Vagy persze egyik sem, csak megy egy kis hatalmi erőpróba… Mindenesetre a német autós szaksajtóban elég nagy visszhangot kapott Piech Spiegelben lehozott kritikája, amelyben elég kritikusan fogalmazott a Martin Winterkorn által kialakított iránnyal kapcsolatban, különös tekintettel a VW márkára.

Aki még emlékszik rá, Piech volt az aki az Audiból prémiummárkát csinált, és vetette el a VW csoport sikertörténetének magjait. És úgy mellesleg a Piech és a Porsche család jelenleg is meghatározó a VW tulajdonosi szerkezetében.

Amit a beszámolók is kiemelnek, Piechet zavarja a túl nagy függőség a kínai piactól, és az amerikai piacon elmaradó sikerek. A VW jelenlegi helyzetet látva több mint furcsa ez a kritikus hozzáállás egykori protezsáltjához, mivel Winterkornt nehéz nem Piech emberének gondolni, elnézve az önéletrajzát.

Bár a VW termékeit nem nagyon kedveltem, rendszerint túlárazott és túlhájpolt autóknak gondolom, a márka menedzsmentjét példaértékűnek gondolom, a VW gruppe az elmúlt években fokozatosan gyűjtötte be az európai autógyártás legjavát, legyen szó a GM sztárközbeszerzője Ignacio Lopezről, a BMW-től érlező Pischetsriederről, az egész Italdesignról, Walter da Silváról, Wolfgang Eggertről. A VW gruppe nagyon sok tehetséget szedett össze Európában, és ez jelentős mértékben Piech érdeme (maga Winterkorn is egy ilyen "Piech trófea").

A német sajtó lassan már azon filózik, hogy kiáll-e a felügyelőbizottság Piech mellett, vagy az ő széke fog inogni.

Amíg a virágőrültek Mekkája újra megnyit Amsterdam mellett, érdemes a környéken megfordulóknak betérni a Groot Bijgaardeni parkba. A park Brüsszel szélén található, de útba esik a Gent-Brugge-Oostende turista úton is.

Valahogy mostanában ritkábban követem a TV-s autós műsorokat, részben a lineáris média tartalmi kötöttségei, részben az egyre erősebb netes média igen erős színvonala és sokszínűsége miatt. Ma valahogy belebotlottam az á la Car című műsorba, amely ezek szerint a Retek klub autós műsora lett egy ideje (?).

Eddig általában megszoktam, hogy a neten fellelhető szakirodalom valamelyest korrekt és pontos, és főleg az újkeletű oldalak gyakran készek állni kommentek tűzpróbáját, ezért viszonylag magas színvonal alakulhat ki, mivel a szerzők többek között épp az estleges kommentek következményei miatt előbb utóbbmagukévű tesznek  egyfajta szakmai tiszteletet. Kevés az arrogáns köcsögöt játszó lazac csávó, és ha be is merészkedik néha egy-egy, gyorsan rájön, hogy ez nem a nyomtatott sajtó vagy a TV: a neten a viszonylag gyorsan megérkező visszajelzések a tartalommal egy időben érik el az olvasót, és leplezik le a szerző hülyeségét.

Nem, ez nem a győzelem 10 éves évfordulójának emléket állító poszt, és nem is a blog április elsejei híre.

Jó pár oldal beszámolt a győzelemről, de mivel nem nagyon követem az amerikai nyitott versenyeket (sőt azt sem most épp hogy áll a konkuráló formátumok szériája), nem érte el az ingerküszöbömet. Pedig nem kis dolog a 40 éves "nagypapitól".

Nem gondoltam volna, hogy ennyire egyszerű lesz, így meglehetősen gyorsan véget ért az S40 eladás projekt.

A Verda végül megy a Litvániába. A pacák előre utalt, meg is érkezett a pénz, már aznap jött is érte a tréler.

Nem kedveltem soha ezt a Vettel gyereket. Ahogy ez a szinte tini legény maga mögé utasította a sok rutinos ászt. Ahogy szinte erőlködés nélkül szerezte címeit egy bajnok autóban. Ahogy azt csinált amit akart a pályán és senki se tudott ezen változtatni, miközben neki feküdt a konstruktőrük erőviszonya és a csapaton belüli támogatás is. Majd az első komolyabb necces helyzetnél lazán ott hagyta azt a csapatot aminek mindent köszönhetett.

Nem mintha adna Seb' a véleményemre, négy VB címmel és jó pár olyan eredménnyel, ami túl mutat azon amihez elegendő tehetséges fiatalként beülni egy bajnok autóba.

