Sokadik éve fog el a kétség, amikor meglátom az európai év autója díj döntőseit. Van egy sor szép autó, mind vadiúj, mind nagy reményekkel érkezek a szalonba.
Ugyanakkor érdekes látni, hogy a vevők mennyire nem értékelik a szakújságírók véleményét, és a büszke díjazottak mennyire marginális szerepet töltenek be a piaci szegmensükben.
Írnám hogy BRÉKING NYÚZZZ!!! De hát mi ebben az újdonság? :)
A hírhedt svéd újságírók az A-Klasse megszégyenítésnek évfordulóját azzal ünnepelték, hogy megpörgették az új C-Klasse egyik csúcsváltozatát, a C350e plug-in hybridet.
Ez a fajta teszt akkor került reflektorfénybe amikor a svéd újságírók a Mercedes mindenfajta passzív biztonsági fejlesztését magába sűrítő A-Klassét felborították a náluk csak rénszarvastesztnek nevezett vizsgán. A skandináv népeknél gyakran előforduló rénszarvas egy olyan veszélyt jelent amit nehéz passzív rendszerekkel kivédeni. Hiába a sok légzsák a szendvicsszerkezetű karosszéria, a nagy-merevségű utascella, mit sem ér... A 400 kilós állat egyenesen a sofőrre repül a szélvédőn keresztül, miután az autó kiütötte annak lábacskáit. Szóval egyszerűbb inkább kikerülni...
A teszt azóta elhíresült és kitérőmanőver saját szabványt is kapott. De a svédek azóta is lelkesen nyúzzák a Mercedeseket. És sok más autót is,
ráadásul nem csak egy módszer alapján, ami ugyan lehetőséget ad összeesküvési elméletek gyártására, de épp az egyedi feltételek vezetnek érdekes eredményekre, mint most is.
A honlapjaikon már napok óta ezzel a sziluettel indítanak...
Aki követte a közelmúlt híreit annak már ismerős lehet a világ legrosszabbul őrzött titka, az új felsőközepes Volvo S90 és V90, amely kínai modelljei révén már közismert, és a kiszivárgott képekre ez a sziluett sem cáfol rá...
Közben megérkeztek az első hivatalos képek is... Sőt a Netcarshow már fehérben is hozza...
Mindenesetre aki élőben követni akarja, annak itt egy link az élő adáshoz...
Korábban szerepelt itt egy reklám, ami még a maga idejében is (60-as évek!) annyira hímsoviniszta volt, hogy a terméket is magával rántotta. A reklámszakma sem tanul a saját hibájából, és ironikus módon épp a polkorrektség évtizedében sikerült egy hasonlóan blama reklámot összehozni. De azt még a legbátrabb marketingesek sem árazhatták be, hogy a kiválasztott hírességük e hónapban az egyik legneccesebb reklámarccá válhat…
A héten megtartották a motorsport bajnokainak hagyományos gáláját, ahol a világ legnagyszerűbb pilótái mérik össze tudásukat többféle járműben viszonylag semleges szabályok szerint.
A lényeg hogy minden résztvevő bajnok. Valamiben : ) A bajnokok sorába éppúgy belefér minden idők legsikeresebb F-1 legendája Michael Schumacher, a Rally felülmúlhatatlan rekorderbajnoka Sebastien Loeb, mint az ifjú titánok.
A 2015-ös nevezési lista is impozáns…
Ha van valami, amit kétkedéssel néztem az elmúlt 10 év autóiparában, az Sergio Marchione ámokfutása volt. Az egyetlen pozitívum amit e ténykedésből meg tudok említeni az az,hogy a "márkacsoport-csoport" FCA még mindig létezik. Ez annál is inkább nagy szó, mert a Fiat szinte semmit sem villantott ez idő alatt, a GM időkből származó fejlesztések és pénz pedig lassan elfogy, és a Chryslerből érkező "újdonságok" se nagyon váltották be hozzájuk fűzött reményeket.
Most pedig itt egy autó amivel nem tudok mit kezdeni. Az elmúlt 10 év rebadge-stratégiája után egy újabb átmaszkolt autót mutat be a Fiat csoport. Ezúttal azonban lehet hogy nem lőnek mellé?
Bár már mások alaposabban kivesézték, azt hiszem ,megérdemel egy posztot minden idők egyik legkomolyabb posztervadásza a Lamborghini Diablo, amely ez évben ünnepli 25. évfordulóját.
Mások már megtették, ezért nem írok ömlengést a kimagasló teljesítményről, a maga idejében páratlan kombinációját adta a tudásnak és a stílusnak. Olyan konkurensek érkeztek az évek során, mint az EB110 és a Mclaren F1, vagy a Ferrai F50, a Diablo mégis biztosította a márka túlélését.
