Évente négy-öt alkalommal, nekiállok hogy hirtelen felindulásból bepötyögjek egy felháborodott posztot az osztrák-magyar határon uralkodó állapotokról. Általában ennyiszer kerül sor arra, hogy átkelünk Ausztria felől a határon, és mindig szégyennel tölt el, hogy mennyire a balkáni arcunkat mutatjuk az érkezőknek.

A hegyeshalomi bódésor tökéletesen alkalmas arra hogy minden kétséget eloszlassunk, ön épp a civilizáció elhagyására készül. Ez nem a pannon puma, hanem a kőkemény balkáni valóság, ahol senkit sem érdekel semmi, csak hogy minél hatékonyabban lenyúlhassa az érkező balekot.

Érdekes módon, ami kell a lenyúláshoz az mind működik, van nyelvtudás, 24 órás nyitva tartás. De már a bódékról lerí, itt mindenki tojik magasról arra, hogy milyen első benyomást kelt országunk, há' talán ő az idegenforgalmi biztos? Na akko'…

Szóval nekik sem a legyek hordják össze. Első nagy trükk: nincs bankkártya. A bódékban csak készpénzért lehet vásárolni. Nyilván az embernél legyen a helyi fizetőeszközből, enélkül egy régen letűnt korban nem csak hogy nem adnának el matricát de az országba sem engednének be. Ha meg mégis ilyen felkészületlen lenne, elfogadnak például eurót is. Viszont a bankkártya, az amolyan kapitalista trükk, a haldokló nyugat ópiuma, minek is ilyet engedni. Az más kérdés hogy a zseniálisan kialakított magyar jogrendszerben nekem 5 évig kellene őrizgetni egy olyan papírfecnit ami csak 1 évig őrzi meg a rányomtatott tintát. Milyen jó is hogy nem tudom úgy megvásárolni, hogy elektronikus nyomot hagyjon…

De az élelmes kelet-európai nem hagyja annyiban, van még három-négy nem pályamatricás bódé, próbálkozzunk ott. Itt jön a legsunyibb szívatás. Az egyik váltónál van kártyás fizetési lehetőség. Azonban a fizetéskor tűnt fel, hogy euróban pötyögte be az eladó az árat. Mivel nem akartam bíbelődni ezzel, csak egy gyors kontrollkérdést szegeztem neki: mennyi az árfolyam. Nos erre nem akart válaszolni. Mivel nem akartam szórakozni a kalkulátorral, ezért kértem, üsse be forintban (ahogy az Ikeában szokás). Ja hogy úgy nem lehet (!?!). NA itt kezdtem gyanakodni, és ott is hagytam a váltót, majd a matrica készpénzes megvétele után kocsiban röviden utánaszámoltam. Valami 30%-kal rosszabb árfolyamon akarta euróban rám sózni az áruját. Hát, ők sem xarral gurigáznak…

Nyilván az a változat, hogy szép és rendezett környezetben vegyük meg a matricánkat már eleve a valószínűtlen, hiszen minek is rendes környezettel fogadni a turistákat… Sőt nyilván a hivatalos védekezés már kész is,hiszen a sógorék mintaállamában sem lehet kártyával megvenni a pályamatricát a hivatalos értékesítőtől (most tekintsünk el attól hogy mennyivel civilizáltabb az osztrák értékesítő hálózat értékesítő helye). Viszont bárhol keltem át hozzájuk, mindig volt egy rendes benzinkút a határon (pont a magyar határ után vicces, hogy az első Shell-kúton döntő többségben magyarok dolgoznak, de mennyire más módon). Ilyen határmenti kút viszont nem áll rendelkezésre a magyar határon, és a bódéban dolgozók tájékoztatása szerint ha kártyával szeretném megvásárolni a pályamatricát, akkor tilosban kellene leautóznom pár tucat kilométert az első kútig…

Agyarország, én így szeretlek…