De azért ez a mostani győzelem eléggé impozánsra sikeredett, és sok mindent megváltoztat Vettel megítélésében. Ez a győzelem nem csak neki elégtétel, de az igen rossz passzban lévő Ferrarinak is, egyúttal remény a F-1 rajongóknak hogy nem csak a 3-4. Helyért folyó ádáz küzdelemben merül ki a szezon izgalmas része.

Miközben a kisebbik eladása végső stádiumba fordul, elég sok érdekes történetre bukkanok a német fórumokon. Ezt az egyik Motor-talk fórumon olvastam, szintén eléggé meredek. Arra már a Rover eladásánál rájöttem, hogy nem szabad semmilyen iratról fényképet előre küldeni, legyen az szervizkönyv, pláne autó forgalmija.

Itt is hasonlóan járt az illető, de még neccesebb sztoriba gabalyodott: nem az ő autójával hirdettek pénzlenyúlós ajánlatokat, hanem az ő adataival jelentettek le egy károkozást. Szegény most mehet bizonyítani az igazát…

Egy önkéntes mérvadó blog nem létezhet best of lista nélkül, itt az én első listám, a kedvenc filmes autókról. Általában kicsit óvatos vagyok a legjobb jelző alkalmazásával, de mivel ez a poszt lényege, most kénytelen leszek használni. Mielőtt belevágunk, pár dolgot leszögeznék: 1. a lista nem teljes, mivel már több ilyen lista is készült korábban szerte a neten, belátom, szinte az idők végezetéig lehetne bővíteni. 2. A lista személyes, benne lesz több olyan autó, amelyet már eltemetett a feledés homálya, de egykoron nagy kedvenc volt. 3. Az autók többsége valami különlegességgel bír, gyakran nem szériaállapotúak, és a filmbeli tudásuk is fontos :), így a listán könnyen megelőzheti a leggyorsabb szériaautókat egy öreg verda, amely mondjuk tud idő-utazni, vagy egyszerűen olyan karaktere van a vásznon, amely maradandó emléket hagy. Ha autós tesztek kerülnek terítékre ott igyekszem a realitások talaján maradni :).

(A fenti infografikáról teljes poszt már készült korábban)

Öveket becsatolni, mert az út rázós lesz!

Alakul az alku a kicsire…

Még mindig alig hiszem, hogy belemegyek de a csóka úgy tűnik lehetetlen feltételeket is elfogad :)

Szóval:

1. Ő előre kifizeti a vételárat…

2. Elküldi az igazolást az utalásról, én leveszem a kocsit a netes fórumokról, és nem adom el addig (szavamat adom).

3. Ha megjött a pénz, én aláírom és e-mailben elküldöm az általa küldött sztenderd Mobile.de-s szerződést és kijelentem az autót.

4. Megvárom a trélert, és átadom a verdát.

És ez neki így jó.

Biztos ami biztos én azért igyekszem bebiztosítani magam...

Kijött ma egy szokásosan alapos és jól megírt cikk a TC-n, amely megint nagyon furcsa konklúziókkal zár… (És persze megint nem kommentelhető, pedig lehet érdekes dolgokat olvashatnánk a hozzászólásokban.).

"Gondolatmenetünk végén pár okosságot még leszűrhetünk: – a tipikus vevőnek jellemzően nincs pénze flancolni Magyarországon, ezért kicsi, olcsó autót vesz. Ezt sejtettük, de most látjuk is a Duster, Corsa, Swift, Yaris, Astra, Sandero, Splash, SX4, Ceed és Mokka első tízes helyezése alapján,

– a cégek, nagyobb vállalatok és állami szervek elsősorban a Porsche Hungária, másod-, harmad- és sokadsorban a Ford, a Mercedes, a BMW (Mini) és a PSA-csoport (Peugeot, Citroen) autóit választják,

– a magánvásárlók szíve a Mitsubishi, a Dacia, a Hyundai, a Honda, a Toyota, a Mazda, a Suzuki, a Kia, a Subaru és az Alfa Romeo márkákhoz húz – ezeknél ugyanis a legmagasabb a valódi vevők aránya."

A következtetések alapjában véve logikusak, csakhogy az alap premissza alapvetően hibás….

Befutott egy érdekes ajánlat a kis Volvira Litvániából. A fószer fel is hívott, és nagyon lelkesnek tűnt. Közben jöttek helyben is megnézni. Lehet nem is lesz olyan nehéz eladni?

De visszatérve a fószerre, nem látom a trükköt. Vissza tudtam hívni mobilon, jól beszél németül de azért nem túl jól, mégis túl szép hogy igaz legyen.

