Pár hete láttam egy érdekes riportot egy amerikai autós újságíróval, aki egy korábbi balesetét mutat be a saját szemszögéből, de már a felgyógyulás után.
A képek magukért beszélnek, kész csoda hogy ennyivel megúszta a történet főszereplője.
Mivel épp most vagyok túl egy Németország-átkelésen, ezért eléggé friss tapasztalatokkal tudom megerősíteni azt, hogy a sebességkorlátozás nélküli száguldás kevés más országban működne. Van valami a németek mentalitásában, ami miatt működik, és élvezetes akár 1000km-t is levezetni, anélkül hogy valaki felhúzna vagy veszélyeztetné az életem...
A gond ott kezdődik, amikor idegenek kerülnek ezen sajátos forgalomba, akik nem ismerik/értik a helyi szabályokat.
Pedig az illető nem amatőr. Képzett szakújságíró és a Motor Trend magazin visszatérő műsorvezetője. De nem ismerte a helyi közlekedési szabályokat. Nyilván azt sem tudta, hogy valamilyen mértékben mégis van sebességkorlátozás akkor is, ha nincs. Mégis az az érzésem, hogy utólag sem olvasott utána a szabályoknak... Kifejezetten félelmetes látni, hogy könnyekkel küszködve meséli, hogy ő nem csinált semmi rosszat, hiszen ő ment a saját sávjában háromszor annyival, mint a másik autós. Pedig ennyire nem egyszerű a helyzet, még ha a másik autós váltott is sávot…
Maga az autó is érdekes darab, minden bizonnyal kivételes darab, de csodákra ez sem képes.
