal a Retromobile-nak is helyt adott, és valóban hatalmas.

A múltkori élőblog után íme egy beszámoló és pár gyakorlati tanács azoknak akik az elkövetkező két hétben el szeretnének látogatni a Párizsi Autószalonra.

A hét elején már leírtam, hogy miért érdemes ellátogatni Párizsba, most a tettek mezejére lépek. Ezúttal valami teljesen új dolgot próbálunk ki a blogon, és ezt a posztot igyekszem folyamatosan frissíteni a szalonon látottakkal.

Lassan megnyitja kapuit a Párizsi Autószalon (tükörfordításban az Autó-világkiállítás, hivatalos oldala itt), és akárcsak egy éve, most is foglalkoztat a gondolat, hogy kinézzek. Itt most nem a sajtósok kötelező repis programjára gondolok, hanem mint magánszemély, autók iránt érdeklődő emberként saját büdzséből kivitelezett kalandtúrára, amit egy átlagos párizsi lakos egy metrójegyből és egy napijegyből kihoz. Már a frankfurti IAA és a korábbi Párizsi Autószalon kapcsán is leírtam, hogy nem vagyok a francia rendezvény rajongója: sosem fogom megbocsátani, hogy az Autó-világkiállítás látogatószám-rekordokkal reklámozza magát, ami a gyakorlatban a látogatók számára elviselhetetlen tömegjelenetekben nyilvánul meg… Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy hétköznapi halandók nem mehetnek be emelt díjért a sajtónapon, mint Frankfurtban…

Tehát az hogy autókat normálisan megnézzen ez ember, szinte esélytelen… Az ember egy sarki autószalonban (jó esetben) bármilyen autót megnézhet, kipróbálhat. Akkor mire jó ha egy Loganért is át kell küzdenie magát egy tucat siheder legényen (akikre általában itt nem is a németes jó modor jellemző, mint Frankfurtban)?

Ezúttal megint valami komolyabb projektben gondolkodom...

Bár az év autója díjról megérdemelten lecsúszott ebben az évben a VW csoport, egy rangos nemzetközi díjat azért ki tehet ez évben a szekrényébe.

A vegyésztudományi eredmény(telenség)ért járó díjat ez évben Németország viheti haza, mert jeles cégük, a Volkswagen nevéhez fűződik azon áttörés, amellyel a gépjárművek túlzott szennyezőanyag-kibocsátás problémáját  úgy oldották meg, hogy autójuk a mérés során automatikusan, ("elektromechanikusan") kevesebb káros anyagot bocsát ki, amikor autó észleli, hogy tesztelés zajlik. Nálam speciel ez volt az elmúlt év egyik legmeghatározóbb autós fejleménye...

Nem mondom, hogy reálisan a következő autómat kerestem, amikor elkértem a svédek óriását, de igencsak furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy valóban annyira jó-e az új jávorszarvas, mint a tesztekben olvasom (és az eladások tükrözik).

Az XC90 második generációját nagy várakozással követtem, már az első hírektől kezdve. Érdeklődéssel mentem el a márkakereskedés hivatalos fogadására (bő egy éve), és vettem üléspróbát autószalonokon. A legutóbbi brüsszeli autószalonon pl külön versenyszámot hirdettem a legjobb belsőért a kiállított XC90 és a Q7 között.

Ha valaha elkészül a beszámoló... :)