Most egy régi kedvenc verda tesztje következik. Ezt a modellt először valamikor 2008-ban próbáltam, akkoriban még a belépőnek szánt 2.7-es hathengeres dízellel, és azon ritka autók közé tartozott, amely a magas elvárások mellett is lenyűgözött. Sajna egyúttal teljesen elérhetetlen volt árban.
Az akkori lehetőségeimnek inkább megfelelő X-type pedig igencsak csalódás volt (sőt az is csak cipőkanállal fért volna bele a keretbe).
De egyrészt, azóta eltelt sok idő, és az XF paletta is bővült, árban és motorizáltságban lefelé, és a facelifttel bevezetett kombi hathatósan katapultálta a kívánságlistám tetejére.
Minden jel arra mutatott, hogy eljött az ideje egy újabb tesztútnak…
Igazából volt még közben egy rövid tesztaffér egy korábbi 2.2essel is, de akkor még nem volt kombi, így ez csak bemelegítés volt.
De ez a futó(bb) találkozó is megerősített hogy a jelenlegi "kis"macska bizony karmai bizony élesebbek mint valaha… Aztán a kombi érkezésével egy alaposabb tesztútra is szükségem lett, amit a nyáron sikerült is abszolválni…
A verda egy decens sötét színű lépcsőshátú, 163LE-re homologizált darab volt, és kitűnő tesztalanynak bizonyult a kétórás tesztútra (eltekintve hogy megint nem sikerült kombit szerezni...).
A vezetési élmény továbbra is rendben van, nyilván a súly és a méret miatt nem egy MX-5, de élvezetes és precíz autó, amely pontosan azt teszi, amit a vezető gondol, legfeljebb nem untatja visszajelzésekkel. A kormányfüles ZF 8 gangos viszont nagyon pöpec, ahogy a motor hangolása is azt az illúziót kelti, mintha még mindig V6 dorombolna a motorháztető alatt…
Aztán ott az XF egyik fő fegyvere, a lenyűgöző belső. Itt fizetődik ki, hogy nincs fapados belépőmodell, az XF belső minden elemében ütős, igényes bőr (még a műszerfalon is), valódi fa angol tradíció szerint (és tényleg annak hat, ezt sok német konkurens megirigyelhetné, a svédek viccszámba menő utánzatairól nem is beszélve).
Viszont a belső térkínálatát nem nevezném nagyvonalúnak, dacára a bálnaszerű külméretnek. Persze egy közel ötméteres és elég széles felsőközepesben senki sem fog szorongani elől vagy akár hátul, és a csomagoknak is marad némi hely, de az XF belseje inkább a jól szabott öltöny simulékonyságával fogad. A belső egyetlen diszharmonikus eleme a fedélzeti elektronika, de az úgy teljes egészében. A lassú menük, az elavult dizájn és pl a navi 10 éve is röhejes megoldásai. Nem mindenki kínál tökéletes kezelhetőséget is dizájnt, de azért az XF a teljes mezőny leggyengébb kezelőfelületét nyújtja jelenleg. Speciel a Volvo vagy háromszor cserélte le a teljes kezelőfelületet mióta az XF kijött (és ők nem számítanak e tekintetben etalonnak). Itt lenne az ideje lépni az angoloknak is…
Egyébként érdekes dolog, hogy bár mind a V70/S80 mind az XF a felsőközép-kategóriában játszik, mégis akkorának érződik a távolság a kettő között, hogy szinte alig érződik komoly átfedés, ami vélhetően az e modellek kifejlesztésekor még hathatósan jelen lévő koordinált Ford modellstratégiára vezethető vissza.
Bár a modell továbbra is élvezi nagyrabecsülésem azért történt közben egy elég nagy malőr. Valamiért úgy gondolták jó ötlet pótolni a korábban elmulasztott NCAP tesztet, és 2011-ben szabványosan falnak küldeni a 2008as konstrukciójú modellt. Hiba volt… A 4* annak idején lehet hogy 5*-ot is megért volna, de így csak a szeplő marad egy egyébként elég jó bizonyítványon…
Összegzésképp, az XF sok év után is ugyanolyan kívánatos verda, mint bemutatásakor. Bár nem mindenben haladt a korral, méltósággal öregedett. Nem kérdés hogy bármikor ezt választanám az E-Klasséval szemben. A V70 mellett pedig akkora a különbség (méretben, belső minőségében), hogy kár is összeereszteni őket, még ha funkcionálisan mindene meglesz a svédnek is. Ugyanez a gond az Infinitivel is, kiegészítve a kombi hiányával, a Lexusról nem is beszélve (se kombi, se dízel). De azért ott az Audi amely még mindig a legdögösebb belsővel rendelkezik, és az 5er, ami olcsó 18d belépő dízeltől a legextrémebb extrákig könyörtelenül mindent lefed.
A legfőbb gond, az hogy ha beindul az árverseny, valahol ugyanaz lesz igaz az XF-re amit az EX-nél is írtam. Lehet, hogy az adott felszereltséggel több, mint versenyképes az XF, de a németeknek vagy a Volvónak van sokkal olcsóbb fapados belépőmodellje, és azért itt még mindig a dízel kombikról, tehát családi autókról és egyben (több Uniós piacon top10-es eladású) tömegmodellekről beszélünk.
