Úgy alakult, hogy egymás után kétszer is került hozzánk egy kisautó csereautónak. A két autó bár azonos modellek, egymás éles kontrasztjai. Kezdeném az elsővel, amely egy igen kemény valóságfürdőnek bizonyult.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy elmondhatom, az elmúlt 20 évben kevés igazán rossz autót vezettem. Voltak csalódást keltő darabok, de ezek is csak az elvárásokhoz képest (ezek többsége amúgy Mercedes márkájú volt). De az öreg Rover vagy a családi Alfa bizony a korukhoz képest jó (és gyakran megbízható) autók voltak.
Na most belefutottam egy igazán rossz darabba…
És ez az autó nem várt helyről érkezett…
Szóval íme a kicsike, a meggypiros szopottgombóc, egyenesen Japánból (vagyis izé a ködös albionból, de hát sziget-sziget nem?). Elnézve a főképen szereplő Reliantet, nem is lep meg annyira ez a Yaris.
Vagyis mégis, ez az autó egy Toyota, az örök megbízhatóság szimbóluma (vagyis nem, inkább a visszahívás-rekordoké). Mindazonáltal bő 15.000 bérautóként megtett km-rel a háta mögött, azért már nem új darab, de azért sok furcsaság volt amivel nem tudtam mit kezdeni:
A motor ciripelt. Nem csak alapjáraton de gyorsításnál is. Ráadásul egy fura nyikorgás követte az indítózást. Ezt követően elindulásnál volt furcsa "bemordulása", mintha valami nem lenne összehangolva az erőátvitelben. Ha elindult, mert megszoktam, hogy a volvók maguktól adagolják a gázt, itt viszont túráztatni kellett picit. Ha viszont elindult, akkor a különös zajok forrása a motor lett, amely hangot igen, húzóerőt sosem produkált. Egy dízel ehhez képest a csend és nyugalom szigete.
Hogy mi történik a gépházban azt csak sejteni lehet, bár az utastérben tapasztalható hangok alapján nem sok jó. Az alap műszeregységet nem a műszaki embereknek csinálták, fordulatszámmérő hiányában a furcsa motorhang miatt nem mertem hajtani, de érdemi gyorsulásra városon kívül nem számíthattam.
A beltér amúgy is tele volt röhejes félmegoldásokkal. Ott a büszkén virító auto felirat az ablakemelő kezelőpanelján. Ez a hencegés azért is vicces, mert az egy darab vezető oldali automata ablak sem úgy automata ahogy máshol megszoktuk, hanem ellen kell kapcsolni hogy megálljon. Persze a mitfáreroldalon húzhatjuk akadásig,hátul pedig kurbli. Utóbbiakkal nem lenne baj ha nem dicsekdtek volna el az auto funkcióval.
Ezzel a furcsasággal sajna összhangban állt az egész beltér. Teljes kuszaság és átgondolatlanság, formák és minták ötletszerű egymásra dobálása. Akkor is, ha alapjában véve mindenből akad bőven, ami kell (pl tárolók - pohártartó) valahogy mégsem éreztem jól magam benne. Vezettem már jópár olyan autót, amelynek váltója nem volt khm… optimális, de ott rendszerint a belső vagy a kormányzás kompenzált érte.
Aztán ott a papírkasztni, tudom-tudom, hozta az 5 csillagot az NCAP-n, de az amikor elkezd esni az eső, és olyan mintha egy esernyő alatt állnánk eddig ismeretlen élmény volt számomra (na jó talán a targatetős Rover kivételével).
Egy szó mint száz, amennyi ömlengést olvasok a japán minőségről, a tökéletesre törekvésről, tapasztalatok nélkül az ember szinte már hajlamos is átvenni a lelkesedést.
De ez az autó egy vicc, izé vitz :)
A legfurcsább azonban, hogy hamarosan kaptam egy másik csere-Yarist, amely meglepő módon sok tekintetben javított a modellről alkotott véleményemen.
