A múltkor leírtam, hogy milyen készülékek után vágtam bele a DSLR projektbe, dacára annak, hogy nem éreztem tökéletes választásnak. Az elmúlt évek tendenciáját figyelve kifejezetten égő a hagyományos kamerákra nézve, hogy a belépő szintű mobiltelóm „amatőr szemmel” mennyivel szebb képeket készít (ideális körülmények között), mint a kompakt és a bridge kamerám. A középkategóriás Honor 7 20 Mpixeles kamerája pedig teljesen értelmetlenné tette egy külön kamera fenntartását. Mindazonáltal, még mindig belefutok olyan helyzetekbe, ahol szükségem lett volna egy jobb kamerára, így a Nikon belépő DSLR-jének kifutó modellje lett a szerencsés nyertes.
Első benyomások egy tükörreflexes kamerával azonban eléggé felemásra si8ekrültek. Az elejéén az ember élet császárának gondolja magát, az aztán rájön, hogy megvette a tekerőablakos 316i-t, ami tele lesz kompromisszumokkal, és folyamatosan elrontja a mókát. Megint hangsúlyozom,ezek amatőr rácsodálkozások egy olyan ember részéről, aki még nem használt ilyen kamerát. Ahogy korábban írtam, kamerákhoz még annyira sem értek, mint az autókhoz.
„Felkészülni, vigyázz, vigyázz, vigyázz, vigyázz és még mindig vigyázz és csííííííz!”
Angol szakterületen a kompaktkamerákat gyakran „point and shoot” kamerának nevezik, nem alaptalanul, mivel tényleg nagyon gyorsan bevethetőek. A kis exilimeknél volt egy bejáratott mozdulatsorom, amivel már a tokból kivételkor bekapcsoltam a kamerát, és mire felemeltem, már fényképezhettem is. A fényképezés a Nikonnál pl az alábbi procedúrával jár: „point and shoot” hat arcpirítóan egyszerű lépésben.
„Hol a gomb a zoomhoz? Azt olvastam, hogy ez a vacak motoros…”
A kis Nikon nem könnyű. Érződik, hogy van benne anyag. Mégis a kompaktkameránál megszokott gombok helyett kézzel kell tekergetni az objektívet a zoomoláshoz.
Főleg akkor meglepő, ha az ember megvette az első 18-200-as ólomnehéz objektívet, amelynél külön kitérnek arra, hogy az motoros. Nos, a motorok nem egy trendi zoom gombnak engedelmeskednek, hanem a lencseállításhoz kellenek. És ha már objektívnél tartunk, az alap Nikon az azonos bajonettzár ellenére sem fog együttműködni a nagyobb kamerákhoz való objektívekkel, mert azokból hiányzik a motor, és a háztól várják el a meghajtást.
„Megtaláltam a gombot az objektíven, de még manuálisan sem zoomol igazán”
Ha már itt tartunk, zoom gyakorlatilag nincs, pedig az van ráírva „18-55”-szörös a zoom, vagy mi. Az én kompaktomon meg csak 6x-os, mégis megeszi zoomra. Akkor most mivaaa?
Szóval a fenti számok nem „zoom” szorzók, hanem az úgynevezett látószög, amely (egy alap 18-55-ös gyári objektív esetében) az emberinél valamivel nagyobb látószögtől egy enyhe zoomig terjed. Egyedül azért nem érzem magam átverve, mert kamera tényleg megtölti tartalommal a nagyobb felbontást, az optikai zoom helyett elég kivágni a megfelelő részt, ott lesznek rajta a részletek.
„Mi ez a kis vacak, amibe bele kell néznem, miért nem a fontos dolgot látom a képernyőn?”
A profik fő kedvenc eszköze, a kereső (Viewfinder, 1.) számomra felettébb necces. Megszoktam a mobiltelefonok kényelmes és funkcionális működését, és a keresőt hatalmas visszalépésnek érzem. Szemüveggel nem tudok elég jól belenézni, a sok kis infót (a három kulcsadat, amit a képernyő is mutat ilyenkor) nem észlelem rajta, vagy a pici képen nem tudom a kompozíciót kellően átlátni. Egy vicc az egész. Ilyenkor merül fel teljesen jogosan, hogy mi a fenének a bazi nagy képernyő (2) akkor? Nos ezen lehet beállítani manuális módban a beállításokat egy tekerővel (3). A közelmúltig még a komolyabb tökörreflexes kameráknak is ez volt a kezelési módja, és még kapható újonnan olyan Nikon alapgép, amelyiknél csak a keresővel lehet fotózni.
Speciel a 3300-asnál van rá lehetőség, hogy a képernyőt használjuk előnézetre (Liveview), de egyrészt lassabb (leginkább mert külön át kell kapcsolni), másrészt a fórumok és honlapok szerint károsítja a szenzort (???!!!).
„Várjál visszamegyek a kocsihoz a profi kellékes táskámért…”
Ahogy írtam, a kamera az alternatívákhoz képest nagy és nehéz, még a kompakt gyári lencsekittel. A nagy csőrrel nehézkes manőverezni, és könnyen beleakad a tereptárgyakba. Gyorsan lejött, hogy a telóm továbbra is megkerülhetetlen lesz.
Ha minden jól megy pár héten belül lesz alkalmam komolyabb bevetésre, némi rutinnal talán már érdemi tapasztalatokat is tudok gyűjteni.De hogy ne legyen a cím kérdése költői:
NE vegyünk DSLR-t mobil helyett, mert nem fogjuk tudni magunkkal vinni sok olyan helyre, ahova beférünk egy mobillal vagy kompaktkamerával.
NE vegyünk DSLR-tha valami praktikus dologra van szükségünk, pláne ha van egy használható bridge-ünk.
NE vegyünk DSLR-t ha csak annyi pénzünk van rá, amennyibe kerül, mert könnyen elkapja az embert a gépszíj, új objektívek és egyéb kiegészítők láttán.
