A 2016-os bakancslistámat követve az elmúlt hétvégén sikerült abszolválni az év egyik legjobban várt autós eseményét, a párizsi Retromobile-t. Ez az egyik legnevesebb, legnagyobb múltra visszatekintő oldtimer kiállítás a kontinensen. A 2016-os rendezvénynek pedig látványos reklámot hozott egy sajátos rekordkísérlet: az akciót vezető 1957-es Ferrari 335 S Sport Scaglietti lehet minden idők legdrágább aukción értékesített oldtimere.
Nem kérdés hogy ez a rendezvény az igazi nagyágyúk játszótere, ami teljesen más kontextusba helyezi a korábbi kisebb rendezvények alfahím gyűjtőit, akik néhány restaurált 911-es és alap Ferrarival már standokat tudnak építeni. A legfőbb kérdés azonban az volt, hogy érdemes lesz-e a magamfajta hétköznapi lúzernek kilátogatni? Fogok e találni bármi érdekeset vagy annyi jut hogy végignézhetek messziről egy aukciót?
Azt hiszem már így februárban sem korai kijelenteni, hogy ez a rendezvény az európai oldtimer-kiállítások királynője. Rendeznek nagyobbat (autók számában szerintem még a múlt évi Antwerpen Classics is nagyobb volt), és talán egy kastély stílszerűbb környezet is nyújt, mint a vásárvárosok. A Retromobil azonban az a rendezvény ahol nincsenek fapados és belépő-darabok. A rendezvény erőssége a high-end modellek felhozatala és annak mennyisége. A kiállítás zászlóshajója az Arcturial aukciós ház standja amely a két csarnok közül kisebbik több mint felét elfoglalta. A bejárat felől a stand elég ártatlannak hatott, a hely szellemének megfelelően a Citroen márka történelmi darabjait mutatta minden korból és kategóriából.
A csarnok nagyobb részén az aukciót képező legendák parkolnak viszonylag szellősen, de azért oly módon, hogy ízlésesen betöltsék a rendelkezésre álló helyet.
Itt azért halkan megjegyezném, hogy a kínálat impozáns, de azért a rendezvény másik részén láthatunk szebb/komolyabb autókat is, mint az egyik-másik aukcióra beadott darab.
Fő helyen természetesen a koronaékszer, az 57-es Ferrari egy ifjabb tesó társaságában.
Végül is lemaradt a kocsi a rekordról, pedig nem volt messze...
A csarnok másik felén privát gyűjtők és kiállítók osztoztak. Akadt köztük olyan aki egyetlen autóval érkezett,
de az párját ritkította,mint a Lancia 037 B-csoportos rallye-versenyautó...
vagy a VW tanulmány…
Mások 3-5 autóból álló készlettel készültek. A leglátványosabb ez a kollekció volt:
De több látványos gyűjtemény is akadt:
És volt aki a kiegészítő portékáit hozta el.
Nincs az a luxus ékszer, amit ne tudna eladni egy Aston martin DB5.
Nagyjából ennyi volt a Retromobile… első csarnoka. A múlt évi Antwerpen Classiscnál jártam úgy hogy 2-3 óra ámuldozás és fel-lerohangálás után jöttem rá, hogy a 4-5 csarnokból még csak egyet láttam. Most kissé rutinosabban rögtön a térképet kerestem, amiből kiderült, van még egy csarnok. Hát akkor hajrá. Az átjáróban újabb érdekes darabok fogadtak, versenyautók és tanulmányok, amelyeket az utcai fények miatt nehezebb volt fotózni.
A folyosón átérve újabb kellemes meglepetés ért, ugyanis most jött csak a java, amiért minden oldtimer-rajongónak érdemes egyszer ellátogatni Párizsba. A kezdőgalériában már ellőttem pár képet a beszámoló második feléről, legyen ez az előzetes a folytatáshoz... :)