Az élet 180km/hnál, vagyis izé Passaunál kezdődik :)

Privát gondolatok az autók világáról

A Berlini fal után 30 évvel tényleg ennyire hülyék vagyunk töriből?

Szélmalomharc a kamu nosztalgia ellen

2019. november 12. - Ződ2000

Eredetileg egy kimerítőbb posztot terveztem ide a rendszerváltást elég jól dokumentáló német múzeumokból, de sem időm, sem kedvem nem volt most megírni, így következzék itt egy kivonat a lényegről.

dsc_2673_1.jpg

Az elmúlt bő évben sikerült több olyan múzeumot is meglátogatni. amely megemlékezik az ő átkos 40 évükről. Mert az a 40 év igen tré volt mindenhol, akár éheztek akár lázongtak akár vitték őket erőszakkal a birodalom túloldalára, ahol épp mások lázongtak. 

0_dsc_3452_copy.jpgTavaly a PS Speicher került be a második nagy Európai autós túladagolásos körutamba. Aki nem ismerné, a 19. századtól a jövő német autóipari elképzeléseig sok mindent felölelő múzeumot egy magtárból (Speicher) alakították ki, meglehetősen igényes formavilággal és stílussal.

1_dsc_3214.jpg 

Bár ez 90 előtt is NSZK volt, Európa ezen a felén állandóan emlékeztetnek arra, hogy Poroszországban vagyok. Érkezésem első reakciója egy figyelmeztetés volt, hogy hiába érkeztem egy órával a zárás előtt, ki kell fizetnem teljes díjat (ami így is maximálisan megérte, csak a teljesség kedvéért). A Lóerőtár hatalmas, csak a magtáras része 7 emelet és számos kisérőépülettel rendelkezik, ahol tematikus tárlatok várják a látogatót (vagy épp egy hidraulikus fékpadra ültetett Porschéba épített szimulátor).

5_dsc_3276.jpg 

Ennél csak egy fokkal viszi tovább a porosz vendégszeretet a Wartburg Múzeum, ahol kártyával nem lehet fizetni, a kamerázást pedig külön felárral büntetik, tiszta berlini fal fíling.

dsc_2448.jpg

Amúgy a hely szelleme sajátos hangulattal ruházza fel a düledező gyártelepen kiépített színvonalas múzeumot, melegen ajánlom mindenkinek aki megtapasztalta az átkost, még nosztalgiázni is fog a sosem létezett sportkocsik és tanulmányok láttán, mintha minden rendben lett volna.

dsc_2349.jpg 

Zwickaunak állít némi kontrasztot az August Horch múzeum amely szerintem Németország egyik legjobb autós múzeuma (ami nagy szó, ismerve a konkurenciát).

dsc_2491.jpg

Ők ugyanezzel a profizmussal mutatják be a zwickaui Trabant (és vele a DDR) történetét.

dsc_2680.jpg

Konkrétan éreztem a régi faszerkezetes nyaraló tökéletesen hozta azt a fílinget amit ilyen tökéletesen sosem éreztünk mert vagy a hordozható Junoszty TV romlott el, vagy ház ázott be. Mondhatni jobb mint a valóság…

dsc_2783.jpg 

De visszatérve, a PS Speicherre az egyik kedvenc szegmensemben a kelet- és nyugat-német gazdasági folyamatokat szemléltették egy látványos párhuzammal.

6_dsc_3199.jpg 

A lehető legjobb kiindulási pont egy olyan autópáros, amely bár ugyanúgy néz ki, egy világ választotta el őket. Vagy legalábbis a berlini fal…  Az baloldali verdán az Auto Union négykarikás logója csillog, ez volt a DKW márka jövőbeli reménye, amelyet a háború elején fejlesztettek ki, aztán volt jobb dolguk is az elkövetkező 4-5 évben.

6_dsc_3200.jpg 

A jobb oldali verda az újonnan alapított kelet-német ipari konglomerátum, az IFA jelvényét viseli. Az IFA F9 egy kompakt családi autó volt volt, amelyet 1950 és 1956 között gyártottak kelet-német színekben, amígnem feladták a kifinomult nyugati technológiát és valami visszafogottabbat választottak az első Wartburg formájában.

6_dsc_3202.jpg

Az F9 modell először az egykor az Auditól elorozott zwickaui gyárban készült, majd néhány évvel később az eisenachi üzembe költöztették. Mondanom sem kell egyik gyár sem az a munkáshatalom erejét szemléltető zöld mezős beruházás, előbbit az Auto Uniontól, utóbit pedig a BMW-től államosították.

 10_dsc_3441.jpg

Persze nyugaton sem volt könnyű, ezt a Speicher világraszóló mikroautós gyűjteménye remekül szemlélteti. Próbáltak kereket és motort tenni minden dologra amiből egy kis fantáziával mobilitást lehetett remélni, mint a Henkel (nem a mosópor), a Messerchmidt (nem a vadászgép)…

12_dsc_6648.jpg 

Vagy épp a mikroautók BMW-je a BMW Isetta, amelynek egyterű változata az utolsó kétajtós BMW amit senki sem kívánna meg.

6_img_20160827_112335_1.jpg 

Aztán az alagút vége felé ott egy 1979-es táblázat a két ország megélhetési viszonyairól. Addigra egy átlagos nyugat-német alkalmazott körülbelül heti 400–600 német márkát keresett, keleti testvére pedig kb. 230-340 Márkát (akkoriban 1: 1 átváltási árfolyamhoz volt kötve a DM-hez, persze ezt senki sem gondolta komolyan, főleg a kelet német állam, akit bővebben érdekel olvasson utána a nem-konvertibilis deviza kifejezésnek).

6_dsc_3257.jpgMiközben a szerencsésebb Johann körülbelül 10 000 DM-ért vásárolhatott egy golfot, kevésbé szerencsés testvére csak a Trabant 601-et szerezhetett be, mintegy 8000 keletnémet márkaért. Az, hogy egy olyan szánalmas autóért, mint a Trabant többet kellett dolgoznia az egy dolog. Az sokkal meredekebb hogy ezen az áron csak 10 év várakozás után juthatott hozzá „álmai autójához”.

dsc_2779.jpg 

Talán vigaszt jelenthetne hogy a keleti munkavállaló a legtöbb élelmiszernél barátibb árcímkére számíthat. Mindazonáltal azok, akik kommunista rendszert megtapasztalták, derengeni fog, hogy a szabott árak elég ritkán működtek, és fekete vagy a szürke gazdaságban az árak igencsak elrugaszkodtak az állami fizetésektől. 

6_dsc_3208.jpg 

Lehet hogy a fenti kissé random gondolatcunami eléggé rögtönzöttnek hat, de most ennyire volt időm, a berlini fal ledöntése egy történelmi pillanat, amit a mai „módszerváltózós” tinik nehezen fognak megérteni, de igenis kumma nagy dolog hogy végre megint ott vagyunk a világ jobbik felén.

A bejegyzés trackback címe:

https://autossagok.blog.hu/api/trackback/id/tr815303928

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.