Szerdán nyitotta meg kapuit a Techno Classica az esseni vásárvárosban (bővebb infók a hivatalos oldalon). A kiállítás a világ egyik legnagyobb oldtimer-rendezvénye, de ez önmagában nem jelent sokat, vagy egy fél tucat rendezvény hirdette már a legnagyobbnak magát. Véleményem szerint az igazi mutatvány minőségileg felülkerekedni a 4-5 bajnokesélyes A listás rendezvényen. A Retromobile, a Goodwood Revival, a stuttgarti Retro Classics és a Maastrichti Interclassics egyaránt igyekszik valami többletet nyújtani a méreten felül is. Újabban azonban elkezdtek övön alul is játszani, tavaly az Esseni rendezvény szervezői (SIHA) a Stuttgarti rendezvény hétvégéjén tartották a SIHA zsebprogramját, az Antwerp Classicset, ez évben pedig egy teljes frontális támadással Németország két vezető oldtimer-kiállítása teljesen egy hétvégén kerül megrendezésre.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A Techno Classica amúgy méretében is impozáns. 30 országból 1250 kiállító várja a látogatókat a március 25-i zárónapig. A kiállítást egy nap alatt alig lehet bejárni: 120.000 m2-en 21 csarnokterem és a komplexumokat körbevevő szabadtér rengeteg látnivalót kínál. A számokon felül, a Techno Classica legerősebb aduásza a márkák gyári (de legalább importőri szintű) jelenléte, amely révén nemcsak a gyűjtők körében vívott ki komoly elismertséget, de a látogatószám emelkedésével a gyárak is egyre inkább felismerik a reklámpotenciált (tavaly 180.000 látogató nézte meg).

Először is rátérnék Magyarország legismertebb Mercedesére, amelynek útját és az egész projektet egy emberként izgultuk végig. Szóval sikerült megtalálni a verdát, de nem akartuk zavarni így mindössze két képet rakok fel, hogy ott van az ország pillanatnyilag leghíresebb Pontonja. Amúgy Mercedesekről még lesz szó a blogon…

• 
• 
• 

Azonban a mai posztban igyekszem összesűríteni az importmárkák és a nagyobb magángyűjtemények standjain magamba szívott élményeket, beleértve a VW csoport nem német márkáit. Előre szólok, ha nem lenne kész időben a második rész, ez minimum egy egész napos program. Mi délután kettőtől este nyolcig nem tudtuk teljesen bejárni, és nem nagyon vesztegettünk időt eltekintve egy szimpi jaguáros szakitól, akinél Párizsban is buktunk egy fél órát, annyira magával ragadóan tudta részletezni a gyári restaurációs projekteket.

Amiért Nem jár helyezés – a bejáraton kívül rekedt PSA

A korábbi évekkel szemben a PSA nem állított ki, mindössze az új 508-ast hozták el egy régebbi Peugeot és egy helyes hosztesz társaságában. Aki kíváncsi rá, hogy mire képes a francia márkacsoport, érdemes átpörgetni a párizsi Retromobile beszámoló Citroen, Peugeot, de főleg a DS galériáit (utóbbi tényleg betojás)…

8. Nem fair- de többet nem ért a próbálkozásuk - Seat

Na jó ennyi és ilyen modellből én se hoztam volna ki többet, legalább készültek valamivel a VW csarnok melegében.

• 
• 
• 

7. A Lamborghini gyári restaurátorai valamint a Bentley és Bugatti „nepperek”

A három márka együtt sem tett le többet az asztalra, de azért a Lamborghini Polo Storico részlege mindig minőségi standot hoz össze azon 30 négyzetméteren. Az viszont továbbra is rejtély, hogy miért kell egy fél tucat Bentleyt és Bugattit összezsúfolni annyi helyre, mint a 3 roncs Seatot.

