A múltkori kirándulásom során sikerült betérni a Stuttgart és München között félúton található Mazda Múzeumba, amely egy lelkes helyi Mazda-kereskedő, Walter Frey úr privát gyűjteménye, de gyári támogatás nélkül is képes maradandó élményt nyújtani.
A teljes nevén Frey Mazda Classic Car Museum mögött ugyanis nem a Mazda vállalat, hanem mindössze egy helyi márkakereskedő családi vállalkozása áll. Az augsburgi Auto Frey már 1978 óta üzemel, így Németország egyik legelső Mazda márkakereskedője. Az alapító azonban egy másik Walter Frey, nem a svájci Emil Frey unokája, és így tényleg nem is szabad azonos mércével mérni, mint a Lowman Gyűjteményt (amely a világ egyik legnevesebb autómúzeuma).
Egy múzeumhoz persze hely kell, amiben egy környékbeli polgármester segített, így költözött be a gyűjtemény a Senkelbachi villamos-remizbe a kellő muzeális hangulat biztosítása végett. Az épület amúgy 1897-ből származik, és jelentős kulturális örökséget élvez. Az igényesen felújított, egyedülálló hangulatú remiz ideális környezetet nyújt a klasszikus autókhoz (a honlapjuk is rendben van).
Frey úr pedig már több mint 30 éve lelkes autógyűjtő, mióta megvásárolta első Mazda Cosmo Sportját 1980-ban, amely a tárlat egyik alappillére, és ha jól emlékszem a frankfurti autószalonon is díszhelyre tette a Mazda. A Cosmo „tömegmodell” jellegét mutatja, hogy két darab is parkol a múzeumban, ráadásul sikerült egy harmadikat is találni pár órával később az Audi Muzeum Wankel tárlatában (amely biztos nem a két augsburgi Cosmo egyike volt).
A Cosomók mögött egy sor érdekes törpeautó várja a látogatókat a legkülönfélébb színben és felépítménnyel. Mellettük a 60-as és 70-es évek Mazdái parkolnak, és velük beköszönt a metálfény és a Wankekorszak.
A másik oldalon a kedvenc korszakom Mazdái sorakoznak. Xedos sorozat, MX-3 és MX-6, a szögletes és az utolsó-előtti 626, bukólámpás 323F, szögletes 323 Cabrio, tojás 121-es a maguk idejében a kedvenc autóim közé tartoztak. Volt egy 4-5 éve a japán autóiparnak, amikor annyival a konkurencia előtt jártak, hogy a legtöbb piacon komoly védelmi intézkedéseket foganatosítottak, kvótáktól a büntetővámokig.
Aztán furcsa módon épp a csúcson omlott össze az egész, roggyantak meg a nagyok, és amelyik nem márka nem rendelkezett japánon kívüli gyártókapacitással az pillanatok alatt egy amerikai konkurens hálójában találta magát. Érdekes módon a múzeum nem is igazán állít ki modelleket a Fordos időkből, kivéve az MX-5 speciális változatát (nb kupé) és a sirályszárnyas furaszerzetet.
A csarnok végén pedig egy Wankel-specifikus tárlat vár, amelynek egyik legérdekesebb darabja Felix Wankel kedvenc padja (az NSU gyárból), amelyen a róla elnevezett motort csiszolgatta. A kiállított motorok mellett számos alkalmazását szemléltetik az autómentőtől a buszig, bár ki látott már Wankelmotor-nyomatékgörbét, abban fel sem merült, hogy bárki is komolyan gondolhatott ilyesmit. A szekció koronaékszere számomra a B csoportos gépsárkány, amely a Mazda sajátos próbálkozása volt, miközben a fű alatt már fejlesztették a magyar bajnokságban is sikeres 323 Gr A /GTR változatot.
Senkinek se legyenek illúziói a Mazda Múzeummal kapcsolatban. Ez nem egy A listás hely (esélye se sem lett volna, hogy bekerüljön az ez évi toplistámba), de a sváb és a bajor múzeumközpontok között szinte könnyebb átmenni rajta, mint kikerülni. Bár az egész dolog rém távol állhat a japán szellemiségtől, remélem, hogy egy nap a Mazdánál is megtanulják becsülni az ilyesfajta európai kezdeményezéseket és megtámogatják pár egzotikus ritkasággal az intézményt.