A múlt heti hírek szerint távozik Walter da Silva, a VW csoport formatervezési igazgatója. Személy szerint úgy gondolom, hogy ez eddig a legnagyobb veszteség a csoport számára. Silvát még a sikerkovács vasakaratú Piech hozta a fedélzetre, és olyan vezéremberek követték, mint az Alfánál utóda, Wolfgang Egger (Alfa 147 facelift, Alfa 159, Alfa 8C), aki egyben utóda lett az Audinál is, vagy Luca De Meo, az Alfa vezérigazgatója aki jelenleg a VW csoport marketingfőnöke.
Annak idején nem lehetett sejteni,hogy mégis mi a baja Piechnek az aktuális VW irányvonallal, persze az amerikai eladások nem olyan szinten emelkedek mint lehetséges… Közben a felszín alatt azért komoly viszályokról lehetett olvasni többek között a formatervezési részlegen. Egger állítólag nem szépen távozott az Italdesigntól, a koronaékszer Italdesign éléről Giorgetto Guiggiaro haragosan hagyta ott életművét. Elnézve az újonnan érkező Audi modelleket, mintha egy fejetlen csirke szaladgálna a formatervező részleg helyén: a szokásos formákat viszik tovább rutinból (hosszú modellciklusok után is), sehol egy új elem, miközben zseniálisabbnál zseniálisabb tanulmányokat hoztak ki. És ekkor még sehol sem volt az emissziós botrány…
Autóőrültként mindig nagy várakozásokkal tekintek az aktuális James Bond filmekre, úgy tűnik ezúttal sem éri majd csalódás az angol autóipar kedvelőit.
A februári poszt után itt egy frissebb infografika, amelyen már szerepel az új Aston is.
Folytatjuk újszülöttnek minden vicc új rovatunkat, ezúttal egy több mint 5 éves videóval amelyben a Németországban népszerű Michael Kessler szemlélteti nagyon plasztikusan, hogy miként befolyásolja az embert a volánnál, ha különböző anyagokat használ. 
Ha az elmúlt hetek eseményei esetlegek bárkiben is kétséget hagytak volna afelől hogy ki a legnagyobb visszahívó, a Toyota egy ellenmondást nem tűrő, elsöprő 6.5 milliós visszahívást szervez!
A legviccesebb dolog hogy az, hogy a legutóbb általam is vezetett Yarisban épp az ablakkezelő gombok nyújtották az egyik legszánalmasabb mélypontot (az amúgy sem különösebben felemelő autóban). A nem létező automata funkcióval kérkedő gombok ezek szerint nem csak felvágósak, de nem is különösebben megbízhatóak...
Az elmúlt hetek legjobban őrzött titka kétség kívül a Volvo új felső-közepes modelljének formaterve lehetett, mert ennyire intenzív hírszerzési tevékenységet régen nem láttam új modellnél. : )
Szóval a limó után itt van a kombi is, megint 1:43-ban megint Kínából. A Volvo iparikém-elhárítási részlegén megint elégedetten dőlhetnek hátra… Ebben a méretarányban már teljes az ismeretünk.
Minden ősszel visszatérő hír a PPG industries nevű amerikai vegyipari cég kutatása az autóvásárlók színpreferenciáiról. Szokásához híven a cég ez évben sem volt rest, és kiadta a színpreferenciára vonatkozó statisztikákat globálisan...
…és külön minden kontinensre is, köztük Európára.
Szervezési okok miatt úgy alakult, hogy csak az utolsó napon sikerült benézni, akkor is csak egy villámlátogatásra. Íme tehát egy blog-bejegyzés saját magamnak arról hogy legközelebb hogyan ne menjen az ember szalonnázni : ). Amúgy ellentétben a múlt évi Párizsi szalonnal (amelyet bölcsen kihagytam), itt bőven van lehetőség a tömeg kikerülésére a feláras, de nyilvános sajtónappal, ráadásul ez évben bőven akadt látnivaló is, amit meg akartam nézni.
Először is, a német szervezettségen nehéz kifogni. Nemcsak parkolóházak garmadája állt rendelkezésre, de a belvárosi parkolóházakat is megnyitották e célból. Emeletenként lelkes török fiatalemberek tucatjai terelték az autókat, nem volt hiány szervezettségben. Csak halkan jegyzem meg, elvileg a benti parkolóházakba csak német környezetvédelmi matricával hajthatnánk be, szerencsére nem a külföldiek szívatásából űzött sportot a helyi rendőrség.Ami biztos: autóval el lehetett férni. Gyalog már más kérdés...
