Aki gyakrabban jár a "romlott" nyugaton vagy csak néha rápillant a mostanában publikált nyugat-európai értékesítési adatokra, annak feltűnhetett, hogy a német prémiummárkák modelljeinek értékesítései továbbra is stabilan szárnyalnak gyakran dobogós helyezésekkel, és eltekintve egy-egy versenyképes svéd angol vagy japán konkurenset, összességében az exportpiacokon is nehéz őket megszorítani. A prémiummárkák sikere csak egy apró adalék ahhoz a tényhez, hogy a "haldokló nyugat"-európai országokban 10-szer annyi (jelentős részben prémium) autót vesznek, mint nálunk Skodát Suzukit és Daciát…

Németországi újautó-eladások 2014 Január-October, forrás.

Az hogy a prémiummárkák miért ennyire népszerűek ennek oka többrétű, de ez a teszt most egyet fog igazán kibontani, amellett hogy ez az autó lehetne a 2014-es éve legjobb választása, figyelembe véve hogy a Volvókat a bálna múlt évi alakítása miatt diszkvalifikáltam.

A tesztelt X3-as kitűnően szemlélteti azt, hogy mennyire sokoldalú a márka, de egyúttal azt a kettősséget, amely minden BMW sorozatot jellemez az 5GT/7es alatt. Ha (korlátlan) pénzkeret áll rendelkezésre, a legjobb megoldásokat általában a bajorok kínálják (bár szerintem iparági léptékű újításokban sok innovatívabb gyártó akad), de ha nem fér bele, akkor a legolcsóbb tömeggyártókhoz is méltatlan megoldásokkal szembesül a vevő. Embertelen jó a sorhatos vagy a szisszenéssel felfújódó deréktámasz, csillió gangos kormányfüles ZF váltók, de az alapmotorok már kiherélik a hátsókerék-hajtást, a kényelmetlen alapülést nehézkesen lehet beállítani, és a huzalos kézi váltók se a váltás élvezetét maxolják ki…

A korábbiakkal ellentétben ezúttal nincs garázsfotó, ennek részben oka a leggyorsabb autó megérkezése a ház elé ( :) ), másrészt a távol lévő tesztcentrum miatt eleve nem érte meg hazafelé gurulni. A képek is még ősszel készültek, de sajnos nem volt időm legépelni a tesztet.

Maga a tesztautó egy viszonylag szerényen de még épp elfogadhatóan felszerelt példány volt. Pont ezért festett realisztikusabb képet, mint az újságírók feneke alá tolt over-the-top 20 millás darabok. Felszerelték mindennel, ami elengedhetetlen egy közel 35e eurós autónál (többek között alufelni, 2 zónás klíma, bőr), de semmi nélkülözhető luxus, amit egy rendes motor elé helyeznék (a 18d kerek 10 másodperces gyorsulást tud, hátsókerék-hajtással, ez azért az elfogadható minimum ezért az árért).

Belső

Mivel nem rendelkezem különösebb BMW-s múlttal, nem tartom vonzónak a borostyán műszerfalat, vagy alélok el a hagyományos bajor megoldásoktól. Amikor a szalonban próbálgattam a bimmereket egymás után, az X3-as belseje tűnt az egyik legszimpatikusabbnak, ugyanakkor objektíven nézve kicsit az volt az érzésem, hogy a frusztrált bajor menedzserek kiadták a formatervezőknek, hogy csináljanak egy olyan jó belsőt, mint az Audié. Azok meg csináltak valami olyasmit, de persze "BMW-sebben". Összességében a belső ezért BMW-sen konzervatív (pl sehol egy színes LCD panel a műszerfalon, á la XC60) de sportos, és bár elmarad az Audi belsők perfekcionizmusától és finomságától, nagyon rendben van. Viszont ha már gyengeségeknél tartunk, az X3-asé a prémiumközép kategória egyik leggagyibb bőr anyaga (fekete Nevada, de a bézs se jobb), és az ajtók csukódása is feltűnően fapados. Ugyanakkor a BMW nem fél átvenni mások újításait, pl nem ökörködnek az ósdi kezelőszervekkel, és pl a kormányra szerelik a tempomat gombjait és nem mögéje. Biztos dögös volt a Merci kormány mögötti pöcökje 30 éve, de azóta egy's más felköltözött a kormányra az autóiparban.

A belméreteket tekintve egy ekkora autónál már kevés kompromisszumot kell kötni, akár elöl, akár hátul ülne az ember, de az X3 esetében fokozottan visszaüt a bajorok katalógusadat-fétise. Az X3 papíron igazán családi autó, a csomagtartó valójában azonban csak a nehezen elérhető rejtekhelyek beszámításával éri el a hangzatos értékeket. Ami viszont egy családi használatban releváns (pl üléstámla mögött plafonig pakolás), azt az X3 csak feltételesen tudja, egy XC70 vagy E-klasse mögött igencsak elbújhat. Persze a fő konkurensek (Q5, XC60) tükrében a kocsi tud mindent amit kell.

Vezetési élmény

Na itt az első bibi, a kocsi maga a kompromisszum, ami elvileg jól is elsülhetne. A hátsókerék-hajtás miatt a kocsi relatíve könnyű (1700kg alatt?), a kasztni tágas, a motor nyomatékos. De a lóerő/súly-arány azért nem valami jó, és ezen a szinten az RWD inkább hátránnyá válik, amit akkor érez meg az ember, amikor nem lenne rá kíváncsi (feneket riszálni valszeg csak télen fog). Szóval az X3 18d vezetési élménye semmiben sem lesz jobb az alap Q5 vagy XC60 vezetésénél. Ha bármit is hozna a BMW futómű és a precízebb/közvetlenebb kormány, azt elveszti a huzalos váltó kapcsolási élményén.

Ár / felszereltség

Itt jön elő leginkább a BMW kettőssége. A BMW 40.000 EUR alá megy a 18d-vel, ami a szokásos kedvezményekkel egész jó árat eredményezhetne. Ha nem jelentkezne a szokásos átverési faktor. A valóban használható csomag 10.000 eurót legalább rátesz, és akkor még nem válogattunk igazán luxus dolgokat (ha már itt tartunk az X3 biztonsági fejlesztései kevéssé mutatnak túl a kötelezőkön, és pl távtartót tempomat a facelift előtt nem is volt kapható hozzá). De ami igazi Förszt wörld problem: a műanyag karosszériabetétek eltüntetéséhez M-paket kell, de akkor búcsút inthetünk a bézs belsőnek. Nagyon nehéz egy használható konfigurációt levinni 45.000 eur alá. Ennyi pénzért pedig igen jó autót lehet kapni sok márkánál…

Update, a 2015-ös modellévre kifejezetten korrekt ajánlat érkezett, egy alapvetően korrekt felszereltséggel a 18d motorral 35.000 körüli ár sem lehetetlen. Persze sok érdekes dolog kimaradna, valszeg a Navi, a Surround camera lemaradna, de a 2 radar, a xenon, a bőrülés és az autoklíma beleférne. Ez pedig már egy kifejezetten érdekes autó, még ha a 18d nem is adja ki a BMW-s erények jelentős részét.