A múlt héten sikerült elzarándokolni a kontinens, de talán a világ legjobb autós múzeumába, amely a Mercedes székhelyén Stuttgartban, a sváb márka gyártelepe és a Mercedes Aréna mellett található (cím: Mercedesstrasse 100, 70372 Stuttgart). Az elmúlt két évben volt szerencsém ellátogatni egy tucat elismert közlekedési és autómúzeumba a kontinensen, Hollandiától az olaszok nemzeti múzeumáig, és Belgiumtól egészen Lettországig. A Mercedes múzeumhoz fogható élményt azonban egyik sem tudott eddig nyújtani.

Adott a világ legnagyobb történelmű és legsikeresebb autómárkája, amely a hatalmas hagyaték mellett minden tudását beleadta ebbe az épületbe. Ha valaki érdeklődik az új prémium autók iránt, annak talán feltűnt, hogy a Mercedes hirdetéseiben évtizedek óta konzekvensen használja a messziről felismerhető, remekbe szabott és kifinomult betűtípusát, és szinte minden reklámja tökéletes ízlésről és kifinomult humorról tanúskodik. És ugyanezeket a marketingeseket eresztették rá a múzeum-projektre, azzal a céllal, hogy tervezzék meg a világ legjobb autós múzeumát. A Mercedes Museumból pedig árad a tökletességre törekvés:  építészetileg lenyűgöző, ahogy minden szögből tökéletes látványt nyújt. Minden részlet a helyén, és még a látómezőn kívül sem lát az ember semmilyen díszlethátteret, amely kirántaná az élményfürdőből. A modern épület igazi építészpornó, amelynek minden elemét arra tökéletesítették, hogy a legszebb látványt produkálja.

A múzeum épülete önmagában is hatalmas, legfelső emeletre középen három turbólift visz fel.

Az élményfürdő azonban jóval a bejárat előtt magába szippant. Már a parkolóban is számos régi modellt állítottak ki üvegkalitkában, én például leparkoltam Herr Schneider DTM bajnok CLK-ja mellé, de szerintem mindenki megtalálja a maga kedvencét. A garázsból kiérve rögtön, egy szuvenír-boltba érünk, ahol kulcstartót, gumikacsát, Mercedesünk fényezéséhez passzoló gyöngyházmetál körömlakkot vagy akár kisautókat is beszerezhetünk, minden árfekvésben. Balra a Mercedes Oldtimer-részlege ajánlja fel szolgálatait a régi Mercik tulajainak, ha gyári repro alkatrészekre lenne szükségük vagy azoknak, akiknek eredeti Mercedes DTM versenyautóra vagy az 1885-ös Benz Patent Motorwagen replikájára fáj a foga. Az oldtimereken túl pedig egy sokszintes újautó-kereskedés várja a vásárlókat.

A múzeum a jegyvásárlást követően meglehetősen erősen indít, a liftek előtt egy többemeletes épületrészben egy sor modern tanulmányautót csodálhatjuk meg.

Köztük a személyes kedvencem, a C111 kupé, és a W125 Rekordwagen, utóbbinak 1937-es sikerét mostanában sikerült megdönteni a Koenigsegg csúcsmodelljének. A 30-as években készült 700 lóerős batmobile elég hathatósan érzékelteti, hogy mi a különbség a Mercedes és a „prémiummárkák” között, de ez a nyomasztó sikerözön végig kíséri az egész múzeumot. Amúgy a tárlat végén is ide érkezünk meg, igen kellemes levezetés.

Azt követően a tubóliftek visznek fel a legfelső szintre ahol a tárlat szerényen a Mercedes előtti autógyártással indít, azaz egy fehér lóval : )

Természetesen a nyitó attrakció a Patent Motorwagen, amelynek motorját hanggal is megcsodálhatjuk.

Ezt követően egy sor közlekedési eszközzel szemlélteti a Mercedes, hogy valódi ipari konglomerátummá fejlődött már a 19. században is, amikor más nagy múltú gyártók még csak az alapításon (vagy a pelenkacserén) törték a fejüket. Aztán szép lassan lejutunk a valódi, autószerű négykerekű járművekig, majd a 30-as évek zseniális darabjaihoz, mint a legendás SSK kupé végül a 40-es évek jellegzetes sárvédőjű modelljeihez.

