Következzék egy újabb személyes poszt az angol témában, azokból az időkből amikor (lassan több mint 12 éve) egy Rover 220 Coupé többé-kevésbé boldog tulajdonosa lehettem. A poszt ennek az időszaknak állít emléket.

Modelltörténet

Aki nem ismerné, a verda egy felettébb stílusos kupé a második generációs Rover 200-as műszaki alapján, amelyet 1992-tól 98-ig gyártottak. Ez alatt az idő alatt a modell kapott egy külső faceliftet (prominensebb hűtőráccsal), és a vége felé új belsővel. Bár a műszaki alapok nem voltak a legkorszerűbbek, a létezett elmebeteg 200LE-s turbós változat, amelynek első kerékhajtását egy Torsen difi segítette, plusz full üveg kivehető Targa-tető, Recaro sportülések, diófa berakás, és a Honda által besegített fejlesztések. Ezek többsége (a turbó+difi kivételével) benne is volt az enyémben.

A Rover kupé régóta a kedvenceim közé tartozott. Sokáig csorgattam a nyálam egy helyes használt darab után, mivel a kereskedő is azzal a sztorival jött, amiben megkísérelték ellopni, valahogy nem tűnt reális választásnak. Aztán a történelem viharai elsodortak egymás mellől… :)

A történelem azonban fura fejleményeket tud eredményezni, jó-pár év múlva és sok-sok kilométerrel nyugatabbra, egyszer csak belebotlottam egy Coupéba, miközben újonnan partra szállt kalandorként kerestem mobilitásom biztosításának legköltséghatékonyabb eszközét. Az ajánlat csábító, rendesen motorizált, de turbótól mentes 220 coupé, az ország egyik legolcsóbb 10 évnél fiatalabb használt autójaként.

Sokat nem hezitáltam, egy élvezetes kupé, dögös full panorámatetővel, remek tartású bézs Recaro bőrülésekkel. Lelkes ifjúként elkövettem azt a hibát, hogy költöttem rá pénzt, részben indokolatlanul is (vez.szíjcsere). Pedig teljesen értelmetlen volt. Amennyit kellett valószínűleg kibírt volna e nélkül a vételár negyedét kitevő kiadás nélkül.

Az autó persze ment rendesen, a kétlityis rover K motor vitte rendesen a kasztnit, útfekvése gokartokat szégyenített (meg persze ennek fejében a rugózása is). És persze a Recaro ülések, awww… :)

 A kocsi összesen egy évig volt használatban. Volt egy két utam, amely komoly megpróbáltatást jelentett egy ilyen korú autónak, (pl Alpok hágók), de mindent hősiesen elviselt, csak otthon rogyott össze (volt egy kipufogó és egy fékcserém) így a vége felé már inkább kíméltem. Belegondolva, ez a kocsi nagyon jól tükrözte a kor szellemét, egy élvezetes, fiatalos autó, amiben sok szép élménnyel gazdagodtunk.

Azért a legjobb dolog volt, amikor eladtam. Hirdettem pár hónapig, nem hittem volna, hogy sikerül... Aztán jött valami török, aki vitte azonnal és már volt rá egy vevője Ukrajnából. Aszt hiszem az igazi kalandok csak most kezdődtek az autónak, de remélem jobban gondoskodtak róla mint a helyi szerelők. :)