Aztán irány a szalon, amely annyira méretes, hogy 3 óra arra volt elég, hogy különösebb megállók nélkül bejárjam, kivéve a 3 legkomolyabbat. És itt jött elő a fő bibi:
Vagy mi a szösz. Mert erre a formára sok munkaórát aligha szántak... Mindenesetre íme pár friss és ropogós kép az új Audi Q5ösről (forrásom a motor-talk volt). És a képek alapján az új Audi Q5...
... pont olyan lesz mint az elődje. Ami főleg vicces, ismerve hogy mekkora tudástőke áll a VW csoport mögött. Da Silva, és az Alfa Centro Stile egykoron legjobbjai, ott a teljes Italdesign Guiggiaróékkal (mondjuk ő épp kiszált), És kihoznak egy teljesen olyan autót mint az előd... Már megint... Akármilyen jó volt az előd bemutatásakor, ez azért kicsit túl kevés, olyan ellenfelek mellett mint a GLC...
Emlékeztetésül, a mostani így néz ki gyári fotókon:
Igyekeztem hasonló beálíltűásokat találni a Netcarshown, lassan ugyanazt az itt a piros játékot játszhatjuk el mint az új A4 esetében...
Eddig a Mercedes új üdvöskéjéről ígéretes hírek szállingóztak.
Most (na jó, a múlt héten) futottam bele az első furcsa képekbe. A belső lehet, hogy nem lesz akkora eresztés, mint reméltem. Akkor is ha papíron jól néz ki, hogy az új E az S klasséhoz hasonló nagy TV képernyőket kap a műszerfara, számomra ez volt a leginkább ellenmentdonásos elem a svábok zászlóshajójűnak belsejében. Pedig a C Klasse és a GLC után már szinte biztosra lehetett venni, hogy valami remek dolog készül a középszerű aktuális modell után….
Nyilván ez is egy tipikus első világbeli probléma, amely legfeljebb a jól szituált nyugati családok és nyugdíjasok, na meg a taxisok számára okoz majd fejfájást, akkor is ha utóbbiak esetében utasként mi is meg fogjuk tapasztalni pár év múlva már a sógoroknál is, aztán 5-10 év múlva nálunk is.
Korábban mindig furcsán hatott a gondolat, hogy a város lüktető ütőerein áramló autók mintegy varázsütésre eltűnnek...
Katasztrófafilmek egész sora ugrik be...
Az előző posztban kiveséztem, hogy miért jó a frankfurti szalon, mint esemény. Most íme öt olyan verda amiért konkrétan kedvem lenne kimenni Frankfurtba ez évben…
Az IAA általában elég erős premier és tanulmányfelhozatallal büszkélkedhet, bár az utolsó két szalonon premierkínálatán eléggé megmutatkozott az autóipari válság, a tanulmányok terén nem panaszkodhattunk...
A blogban ez egy visszatérő téma minden nagyobb autós rendezvény előtt. Érdemes-e venni a fáradtságot, kivenni a szabit és félretenni némi pénzt egy rögtönzött frankfurti kiruccanásra.
A nyári uborkaszünetet kihasználva, következzék egy rövid retrospektív beszámoló egy őszi háromnapos tesztútról: a mai posztban szereplő tesztautó egy újabb csereautó, azaz a többnapos használat alatt szerzett tapasztalatok közelebb állnak a valós használathoz.
A mai poszt tárgya egy 2014-es évjáratú Volvo V40 D2, talán Kinetik felszereltséggel. Azt azért előre le kell szögeznem, hogy ha az óta nem került volna sor a Toyotás tesztekre, ez a cikk más hangnemben írna most a tesztautóról. Ugyanis ez a V40-es fapadosabb volt, mint az összes korábbi Volvo, amit vezettem: sehol egy bőrülés, sőt még egy tolatóradar se fért bele a büdzsébe.
Pedig mennyi szép tesztautó szaladgál a netes cikkekben… Ezúttal azonban a Volvót is utolérte a prémiumok rákfenéje, az alapári közeli fapados változat, amit csak a vevők tapasztalhatnak meg, újságíró szinte soha... Csak halkan jegyzem meg azért, a két Yaris után már sokkal jobban értékelem az arisztokratikus tulajdonságokat, azokat az apróságokat amiben látszik, mennyivel több szeretet adtak bele a tervezők, mint a japán tömegmodellbe. Az hogy magától ráreteszel a központi zár, hogy szinte minden felszereltségen bőrkormány jár, vagy simán csak nem hencegünk az automata ablakokkal hanem valóban azok is, ezek máshol bizony nem magától értetődő dolgok.
