Az elmúlt három évben többen is megjegyezték, hogy egy kicsit túl sokat foglalkozok az autókkal, ahhoz képest, hogy nem ez a kenyérkereső tevékenységem. Mivel én is kezdem érezni a függőség jeleit, némi agyviharzás után kitaláltam rá egy praktikus gyógymódot: az intellektuális függőségek kezelésének legkézenfekvőbb módja a túladagolás. A konkrét megvalósítást Közép-Európa legsűrűbb autóipari övezetére bíztam.
Annak idején, amikor a Top Gear műsorvezetői vettek egy nagy levegőt (és egy még nagyobb fizetési csekket) és belevágtak az Amazonos saját műsorukba, a Grand Tour nevet adták a projektnek. A névadással azon szokás előtt tisztelegtek, amikor az arisztokraták nekivágtak az öreg kontinensnek, hogy felfedezzék annak kulturális és kulináris szépségeit. Gyakorlatilag egy ilyen túrát sikerült összehozni, középpontban az autós zarándokhelyekkel.
Mulhouse és Salzburg között egy 600 kilométeres úton gyakorlatilag egy tucat múzeumot talál az ember. A nagymúltú márkák gyári múzeumaiban a gyári raktárak mélyén megőrzött vagy restaurált kincseket láthat az ember, a céges marketing részleg által lemeózott igényes környezetben. A végtelen céges erőforrásokkal dacolva, egyes nyugat-európai autómúzeumok egyre komolyabban veszik fel a versenyt, és egyre látványosabb eszközökkel fegyverkeznek fel a látogatók elámítására. Valahol a két véglet között találhatóak azok a privát gyűjtemények, amelyek gyakran az nemzeti múzeumokkal vetekednek kínálatban és tálalásban. Sőt a hágai Louwman vagy a Schlumpf gyűjtemény gyakorlatilag nemzeti múzeumként üzemel. Ezekből pedig akad vagy egy tucat jelentősebb múzeum a régióban. Olyan mértékű élményfürdőt lehet remélni egy ilyen úton, amit a világ egyetlen másik pontján se talál az ember. Én pedig lenyugszom egy időre majd a posztokkal… : )