A nagy tesztautó-esőben sikerült egy újabb várva várt tesztautót letudni, ezúttal a prémium felsőközép egyik meghatározó szereplőjéről van szó. Ha már, itt tartunk, ide tartozik egy pár bevezető gondolat a német márkákról és a prémiumságról. Szerény véleményem szerint a mai prémiumautók első igazi prototípusa a 190-es Merci. Lehet hogy egyes gyártók 100 éve gyártanak autót vagy varrógépet esetleg kerékpárt, de a 80-as évek előtt ez a kategória nem létezett. Szerintem a prérmiumkategória az igényes de nyugaton nagy számban értékesíthető polgári modelleket takarja, és ilyen a 190-es előtt kevés volt és nem ennyire tudatos. A 190-es a nagy múltú luxusautó-gyártó Mercedes első igazi tömegmodellje, a "bébi-benz", ami génjeiben viselte az igényességet, de mégis valami hihetetlen sóherséggel ötvözve. A kategória legigényesebb modelljét birtokolhatja valaki, mégis ha nincs pénze a feláras tételekre, kesernyés élményre készülhet fel.

A mai tesztautóm az összes korábbi felsőközepeshez hasonlóan is ezt a filozófiát testesíti meg. Genetikailag benne van a potenciál tökéletes felsőközép-kategóriás autóhoz, legyen az praktikus családi kombi, reprezentatív luxuslimuzin, vagy sportos GT, mert itt bármelyiket össze lehet konfigurálni.
A mostani vezetés azonban kicsit máshogy alakult, azt hiszem elmondhatom, hogy végre találtam egy olyan autót ami egyszerre volt igen jó, mégsem a szokásos tesztelők adomázós 20 milliós árcéduláját ragasztották rá.
Egy rossz hírem van csak a svábok számára…