Nem szeretek más tollával ékeskedni, de az alábbi teszt két okból is felkeltette a figyelmemet: egyrészt az a motorvariáns hajtja a Largus menetpróbájának tárgyát, amely engem is elsősorban érdekel, másrészt a francia újságíróknak sikerült olyan jó képeket csinálni az olasz prémiummárka legfrissebb üdvöskéjéről, amelyet nekem nem, sőt, ha jól meggondolom eddig más tesztelőknek se nagyon sikerült.

A cikkhez nem árt legalább középfokú olvasási szinten érteni a francia nyelvet. Személy szerint sokkal inkább megértem az ilyen leszabályozott belépő dízeleket, és a tekintélyes árengedményt inkább költeném extrákra, vagy akár nem autóra. A korábbi bejegyzéseim alapján nehezen tagadhatnám, hogy korábban nagy rajongja voltam az Alfa Romeo márkának. Ez a rajongás mostanra nem kicsit alábbhagyott, és egy ideje egyre szkeptikusabban figyelem az olasz konszern vergődését. Most azonban megérkezett az olasz prémiummárka bocsánatkérő levele: a Giulia valóban új Alfa, olyan dolgokkal, amit 30 éve nem láttunk a márkától: a hátsó-kerékhajtás, és az új motorok között egy olyan csúcsmodellel, amely a gyár ígérete szerint a legjobbak között lesz (és itt a valódi csúcsmodellekre gondoltak, lásd M3-as Bimmer). 

A saját élményeimet az alábbi tesztben foglaltam össze, szerintem a legtöbb dolog a 150 LE-s változatra is igaz lesz...