A poszt aktualitását az adja, hogy kereken 10 éve sikerült megszerezni első önerőből újonnan vett saját autómat.

Egy újautó megvásárlása sok mindenben különbözik a használtautóétól. Végtelen számú kombináció, árlisták, kedvezmények akciók, és sok-sok szakirodalom, összehasonlító tesztekkel és elemzésekkel. És persze a szalonok és tesztautók színes világa. Ezzel szemben az egyéni igények és lehetőségek, a kockás papíron vezetett érvek és ellenérvek, és az éjszakába nyúló beszélgetések a jobbik felemmel arról, hogy meddig is érhet az a bizonyos takaró.

Az Alfa hírnevét nem csak történelme, de hírhedt műszaki megoldásai is megelőzik, a kérdés az volt, hogy a 147-es nem fog-e álmatlan éjszakákat okozni meghibásodásaival majd végül eladhatatlanságával.

A 147-es több drágább autót ütött ki a kiválasztáskor. Különösen az akkor bemutatott Volvo S40 tűnt esélyesnek, de futott még az A3 és az 1er. Anyagi szempontból a legérdekesebb az volt, hogy a 147-es az adott konfigurációban nem volt drágább, mint egy Astra vagy Golf, és sok mindent alapáron tudott, amiért a legdrágább német konkurensek kemény felárat kértek. Bár voltak kétségeim a megbízhatóság, a biztonság és az értéktartás terén, az együtt töltött két év alatt félelmeim jórészt alaptalannak bizonyultak. A 147 fő ütőkártyája a jellegzetes Alfa-beltér, az anyagminőség, és persze a régi Alfa erények, a vezetési élmény és a motor. Ezen két év alatt senki sem panaszkodott a belsőre, mind anyagában, mind a helybőségben (ok, nem találták meg a hátsó ajtó kilincsét). Én személy szerint egyedül a csomagtartót keveselltem, de két személyre bőséges, persze 4 személy sok bőrönd már esélytelen küldetés.

A dízel pedig szenzációs, belül nem olyan zajos, mint a VW dízelek amiket kipróbáltam, és az alap JTD is nagyon rendesen húzott. (OK kívül ennek is olyan a hangja, mint a vizitraktor.) Személy szerint nem látom értelmét a JTD 16v-motornak ehhez a kocsihoz.

A törésteszt videóját látva viszont nem értem, hogy sikerült 1400 kilóra.

A kocsi meg is hálálta a választást. Egy év alatt 30 ezer km ment bele. A 147eseknél különösen nagy gond valóban szerviz-igényesek. De ezt a kocsit én járattam be (annak ellenére, hogy díler nem akart olajat cserélni 6000 km-nél, pénzkidobásra hivatkozva). A kocsi meg is hálálta a törődést. Tudom, hogy vannak komoly konstrukciós betegségei a 147esnek, de szerintem ez az autó nem okoz több fejfájást mint egy hasonlóan élvezetes BMW.

A 147-es veszte végül a kis csomagtartó lett, a család bővülése miatt sürgősen kellett egy nagyobb és biztonságosabb autó, amit végül a svédek adtak a legjobb feltételekkel Érdekes módon az eddigi legkisebb értékvesztésű új autómnak bizonyult, amiben benne volt a kövér vásárláskori árkedvezmény is. A sors fintora hogy a korábban vesztes S40es gyűrte le a 147-est 2006-ban, majd újabb fordulat állt elő azzal, hogy hamarosan csatlakozott a családi flottához egy használt 147-es TS mocival.

 És őszintén szólva, még egy alap 147 belső is fényévekkel ver sok konkurenset, legyen az 1er, S40 vagy Mercedes...