Igazából azért veszem a fáradtságot hogy a frusztrációmat posztba öntsem, mert elkövettem azt a hibát hogy pénzt is adtam a DVD-ért. Erre akkor szoktam vetemedni a mai netflixes időkben, ha egy olyan filmről van szó amit szívesen megnéztem volna moziban is, de nem volt rá időm, sem türelmem utána kivárni a Netflix-premiert.   

Az előző rész az egyik kedvenc filmem, a Mel Gibson féle Payback mellett az egyik legjobban sikerült neo-filmnoir. E zsánerre nem a melyre szántó gondolatok jellemzőek, nem igényel mélyreható színészi játékot sőt akár komoly büdzsét, vagy számítópes trükköket. Amitől a John Wick kiemelkedően jó az a SZERETET. Mármint ne a hippi mozgalmakra gondoljuk, hanem a kreatív agyak (a „túlfizetett eszköz”) hozzájárulására, akik a sok apróság és részlet révén megtöltik élettel az egybites történetet és az egydimenziós karaktereket.

John Wick 2 megint tudatosította bennem, hogy mennyire sokat számít ez a szeretet és a „túlfizetett eszközök” fáradtsága. A filmből nem spórolták ki az anyagot, sehol sem érződik kevesebbnek, mint az első rész. Minden fontos túlélő ott van az előző részből. Több helyszín, több szereplő és talán több akció is, a több összetevőtől azonban nem lesz jobb.

Az előző rész minden hülyeségével együtt egy koherens egész volt. Ha az ember elfogadta, hogy a John Wick első részében a fizika törvényei máshogy működnek, a film ezen alternatív univerzum fizikai és erkölcsi szabályait korrekt módon követte (direkt nem írtam le azt hogy hitelesen :) ).

A második rész akció jelenetei az első után is irreálisnak hatnak, mert egyszerre szegik meg a fizika és a logika törvényeit, ez pedig már túl sok. A logikai buktákat pedig tetézi az erkölcsi szabályok teljesen random megszegése.  A régi karakterek visszatérése pozitív de ők is alul teljesítenek. Reeves sosem a színészi játékáról volt nevezetes, de amíg az első részben a felszín alatt érezt érzelmeket, itt bekapcsolta a tempomatot és érzelemmentesen végigvitte a filmet. Wick érzelmi háttere nélkül pedig az előző rész egyetlen motivációját elvesztettük. Nem röhögni, engem is a második rész ébresztett rá hogy volt neki ilyen az elsőben, mert hiányzott a második rész történetének koherenciájához. 

A film komoly erősítéseket kapott, mégsem tudja azokat kihasználni. Az új színészek egytől egyik alul teljesítenek. Ezek között akad számos elismert rutinos színész, aki már bizonyított Reeves oldalán. De most egyik frissen színész sem akar, sajnos. Tele van a film lecsúszó vagy kevésbé futtatott tehetségekkel, akik most fordíthattak volna a karrierükön, ahogy Reeves lassuló karrierje is kapott egy szép gellert az előző résszel.

De ez sajnos most nem jött össze, pedig nem az erőforrásokon múlt. Az előző rész sikerei miatt nem spóroltak a készítők és nem is vált igazán buktává a második rész, de ez inkább az első résznek köszönhető.