Az előző posztban ott hagytuk abba, hogy annyira erős az oldtimer-kultusz, hogy még az egyik belga bérautócég is önálló standdal érkezett. A kisebb méret dacára azért akadtak érdekességek szép számmal az Antwerp Classicsen, a Gullwingektól az Excaliburokon át a Jag utcai versenyautóiig.

A kiállítás zászlóshajója a belga versenysikereknek emléket állító szekció volt. Előzetesen kicsit szkeptikus voltam a témát illetően, és alapjában véve nem is sikerült lenyűgöznie a 2016-os tematikának. A kiállított autók alapján a belga autósport-szakág valahogy nem tűnt annyira sikeresnek, mint a Jaguar márka, és a múlt évi Jag kollekció sokkal látványosabbra is sikerült. Azért a belga versenyautó-gyűjtemény is tartalmazott pár remekbe szabott példányt. A listából az abszolút kedvencem a sárga Alpine. Amúgy is feltűnően erős volt az Alpine felhozatal (legalább 4-5 Alpine kupét láttam), úgy tűnik, sokan bíznak a márka feléledésében, és emlékeznek is a dicső múltra.

Mellettük akadt még pár izgalmas túraautó, mint az F1 és La Mans bajnok Jacky Ickx Mustangja, vagy a 635 CSI amivel Thierry Boutsen versenyzett. De hazudnék ha azt mondanám, hogy sokkal látványosabb lett volna az Audi V8, a zöld RX7 vagy korábban említett CSI, mint Warwick XJR-15-öse vagy a Sárga Stratos. Sőt, kicsit furcsállottam is hogy a Dakar és többszörös F1 nagydíj-győztes Ickx nevével egy nem épp korszakalkotó Mustangot villantottak…

A másik érdekes trend a német Young-timerek feltörése. A Mercedesek mellé felzárkóztak a BMW-k és az első Ur-Quattrók révén bebocsátást nyert a négykarikás márka is. Persze amíg a 190-eseknél elég volt a diszkrét spoiler, az E30-as BMW-nél minimum egy M3-as vagy Alpina B6-os kellett a főcsarnokhoz. Természetesen a 3-4. csarnokokban eddig is akadtak régebbi autók a prémiumgyártók belépő modelljeiből, de gyanítom, hogy a Baby-benzek belépőjét a főcsarnokba a nagyobb presztizsű modellek (pl Pagoda-kupék) állták.

Ahogy a korábbi kiállításokon, a kínálat gerincét továbbra is a Porsche 911-esek nyújtották.

Alap Carreráktól Targákon át a Turbókig, ős-911-estől (sőt 356-ostól és 914-estől) 993-as szériáig akadt minden. Aki ennél újabb Porschékra vágyna, a márkaklubok csarnokában vagy a 3-4. csarnokban kielégítheti furcsa vágyait. : ). De erről majd kicsit később...

Mellettük a középkategóriás Ferrarik ritkább vendégek voltak, de érdekes hogy a belépő 308-348-asokból kevesebb volt, mint az 512BB – Testarossa - 512 TR vérvonalból.

A márkaklubok standjai a második csarnokban

Ez évben a márkaklubok erősítettek rá leginkább, szerintem több látványosságot kínáltak, mint a belga versenyautó-szakág. A kisebb csarnokban vagy két tucat klub készült látványos standdal a diorámától az agyament koncepciókig. A Porsche tulajoknak volt három klubjuk egy általános, egy orrmotoros és egy farmotoros. Elnézve a főcsarnok és a harmadik csarnok kínálatát, nem is fognak éhen halni… Volt 1-2 klub, akik annyira látványos autókkal készültek, hogy nem is volt szükség egyéb körítésre. A belga Corvette klub egy Batmobilt megszégyenítő C3-assal és egy friss C7-essel készült.

A Mustang, az Alfa Romeo és a BMW 2002-es klub is inkább az autókra helyezte a hangsúlyt. A Mercedes pedig nem is erőlködött, hogy reprodukálja a stuttgarti múzeum vagy akár az első csarnok kiállítóinak luxusát. Mindazonáltal a két kiállított haszongépjármű talán sikeresebben is szólította meg a valódi célközönséget, mint a stricik és pénzbehajtók kétes miliőjéből végre kiszabadult, a gyűjtők által újra felfedezett R129-esek. Valahol a lakóautóvá alakított kemping Saab 900-as is erre játszhatott.

Néhány klub éppen az ellenkező stratégiát választotta, és látványos diorámákkal készültek, mint az MG klub, a Fiat-rajongók klubja, az NSU vagy a Peugeot márkaklub.

Persze köztük is voltak fokozatok, mint az elmebeteg neonzöld Karman Ghia vagy a vonalhálós karosszériás bogár...

A márkaklubok tényleg maradandót alkottak, de azért maradt még két kiállító terem: egyet különösebb koncepció nélkül megtöltöttek autókkal és kiegészítőkkel. Személy szerint nem sok közös dolgot találtam olyan autókban, mint a Citroen SM, a Ferrari 456-os és Honda törpe-kabrió, a sok-sok alkatrészről és még több játék- és kisautóról nem is beszélve.

A másik kiscsarnokban kicsit több volt a koncepció, ide kerültek azok a gyűjtők és műhelyek, amelyek nem voltak eléggé látványosak az első csarnokhoz és nem minősültek márkaklubnak. Azért itt is előfordultak látványosabb járgányok.

Összességében azért elmondható, hogy megérte kimenni. Az Antwerp Classics elmarad a nagynevű rendezvényektől, mint a Retromobile vagy a Techno Classica, de mégis maradandó élményt nyújt évről évre olyan autókkal amelyeket annak idején csak újságokból ismerhettünk.Az Antwerp Classic az ez évi bakancslistámhoz hasonlóan fel fog kerülni a jövő évire is.