Itt megjegeznék egy fontos dolgot: a menetirány mellett minden emeleten találunk egy külön termet (jobbra) amely egy-egy speciális téma előtt tiszteleg. 

Az elsőben klasszikusabb haszonjárművek parkolnak postakocsitól a versenyautó-szállítóig, egy körrel alatta pedig a modern hardcore munkagépek mentőtől hómaróig.

A különtermekből a rendes időspirálba visszatérve meg is érkezünk a világháború utáni fellendüléshez, pár ízléses kis- és nagypolgári modell mellett ott sorakozik szerintem minden idők legszebb Mercedese, a sirályszárnyas 300SL (illetve annak nyitott és az SLR változata).

Az időspirálon haladva két tematikusan elrendezett tárlat következik, amely a 60-as-80-as évek biztonsági fejlesztéseinek és egy szinttel lejjebb az azt követő időszak elektronikai és környezetvédelmi innovációjának állít emléket.

A következő különterem az idén 50. születésnepját ünnepelő AMG márka előtt rója le tiszteletét. A tárlat meglehetősen átfogó, a legendás vaddisznótól és az első utcai „tuningváltozatoktól” az AMG részére fenntartott SLS és GTR-en át a legújabb Projekt One szuper-sportkocsiig elég sok mindent bemutat.

Ha valaki azt gondolta innen nehéz fokozni, ki kell ábrándítanom, mert a Mercedes Múzeum koreográfusai a végére még egy olyan tűzijátékkal zárják a kiállítást, amelyet egyetlen más márka sem tudna produkálni. Nincs még egy autómárka amely ennyire szerteágazó sportsikerekkel bír, mint korban, mind sportágakban, mind mennyiségben. Régi nagydíj győztes szivarok a 20 század elejéről, modern Formula 1-esek, köztük a múlt évi bajnok, túraautók, kamionok, felfoghatatlan mennyiségű győzelem.

Nehéz megmondani, hogy a mennyiség vagy a minőség taglóz le jobban a Mercedes múzeumában. Nem példátlan a tökéletességre törekvés, akad pár állami múzeum is amely túlmutat a nemzeti kulturális örökség vagy egy magángyűjtemény tárolásán és közszemlére tételén. A torinói Nemzeti Autómúzeumot vagy a Lowman Gyűjteményt hasonlóan stílusos, és a konkurens német prémiumgyártók múzeuma is viseli a marketingrészleg profizmusának kézjegyét. Az legalább annyira lenyűgöző, hogy szinte minden területen megméretette magát a Mercedes, és mindenhol elérte a csúcsot. Sebesség rekord a 30-as években ami szinte napjainkig érvényes, példátlan sportsikerek, műszaki áttörések, nincs olyan terület ahol ne tűnne ki a márka. A legnyomasztóbb számomra mégis az, amit meg sem mutattak, ami nem ütötte meg azt a szintet hogy a Mercedes eldicsekedjen vele. A múzeum így csak töredékét mutatja meg a Mercedes múltjának és jelenének.

Sehol a személyi kultusz a legendáknak, mint az első mai értelemben vett sztártervező Paul Bracq vagy a márka meghatározó újítója és mai formanyelvét megalapozó Bruno Sacco. Hiányzik egy sor dögös tanulmány, mint az elmúlt évek autószalonjait emlékezetessé tevő Maybach Coupék vagy a négyajtós AMG sportlimuzin. Nem találkoztam olyan kategóriateremtő modellekkel, mint az SLK, ML vagy a CLS (előbbit a gyári standon láthattam a Techno Classicán, tehát biztos tárolnak egyet hátul), sehol egy Maybach, Smart, DKW vagy bármi a Chrysler csoporttól. Abban is biztos vagyok, hogy egy sor Formula 1-es bajnok autó kimaradt a sétám során. Csak emlékeztetőül, a BMW vagy a Porsche alighanem fél karját odaadná, ha az ő neve szerepelt volna az egyes rajtszámú Mekin. A Mercedes a múlt évben másfélszer annyi F-1 győzelmet hozott össze mint a BMW 1952 óta, bő 20 szezon alatt. A legnyomasztóbb számomra az, hogy olyan dolgok nem kerültek be a tárlatba, amiből egy is meghatározó élménye lenne a legtöbb márkának.