Íme egy új alrovat a véleményekhez, a "füstölgések"… : )

Itt az olyan politikailag és vallásilag érzékeny kérdésekbe vágunk majd, mint a márkafanatizmus és a származási ország majmolása. Remélem, a 18-as karikát azért nem kell majd kitennem… : )

Sokszor visszatérő téma, ki az, aki valóban rajongójának tekinthető egy adott márkának. Valahogy gyakran alakult úgy, hogy olyan márka modelljei találtak meg, amelyeket valamiért alternatívnak gondoltak. Alfák, Volvók, Rover… Különböző okokból, de ezen márkáknál a tulajok hajlamosak a szokásosnál is érzelmesebben viszonyulni e márkák autóihoz.

Én ezeket sosem a különcségük miatt vettem, mindig racionálisan nézve választottam (azaz tudás és ár aránya), egytől egyik olyan tudással, mint a legjobb konkurensek és vagy több szinttel jobb ár érték arányosan. Nem véletlen, hogy 2006 körül az Alfa 159 kampányszlogene a magyarra nehezen átültethető "il coure a ragione", ami szabadfordításban azt jelenti, hogy a nemcsak szép az autó, de nagyon jó is.

Egy új autó kiválasztásánál és megvásárlásánál sok érdekes dolgot kell figyelembe venni. Ilyenkor az ember megfontoltabb, mert évekig viselheti döntése anyagi és egyéb következményeit.

Használtnál egyszerűbb a képlet, adott a kínálat, abból kell egy jó példány, egyúttal kisebb összegről van szó, könnyebb is elviselni egy esetleges buktát.

Autónál a vevők elsősorban az ár miatt veszik meg az adott autót, akármit állít az ember utána, akár új akár használtról van szó. Természetesen az áron felül vannak igazi márkaspecifikus erények is, amelyek bizony egy idő után komolyabb fegyverténnyé válnak, és acélos elvvé edződnek a márkarajongók tudatában. Öthengeres Volvók, hátsókerekes BMW-k, 5 coll alatti méretű IPhone… A lelkes rajongók pedig némileg önmagukat szuggerálják és nyilván a saját autójukat keresik a következő modellben. Ez a keresés viszont sajátosan mutálódik az öreg használt autóknál. Az ilyen youngtimerek tulajai néha nem egészen értik, hogy mekkora verseny zajlik az új autók frontján, és hogy mit miért tesz egy márka.

Ilyenkor jönnek a legfrissebb és legmodernebb fejlesztésekre a legröhejesebb érvek, hogy ezt már nem lehet megkülönböztetni a konkurensektől (hát persze, mivel mindkettőben van légzsák vagy színezett indexbúra, esetleg eltüntetett B oszlop, vagy hasonlóan áramvonalas, mert erre van kereslet).

Ha innen nézzük egy S80 II-es 2008-ban jobban hasonlított egy Audira mint kettővel megelőző elődjére…

De ugyanígy érezhet 30 éves egy oldtimer 520i tulaj az F10-es esetében:

A gond akkor adódik, amikor az ember nem a piaci és az autóipar követelményei, hanem saját elavult tragacsa alapján nyilvánít ítéletet az új modellekről.

Tragikus módon épp ezek a tulajok szokták magukat "igazi" rajongónak nevezni, és gyakran kifejezetten nagy hangot is adnak véleményüknek.

Pedig fizettek ők valaha is bármit a márkának? Soha egy fillért sem látott tőlük a gyártó. Mégis úgy gondolják, hogy valamiért is manapság bármiben is referenciának kellene számítania egy baseballsapka Saab 900-asnak vagy egy E30-asnak. Ez például a Saabnál olyan magasságokba emelkedett hogy komolyan hozzájárult a márka bukásához. Pedig egy átlagos 900-tulajnak annyi köze az új Saabok vásárlóihoz, mint az alábbi fiatalembernek a 900-as tulajokhoz…

Pedig 900-assal jár...: )

Pedig a lényeg kézenfekvő: ha az úgynevezett márkafanatikus venné a fáradtságot, és kitekintene a kis privát 6-8 négyzetméteréből, feltűnne neki, hogy a modern BMW-k, Mercedesek vagy Volvók ugyanazt a karaktert hordozzák, mint az övé, csak a saját kortársaihoz mérve. A BMW még mindig az egyik legjobb motort kínálja minden motorkategóriában (sok esetben "A" legjobbat), ahogy kínálta az elmúlt 10 évben, legfeljebb behozta a passzív biztonság és a luxus területén az esetleges lemaradását. A Volvók még mindig sajátosan kockafej mérnökök tervezik, ugyanúgy rengeteg extra biztonsági trükkökkel rendelkeznek a kötelező "házin" felül. Csakhogy a vezetési élmény már nem azt jelenti a svédeknél, hogy kitépi a sofőr kezéből a kormányt rajtnál. Az Audi továbbra is sírva küldi haza a konkurenciát a belső igényességével.

Vannak persze mélyrepülések (például az Alfa mostanában, vagy a Mercedes az elmúlt 10 évben). De azért alapjában véve nagyon igazságtalan azt állítani, hogy nem önmaga egy márka, csak azért mert fejlődik és/vagy tartja a versenyt a többiekkel… Persze változik a világ, a Volvo kínai, a Chrysler pedig olasz tulajdonban közben a japánok is hozzá tettek egy és mást az autóiparhoz, de szerintem igazságtalan azt állítani, hogy a nemzeti sajátosságok felolvadtak valami globalizált masszában, mert ez nem igaz…