Nemrég jelent meg egy Lada Granta teszt a Totalcaron, amelynek szerzője rengeteg magvas gondolatot fogalmazott meg az orosz márka autóival kapcsolatban. És bár a cikk nem kommentelhető, érdemes annak tartalmáról kicsit elmerengeni. Valamiért nagyon trendi lett egy szerencsére letűnt kor autói után nosztalgiázni, és ez a hamist nosztalgia a kommentek alapján továbbgyűrűzött a számomra érthetetlen módon újra hódító Lada autóira is. Pedig ez egy nagyon álságos hozzáállás, és jó olvasni egy cikket amely végre helyre teszi a dolgokat: szerintem Vályi úr minden szava kincs.
Nem vagyok szakértője a fapados autóknak, de meg tudom érteni hogy az újkori Daciák miért hódították meg Európa keleti felét. A Logan egy konzekvensen megcsinált autó, jó értelemben véve igénytelen, ahol az egyszerűségnek funkciója van. Az olcsó autó azonban nem jelenti azt hogy a vevőt nem akarják megtartani, akkor is ha az anyamárka érdeke elsősorban az, hogy drágább Renault-kat vegyenek Daciák helyett. De akkor mi lehet a márkacsoport célja a Ladával? Hiszen az orosz márka autói legendásan strapabíróak és masszívak, ahogy az orosz autók általában, nem?
A teszt azonban eléggé látványosan világít rá az orosz autókkal kapcsolatos hamis képzetekre, amelyet egyfajta fals nosztalgia gerjeszt.
"Csak senki ne akarja nekem bebizonyítani, hogy régen a Lada bármikor is jó autó volt: soha nem volt az. Mi gondoltuk úgy, mert ahhoz képest működött. Arról már szeretünk elfeledkezni, hogy a híresen strapabíró technika alatt kéthetente rendeltetésszerűen feküdt apánk vagy a szomszéd, hogy a rongyos hernyógarázs árnyékában elvégezzék a rendeltetésszerű működéshez szükséges karbantartást".
Talán ott lehet a gond, hogy az "internet népe" között kisebbségben van az a korosztály amely emlékszik még azon időkre, amikor a balatoni út (semmi vadulás az északi partra, csak egy sima Budapest-Siófok táv) egy komoly vállalás volt? Úgy is, hogy a mainál jóval rövidebb pályás szakaszt követően az út jelentős részét a lassabb, de kímélő országút tette ki. Ráadásul a rövid autópályás szakasz (mint a rettegett érdi kapaszkodó) rendszeresen szedte áldozatait. Mai szemmel pedig hihetetlennek tűnik, hogy Miskolc vagy Pécs egy távoli galaxisnak hatott Budapestről nézve.
"Egy szakadt Sierra vagy D Kadett űrhajó volt, maga a csendes, álomszerű suhanás, egy nyolcvanas évek eleji Renault 30 pedig a maga elektromos ablakaival, napfénytetejével, hathengeres motorjával és fényszórómosójával a non plus ultra." Erre egy másik TC cikk is ráerősít: "Aztán a 90-es évek elején a behozott, nyugatiak levetett Opeljei, Golfjai nagyon csúnyán odacsaptak".
A mi esetünkben a Ladát egy akkoriban jól felszereltnek nevezhető, de akkoriban nem sokra tartott japán autó váltotta, amely ugyan a Mitsubishi fénykorát megelőzően készült, mégis hiperugrás volt akkoriban plüss üléseivel, finom puha műanyagaival, motoros tükrével és központi zárával. Pedig az ezeröcsi még egy valódi Fiat volt, nem olyan fércmunka mint a korabeli Samara...
Cikk lényegre törően foglalja össze hogy mi a legfőbb gond a kocsi műszaki alapjaival: a kocsi platformját a Renault által megsegített tehetséges orosz mérnökök munkája helyett egy Giuggiaro tanulmányra vezeti vissza, ami egy 25 éves platformot sejtet.De hát az orosz ipar lényege az időtlen állandóság, nem? :)
De vajon miért? Azért mert bevált? Vagy nem inkább a lustaság, igénytelenség vagy a pénz hiánya miatt. Az elmúlt 25 évben az autógyártók vagyonokat fektettek be teljesen új platformok kifejlesztésére és az alapjaiban átdolgozott biztonsági és környezetvédelmi előírások teljesítésére. Akinek nem volt rá pénze az kidőlt (lásd a Ladánál sokkal jobb képességű, nagyobb piaccal támogatott, de frissen önállósult Phoenix Rover és Saab). Az hogy a fejlesztések mit jelentenek, egy korábbi posztban szemléltettem, ahol egy frissebb Modust eresztenek egy régi nagy Volvo kombinak. Vannak dolgok, amelyeket meg lehet venni olajpénzből vagy a megkapni a Renault-tól, mint a motor/váltó, de egy a kocsi törésbiztonságához új platform kell.
Innentől kezdve pedig nem is megyek bele a röhejes részletmegoldásokba, mint a garantáltan kasztnit szétrohasztó rosszul megtervezett ablakmosó-fúvóka. Amit nem egyszerűen rosszul illesztettek, hanem a műanyag íve eleve nem passzol a karosszériára, tehát garantált a vízbefolyás. Aligha találkozna az ember más európai gyártónál ilyen sorjás műanyagokkal vagy hanyagul meghúzott (amúgy is értelmetlen) csavarokkal a beltéri elemek rögzítésére.
A fenti képek csak illusztrációk persze, egy remek kazah grafikus, Danijar Kgyirov művei (plusz az NCAP). Az igazi Sci-fi csak most következik. Nemrég bemutattak a Lada tervezőmérnökei egy limuzin tanulmányt. A "Signature" változat úgy viszonyul a Signature eredeti koncepciójához, mint a 2 ajtós Trabant a "Limusine"-hoz vagy a Ladákból is igénytelennek ható Wartburg a "De Luxe" elnevezéséhez. Az egyetlen ami alapáras a szocialista autógyártásban az a fekete humor. Mindezt egy olyan ember vezetésével aki nemrég még a Volvo formavilágát forradalmasította vagy olyan autókat hozott össze mint a második generációs ML Merci és a korabeli SLK.
Nyugaton az oldtimer-kultusz reneszánszát éli. Ez részben a szabályozási környezetnek, részben a szabadidő és jólét bőségének köszönhető. Aki viszont kilátogat egy helyi találkozóra, annak elég gyorsan lejön, hogy odaát nem az igénytelenséget fetisizálják. A nyugati találkozók résztvevői Porschéket és stílusos Mercedes cabriókat vásárolnak, olyan autókat amivel élvezhetik az autózást, és megszerezhetik egykori álmaik autóit. Fiatal korukban elment a megtakarítás a családalapításra, házra és Opel Kadettre. Most hogy mind nekik mind a gyerekeiknek megvan az egzisztenciájuk, bagóért megvehetik álmaik autóját. Ez azonban nem jelenti azt hogy elkezdenének nosztalgiáznia a régi csóringer Kadettükre.
Visszatérve a poszt tárgyára, nem hiszem el hogy nem lehet használható és modern autót kapni viszonylag frissen de használtan ezen ipari szörnyszülött áráért. Hamis nosztalgia ide, Darwin-díjba csapó életunt brahiság oda, az ember nem szívesen kíván rosszat másnak, de ezen orosz kreténbrigád az életünkre tör ezzel a vacakkal.
Források:
Daniyar Kdyrov grafikái: artstation.com
Lada "Signature": carscoops.com
Ekranoplan: Reddit, Youtube,
