Ennyi blogolás mellett nem sok időm marad filmekre, de évente egy sorozat belefér, főleg amióta nem kell egy adott idősávhoz igazodnom. Tavaly ez a sorozat a Star Trek volt, ez évben pedig két intenzívebb Netflix maraton keretében a Lucifer három évada ragasztott oda a képernyőhöz.

Volt valami nagyon különleges a sorozatban, amitől nagyon más volt a szokásos amerikai sorozatok mellett. Nehéz megfogalmazni hogy mitől más, de valahogy kevésbé jellemezték az amerikai polkorrekt klisék és sok olyan lelki témát dolgoztak fel, ami hiányzott a gyorsan elsekélyesedő többi sorozatból. Gyanúsan köze lehetett a mássághoz annak, hogy a gyártó a Fox Television és nem a szokásos három TV műsorgyár, de most csak vaktában tippelgetek persze. A sorozaton viszont látszott egy nagyon komoly lelkesedés, mind a szinészek mind a forgatókönyvírók oldaláról, és ezt magas IMDB pontszámok is viszonozták. A főszereplőt alakító Tom Elis mindent beleadott a karakterbe, és az összes főszereplő a legjobb formáját nyújtja.  

Aztán a harmadik szezon végén elkaszálták a sorozatot, ahogy ez minden jó sorozattal történni szokott (akár idézet is lehetne Nathan FIlliontól, megjegyzem joggal). Pedig rengeteg nagyszerű pillanattal ajándékozta neg a nézőket. A harrmadik szezon új kulcsszereplője Tom Welling, egykori Superman a Smallville sorozatból. Kicsit megemberesedett azóta és nagyon remek alakítással hozza azt az összetett karaktert amelyet a kicsit betépett forgatókönyvírók kavartak neki.

De a számos ismert sorozatot megjárt Tricia Helfer is kapott egy sokkal mélyebb és sokrétűbb karaktert a harmadik szezonra (kicsit rebootolva a második szezon után). 

A sorozat pedig tele volt szerethető karakterekkel, lásd a sorozat rezonőrjeként sok mélyre szántó gondolatot eleresztő helyszínelő Ella Lopez vagy a Las Vegasi feleség, Candy Morningstar. Akadt pár elszúrt pillanat (pl Ábel karaktere), de az egyetlen dolog amit fel tudok róni, hogy egyszerűen túl sokat adtak bele a forgatókönybe. A harmadik évad 26 részból áll, igaz két részt le sem adtak, de így is kimaradhatott volna egy vagy két fordulat, sőt igazából a Sinnerman elfogása és halála valamint Pierce múltjának kiderítése (a harmadik éved derekán) tökéletes finálé lett volna, bár a bő tucat további (többé kevésbé) remek epizóddal megtoldott sorozat fináléja nagyon rendben volt és felül is múlta (igazából tökéletesen megfelet volna negyedik évadnak).

 A harmadik szezon élményfürdője után nem kicsit tartottam attól, hogy a Netflix átveszi a sorozatot, mivel az elmúlt két évben a Netflix által átvett filmek számomra az elszúrt filmek temetőjel vált egyenlővé, pár kivétellel sorra olyan címek ugranak be, mint a hullagyalázott Gilmore Girls, vagy egy sor elszúrt mozifilm rosszul választó A listás színészekkel. Ezek után komoly aggodalommal ültem le az első rész elé.

Nem szerettem volna, hogy egy kivéreztetett, sitcom-díszletbe csomagolt, low-budget effektekkel teletűzdelt sorozatot kapjak vissza, a teaserek viszont pont ezt igyekeztek cáfolni. Az első rész viszont nem győzött meg teljesen, de az is igaz, hogy ez nem egy Pilot volt amin a sorozat berendelése múlt. Elég sokat recikláltak az előző részekből, ami arra is utalhatott volna hogy annál jobbat már nem fognak produkálni.

Egy másfél napos maraton után úgy tűnik, a kezdeti spórolás sokkal inkább a tudatos erőforrás-menedzselés része, mint a lenyúlásé. Rendesen tettek bele fordulatokat és új elemeket, sikerült pár kevésbé kiszámítható pillanatot belecsempészni, az új karakterek pedig színesek és igen korrekt színészekre bízták őket. a sorozat mellett kitartó színészek pedig rendesebb karaktervezetést kaptak. Van egy két furcsa változás (tudom furcsán hangzik, hogy egy ördögről szóló sorozat nem egyházellenes, ez most erősen megváltozott), de remélem ezt valamelyest komolyabban veszik.

A negyedik szezon számos pozitív hagyományt folytat és valóban nem ártott meg neki végzetesen a Netflix átvétel. Bár a negyedik szezon nem éri utol harmadik szezon tűzijátékát, én személy szerint várom az ötödik szezont.