Szervezési okok miatt úgy alakult, hogy csak az utolsó napon sikerült benézni, akkor is csak egy villámlátogatásra. Íme tehát egy blog-bejegyzés saját magamnak arról hogy legközelebb hogyan ne menjen az ember szalonnázni : ). Amúgy ellentétben a múlt évi Párizsi szalonnal (amelyet bölcsen kihagytam), itt bőven van lehetőség a tömeg kikerülésére a feláras, de nyilvános sajtónappal, ráadásul ez évben bőven akadt látnivaló is, amit meg akartam nézni.
Először is, a német szervezettségen nehéz kifogni. Nemcsak parkolóházak garmadája állt rendelkezésre, de a belvárosi parkolóházakat is megnyitották e célból. Emeletenként lelkes török fiatalemberek tucatjai terelték az autókat, nem volt hiány szervezettségben. Csak halkan jegyzem meg, elvileg a benti parkolóházakba csak német környezetvédelmi matricával hajthatnánk be, szerencsére nem a külföldiek szívatásából űzött sportot a helyi rendőrség.Ami biztos: autóval el lehetett férni. Gyalog már más kérdés...
Aztán irány a szalon, amely annyira méretes, hogy 3 óra arra volt elég, hogy különösebb megállók nélkül bejárjam, kivéve a 3 legkomolyabbat. És itt jött elő a fő bibi:
Vasárnap a zárás előtt hatalmasra dagad a tömeg. Az egy dolog, hogy a Ferrari standon nem fogja az ember kivárni, hogy beülhessen valamelyikbe. De hogy az Audi "sátrába" EGYÁLTALÁN nem lehet bejutni (a piros vonalakkal én emeltem ki hogy merre kígyózótt a tömeg),
a Mercedes és a VW esetében pedig csak elmegy a kedve tőle az már elég necces (és megint csak emlékeztetőül: tudtommal nem járt ingyen autó a sorban állóknak, ez csak a bejutásról szólt). Senki sem tud (bír) úgy sorban állni, mint a németek :).
Pedig a Mercié elég ígéretes szokott lenni...
A BMW pavilonja valamiért nem volt annyira tele látogatókkal, pedig elég impozánsra sikeredett. Az egyik szintien mozifilmek
váltogatták a premierautókat,
miközben fent a konszern autói cikáztak
De persze a többemeletes pavilonban a 7-es elég komoly kiállítást kapott.
A kisebb standokon is akadtak érdekes dolgok, a Renault a szokásos bárányhimlős lampionokkal próbálkozott, ha nem láttam volna már annyiszor, akkor biztos maradandóbb élményt hagyott volna…
Cserében a PSA a kiállítás egyik legdögösebb tanulmányával érkezett,
Amihez a szomszédban egy meglepően jól sikerül Toyota társult.
Meglepően, mert a szériamodellek velőtrázóan randák. Bárhogy kerülgettem, az új Prius rémes.
De az új Lexus RX se a szépségével fog vevőket nyerni…
És valamiért a versenykocsi-részleg se az arányos formájával idomítja a körülötte áramló levegőt. Bakker, nem gondoltam volna hogy épp a versenysportban hozzák vissza a japánok az állólámpás formát...
A nap legkomolyabb vívmánya az volt, amikor sikerült fotót készíteni a Ferrari standról belógó kamerák nélkül. Csak az hogy a korláthoz kerüljek bő öt perces várakozást/tülekedést igényelt.
De talán a Mansoryk randasága generált negatív erőteret ott… : )
A tömeg mellett alig lehetett jó képeket készíteni a Jag standján…
Pedig volt egy fél F-pace is… : )
Viszont ahhoz, hogy a Giuliába beüljek bő 40 percet kellett volna várakoznom,
Szerencsére azért belefért pár egzotikum is, mint a Borgward…
Vagy ez az izé : ) (Thunderpower néven, naná hogy Dél-Kelet Ázsiából...)
De a lényeg, legközelebb szalonnázni hétköznap vagy sajtónapon, mert ennek így kevés értelme volt. Ez egy bő egész napos program, rengeteg betéteseménnyel és lazítással, 3D szimulátortól a terepes akadálypályáig. Ez felér egy komolyabb kirándulással, oda és visszautazás nélkül is.
