A nagy tesztautó-esőben sikerült egy újabb várva várt tesztautót letudni, ezúttal a prémium felsőközép egyik meghatározó szereplőjéről van szó. Ha már, itt tartunk, ide tartozik egy pár bevezető gondolat a német márkákról és a prémiumságról. Szerény véleményem szerint a mai prémiumautók első igazi prototípusa a 190-es Merci. Lehet hogy egyes gyártók 100 éve gyártanak autót vagy varrógépet esetleg kerékpárt, de a 80-as évek előtt ez a kategória nem létezett. Szerintem a prérmiumkategória az igényes de nyugaton nagy számban értékesíthető polgári modelleket takarja, és ilyen a 190-es előtt kevés volt és nem ennyire tudatos. A 190-es a nagy múltú luxusautó-gyártó Mercedes első igazi tömegmodellje, a "bébi-benz", ami génjeiben viselte az igényességet, de mégis valami hihetetlen sóherséggel ötvözve. A kategória legigényesebb modelljét birtokolhatja valaki, mégis ha nincs pénze a feláras tételekre, kesernyés élményre készülhet fel.
A mai tesztautóm az összes korábbi felsőközepeshez hasonlóan is ezt a filozófiát testesíti meg. Genetikailag benne van a potenciál tökéletes felsőközép-kategóriás autóhoz, legyen az praktikus családi kombi, reprezentatív luxuslimuzin, vagy sportos GT, mert itt bármelyiket össze lehet konfigurálni.
A mostani vezetés azonban kicsit máshogy alakult, azt hiszem elmondhatom, hogy végre találtam egy olyan autót ami egyszerre volt igen jó, mégsem a szokásos tesztelők adomázós 20 milliós árcéduláját ragasztották rá.
Egy rossz hírem van csak a svábok számára…
Ez az autó nem a sváb gyártótól érkezett, hanem a fő bajor riválisuktól.
A tesztautó a legjobb prémiumtradíciókra építkezik: luxusgénekkel mindenből a legnagyobbat és legjobbat kínálja de prémiummodellként alapáron mindebből csak mutatóban. A 7-essel közös műszaki alapok nagy tudást és még nagyobb súlyt ígérnek. Az alapmotoros kombi önsúlya jól felszerelve akár két tonnát is elérheti, az én alap kombim is 1800 kiló felett van. Annak idején egy ilyesmiért az Alfa 159-est keresztre feszítették…
Ettől függetlenül a "csomag"egyben van, sem a súly, sem a 8 sebes ZF automata nem teszi zárójelbe a 18d motor nyomatékát, amelyet a helyi adórendszerhez szabottan 100KW-ra szabályoztak le. A vezetési élmény és a funkcionalitás rendben van, különös módon, ha bele is lehet kötni az ötösbe, igazából nincs benne semmi, amit gyűlölni lehetne. Márpedig ilyet nem mondhattam el az E-klasséról. A korábban többször is tesztelt E klasse ebben a felhígított prémiumságban minden volt csak szimpatikus nem.
Van egy összeesküvési elméletem a bajorokról. Amennyire a közelmúlt BMW-it elnézem, a tömegmodellek ritkán hoztak új színt a kategóriájukba. Az 5-ös BMW megjelenésekor semmi többletet nem kínált, de cserébe mindent, amit BÁRMELYIK konkurense beletett az árlistába, azt ők is, a lehető legjobb módon. Az F10 5-er így a prémium felsőközép legteljesebb palettáját, minden konkurens modell minden opcióját lefedi, V8-tól überdízeleken át a 136 lóerős alapmodellig. Eközben nem féltek átvenni megoldásokat és elvetni tradíciókat. Ezért is jobb fényévekkel az 5-er mint a sváb konkurense, a Mercedesnél nagy árat fizet a vevő az elsőségért. A bajor legnagyobb ütőkártyája ezért a könyörtelenül hiánytalan kínálata, a szabad konfigurálhatóság pedig valamelyest enyhíti a vaskos felárakat, ráadásul az 5ösnél már nem annyira sóher az alapfelszereltség sem, mint az öcsköseinél. Korábban már írtam a márka kettősségéről, amikor arcpirító alapáras megoldásokkal terelnek a feláras kínálat felé, ez itt már szerencsére nem annyira szembetűnő. Ugyanakkor azért a bajorok mégsem tagadják meg önmagukat, és bőséges feláras kínálattal támadnak, anélkül hogy ultra-gagyi fapad autóba kényszerítenék a nem korlátlan pénztárcával bíró vevőt.