Látatlanban előre (!!!) kifizetné az előleget, majd trélerrel hazahozatná. Hmm, irány a szakirodalom…

Azt belátom, hogy autó adatokat, személyese adatokat jobb, ha nem adok ki. Mi baj lehet egy ártatlan IBAN számlaszámból? Még mindig nem értem, mi a trükk…

Már korábban említettem, hogy a középkategóriás prémium terepjárók / crossoverek között elég közel áll a szívemhez a Volvo XC60. 2010-ben a kínálat legjobbjának találtam, igazából a V70-es ár/érték aránnyal nyert, olyan kompromisszumokkal, amelyek az egyszerűbb-kedvezőbb fenntartással kecsegtettek.

Sok minden történt azonban 2010 óta, mind a Volvónál, mind a konkurenciánál, és mind az én Volvómmal, ami miatt némi hátránnyal indul a márka ebben a körben. 2010 óta érkeztek új kihívók, de ami még fontosabb, a konkurensek a korral előre haladva egyre nagyvonalúbb kedvezményeket adnak.

Folytatódhat az S40 eladás Saga... azért a vicces dolgok továbbra is megtalálnak, bár ez inkább 10 éve volt nagy divat.

Valaki lelkesen megveszi az autót, megtekintés nélkül. Egy olcsóbb, párezer eurós autónál ez nem is annyira valószínűtlen, ugye?

A képlet egyszerű, megadom a számlám és ő előre kifizeti az összeget. Mi bajom lehetne? Pár nap és ott is a pénz előre egyben, csodák csodája. Egy bibi van csak…

A sportsikerekkel a Williamsnél is kezdenek ráérezni a stílusos marketingre.  Amúgy eddig is kifejezetten igényesek voltak a szponzoraikra ezúttal is távol tartották maguktól a dohányipar, vagy a fegyvergyárak pénzét. Na jó, a Martini sem az a pia, ami a lecsúszott remegő kezű alkeszek első választása. :)

Ha a Meki kapott tőlem a múltkor egy hátba-veregetést, akkor mist a WIlliams is megérdemli. Video csak egy kattintással tovább... :)

Ahogy elnézem a TC is egy sajátos oldaláról fogta meg nemrég a használtautó-kereskedelem sajátosságait, pedig eladóként is érhetik meglepetések az embert…

Ha az ember fölteszi az autóját a nagy nemzetközi oldalakra, nagyon vicces szpem e-mailek öntik el az ember mélboxát.

Bár nem is olyan régen volt nálam egy XF, szerettem volna egy aktuálisabb benyomást szerezni arról, hogy mennyire tartották frissen, így a modellciklus végéhez közeledve.

Már érett egy ideje a gondolat, most tettet is öltött, meghirdettem a kis Volvit.

Eddig bevetettem az összes nagyágyút, 'scout, mobil.de, helyi oldalak. Ahogy egy igazi amatőrtől illik. :)  Meglátjuk milyen gyorsan viszik el...

Persze látom vannak egyszerűbb megoldások is: http://autotemeto.blog.hu/2014/12/19/honapok_meritese

:)

UPDATE:

Tegnap sikerült ellátogatni az Antwerpeni oldtimer-vásárra. Az előzetes alapján nem gondoltam volna hogy ilyen hatalmas kiállítás fogad: négy nagy csarnok, tele régi és ritka autókkal néha egészen tömött installációkban. A kiállított darabok többnyire magángyűjteményben állnak, a többségüket épp árulják. Gyanítom, az igazi kedvenceket el se hozták. Pl a korábban bemutatott brüsszeli kereskedésből egy emlékezetes darabot se láttam.

Ja és igen, ez a vásár pár hónappal követi csak a régió legnagyobbjának beharangozott Interclassicot. Ha ez ekkora, akkor milyen lehet az?

Lassan kezdek kifogyni az elfelejtett autós reklámokból, ennyire azért nem kreatív az iparág :)

Szerencsére a Superbowl reklámokból még akad pár, itt egy újabb gyöngyszem...

A következő poszt megint a frigóból származik, de egy meghatározó élményhez, az első igazi telivér sportkocsis sétakocsikázásomhoz kapcsolódik.

Ez a cég 2008 körül az egyik legimpozánsabb flottát kínálta nyugat Európában (olyan kevésbé szokványos nyalánkságokkal, mint a Murcielago, Aston Martinok, R8-as) különböző konstrukciókban (pálya és közúti vezetés, öt országban, 300 EUR körüli indulóárral). Sajnos úgy tűnik, a válság ezt a céget is magával söpörte, és mára nem maradt nyoma. Pedig nem akármilyen lehetőséget kínáltak a hétköznapi autóőrülteknek, hogy első kézből szerezzenek olyan autós tapasztalatokat, amelyek amúgy csak kevesek kiváltsága.