A nyári uborkaszünetet kihasználva, következzék egy rövid retrospektív beszámoló egy őszi háromnapos tesztútról: a mai posztban szereplő tesztautó egy újabb csereautó, azaz a többnapos használat alatt szerzett tapasztalatok közelebb állnak a valós használathoz.
A mai poszt tárgya egy 2014-es évjáratú Volvo V40 D2, talán Kinetik felszereltséggel. Azt azért előre le kell szögeznem, hogy ha az óta nem került volna sor a Toyotás tesztekre, ez a cikk más hangnemben írna most a tesztautóról. Ugyanis ez a V40-es fapadosabb volt, mint az összes korábbi Volvo, amit vezettem: sehol egy bőrülés, sőt még egy tolatóradar se fért bele a büdzsébe.
Pedig mennyi szép tesztautó szaladgál a netes cikkekben… Ezúttal azonban a Volvót is utolérte a prémiumok rákfenéje, az alapári közeli fapados változat, amit csak a vevők tapasztalhatnak meg, újságíró szinte soha... Csak halkan jegyzem meg azért, a két Yaris után már sokkal jobban értékelem az arisztokratikus tulajdonságokat, azokat az apróságokat amiben látszik, mennyivel több szeretet adtak bele a tervezők, mint a japán tömegmodellbe. Az hogy magától ráreteszel a központi zár, hogy szinte minden felszereltségen bőrkormány jár, vagy simán csak nem hencegünk az automata ablakokkal hanem valóban azok is, ezek máshol bizony nem magától értetődő dolgok.
A V40-es remekül mutatja, hogy mennyire más utat járt be a Volvo, mint a jobb sorsra érdemes honfitársa a Saab. A Volvót eleve erős hozománnyal házasította ki a Ford, naprakész és sikeres modellekkel, ráadásul több friss modellel csőre töltve. A göteborgi cég pedig mindent bele is adott, ellentétben az amúgy is kivéreztetett trollhattaniekkel. Új modellek, új motorok új extrák. A V40 pedig ezeket remekül be is veti, amennyire ez kivitelezhető volt az előd platformján.
A tesztautó pedig azért egy-két érdekességet megvillantott, ezek közül is a leglátványosabb extra az LCD műszerfal volt. Érdeklődéssel ültem be és kíváncsi voltam a tényleges funkcionalitására.
A svédek pedig megtalálták a tökéletes arányt a forma és a funkció között. A korábban kihozott full LCD-s paneleknél szebbnek hat a kerek árnyékoló csőbe "helyezett" kerek rész,a félkörökkel övezve. Ugyanakkor sokkal több részletet hoz mint a hagyományos műszerfalak, egy két kivétellel.
Amennyire futurisztikus a műszeregység, annál retrósabb a Navi. 2014-ben ez a tudás több mint vicces, akár egy 10 éves Garmin mellett is. Remélem azóta továbbléptek a svédek.
A motor egy D2-es, amely a korábbi PSA eredetű 1.6d továbbfejlesztése. Ahogy az eredeti, ez is egy remek darab. Erőn felül teljesít, és is simán elviszi az amúgy sem túlsúlyos kasztnit gond nélkül, de ebben sokat segít a jól megvezetett hatsebességes váltó. Ugyanakkor az is gyorsan lejött, hogy ez a motor már kevés a nagyobb Volvókhoz, főleg a V70-eshez-
Ahogy az elején írtam, ha nincs a Yarisos élmény, itt most egy fanyalgó cikk következett volna a V40 fapadossága miatt. Ugyanakkor ez az alap Kinetik felszereltségű tesztautó még mindig éles kontrasztot mutat az első, de még a második Yarisoz képest is. Bér az is igaz hogy ekkora és ilyen árfekvésű autó nem feltétlenül kerül az ember célkeresztjébe… Összességében, ami maradandó emlék az az LCD műszerfal hasznossága, egy nagyobb modellben ezt nagyon szívesen láttam viszont..