• 
• 
• 
• 
• 

6. Az olasz elitmárkák, Ferrari – Maserati - Dino

Tavaly elég sokat szidtam a 70 éves Ferrarit lustasága miatt, Miközben az olasz márka az összes neves oldtimer-rendezvény legkiemeltebb márkái közé tartozik, és ritka példányai az árverési rekordokat ostromolják, a gyár maga semmilyen gyári támogatást nem kínál, és nem is vesz részt rendezvényeken (az igaz azokra a Ferrarikra is amelyeket Dino márkanéven hoztak forgalomba). Valamilyen szinten ugyanez igaz a Maseratira is, amelynek ritka és elegáns példányai egy hónapja Párizsban bőven millió euró feletti árakon keltek el.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

5. Az Aston Martin Works gyári részlege

Nincs nagyon mit hozzáfűzni, egy diszkrét és elegáns stand, remek autókkal, amelyek jó részét le is cserélték Párizs óta, tehát van munkájuk rendesen. Amúgy jó pár Astont láttam a privát standokon, de lassan már csak az egyedi Zagato példányok érték el az ingerküszöbömet....

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

4. Skoda

A Skoda esseni standja minden évben a szívem csücskében van, mivel a cseh márka mindig erőn felül teljesít, dacára a sanyarú közelmúltnak. A standon ezúttal remek és látványos történeti modellek parkolnak, amelyek igyekeznek hangsúlyozni, hogy a márka régen sokkal komolyabb múlttal bírt, mint amire többségünk emlékszik. Itt azért halkan jegyzem meg, hogy amíg az olasz márkák modelljeiből tucatjával látni a gyűjtőknél, cseh autókból (egy rallye 130 kupétól és egy impozáns II világháború előtti Tatrától eltekintve) csak a Skoda standon láthattunk.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ha muszáj belekötni, akkor annyit jegyeznék meg, hogy Skoda standon számomra kicsit túl sok volt a „sci-fi”, kísérleti modellek a gyári raktár lejava, de ezek többsége sosem valósult meg, és még a vasfüggönyön innen se hallottunk róluk.

• 
• 
• 
• 

3. A Fiat csoport – Alfa, Fiat és Lancia

A Ferrarival ellentétben az Alfa rengeteget tesz a régi modellekért és ügyesen beépíti az aktuális modelloffenzívába. A jelenkor sikereit az új Nürburgring-rekorder Stelvio képviselte (teljes harci díszben, álcázómintával és leragasztott karosszériarésekkel), a közelmúltat pedig  az Alfa SZ és pár izgalmas kupé idézte fel. A dicső régmúltat képviselő (szintén millió euró feletti árú) példányok amúgy meg jó ideje az elit gyűjtők kezében vannak.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Nem lehet elmenni azonban azon tény mellett, hogy az Alfa az egyik legnépszerű gyűjtői modell volt, számtalan formában előforduló GTV mellett egy sor régi és extrám drága II világháború utáni luxuskupét láttam.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

2. A Volvo tisztelgése az 1800 kupé előtt

A Volvo mindig nagyon odateszi magát Essenben (éles kontrasztban Frankfurttal, ahol svédek rendszerint passzolnak). A stand fő tematikáját az 1800 kupé adta. Akadt itt Cabrió-változat, a híres Hófehérke-koporsó és egy koncepció eme kupékombihoz. A legnagyobb hírverést pedig Roger Moore kupéja kapta, amelyhez kiállították az eredeti okmányokat is.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A oldtimerek rendszerint egy mai modellnek ágyaznak meg, amely ez évben az XC40 volt. Itt egy picit csalódottan távoztam, mert az előző évekhez hasonlóan a genfi premiermodellre (vagyis az új V60-asra) számítottam, de azért ez sem volt rossz. A 3-as csarnokban láttam márkalubos modelleket is, de e tekintetben Essen messze elmarad a maastrichti Volvo-mániától, ahol egyik másik Volvo modellnek is külön klubja van.

• 
• 
• 

1. A Jaguar – Land Rover csoport megint odatette magát

Az évben kevesebb dekorral készült a JLR, mint valaha, de az autók annál érdekesebbek, ráadásul a készlet teljesen más, mint amit két hónapja Párizsban. Kedvencem a lepusztult restaurálás előtti E-Type, amely mellett egy újszerűre felújított példány parkolt. Mellettük láttam egy évfordulós XJ-t és a kedvencemet, az XJ220 szupersportkocsi egy újabb példányát (Párizsba zöldet hoztak ez kék). 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Természetesen a JLR nem véletlenül pörög, a Jaguarok továbbra is elég népszerűnek tűntek a privát gyűjtők standjain.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 Egyelőre ennyi fért a mai posztba, a következő adag nem lesz ennyire gyors, de szokás szerint igyekszem a legjobbakat a végére hagyni.