A légkondi pl alapárasan kétzónás, de kis felárért van 2 zónás ventilátor is hozzá (ilyet emlékeim szerint csak az Alfánál láttam eddig), még több pénzért pedig 4 zónás klíma.
Ugyanakkor zseniális ahogy a bajorok megtalálták a leglehetetlenebb módját is annak hogy felárat kérjenek el valamiért. Ráadásul ez egy olyan dolog, amiért még haragudni sem tudok, mert örömmel fizetek az innovációért. Ugye ez megvan mindenkinek, hogy sok prémiumgyártónál feláras a dönthető hátsó háttámla? Rutinosabb konfigurálók ezért ennyivel relativizálhatják is a kombik felárát (mivel ott mindenképp benne van az alapárban). Na a BMW megtalálta a módját hogy a kombiknál is kérhessen felárat dönthető támláért. Mentségükre legyen mondva, a 5-er kombi minden kunsztot tud alapból is e téren (lásd amit korábban írtam, pl térelválasztó háló kihúzható ledöntött háttámlánál a B-oszlop magasságában), na jó van mit csomagban rendelve. DE! opcionálisan meg lehet rendelni, hogy a támla dőlése állítható legyen, növelve picit a csomagteret. Ezzel flexibilisen növelhető a csomagtér, miközben szükség esetén rendelkezésre áll a tágas utastér is.
A fent említett maximalizmus ugyanakkor egy sajátos konzervativizmussal párosul, ahogy például az analóg műszerfalon is a lehető legtöbbet próbálják kihozni Az ahogy a Tempomat beállításai alapján külön LED-sor fut körbe a km-órán, már a full LCD panelek képességeihez közelít. És ez az egész autóra jellemző, az 5-ös használatával nem volt semmi bajom (amit pénz ne orvosolna), ellentétben az E-klasséval vagy akár az XF-fel.
Összehasonlításul itt egy M5-ös, amit a brüsszeli autószalonon állítottak ki már digitális órákkal. Csak a kétdimenziós mutatók árulják el hogy digitális, és ez jól van így…
A másik érdekesség –főleg a Volvók után – hogy a BMW felnőttként kezeli a vevőit. A hátsókerék-hajtás még mindig nagyobb tiszteletet igényel, a motoros csomagtartó lezárható távirányítóról is, a tulaj felelőssége, hogy ne tévedjen senki alája, viszont legalább az E60 passzív biztonsági hiányosságait már kiküszöbölték.
A harmadik furcsaság a korábbi BMW teszt után már egyre kevésbé meglepetés, de vannak olcsó részletek. A Dakota bőr még mindig elmaradt attól amit pl a Volvóknál megszoktam alap bőrként. Főleg az ajtó műanyaga mellett meglepő, hogy a bőr nem hat igényesebbnek, mint a műanyag.
Összességében viszont egy nagyon-nagyon pozitív autót kaptam próbára, amelynek élményét ezúttal a konkrét árajánlat se vágta haza. Persze az árak sem a 3er szintjén állnak, de az alapfelszereltség is korrekt és a széria vége felé az akciók is barátságosabbak. Amit az X3-asnál írtam ("Az ideológia halála a megvalósítás"), itt már közel sem annyira igaz. Ez az 518d Touring egy jó autó elfogadható áron. Mondhatni szerelmes lettem :) Igazából én csak azt nem értem, miért is vesz bárki E-Klassét…