Az élet 180km/hnál, vagyis izé Passaunál kezdődik :)

Privát gondolatok az autók világáról

Versenytanktól a jövő évi Bugatti Divóig: a legdurvább Bugatti kiállítás EVÖR

2020. május 28. - Ződ2000

3_dsc_4203.jpg

A francia Cité de l’Automobile az egyik kedvenc autómúzeumom, tavaly pedig egy szuper tárlattal köszöntötték a 110 éves Bugattit. A rangos téma látatlanul is indokolta az újrázást, és pont útba estek a Ferraritól hazafelé. 

0_dsc_3339_copy.jpgA karantén hetek alatt pedig lassan sikerül utolérni magam a cikkekkel, úgyhogy itt egy visszaemlékezés a tavalyi év egyik legjobb kiállításáról.

0_dsc_0764_copy.jpgA Cité amúgy is referenciának számított a legendás francia márka rajongói számára, mivel alapból is a világ legnagyobb Bugatti gyűjteményének adnak otthont. Emellett nem véletlenül tartja számon a világ legjobb autó-múzeumai között szinte minden toplista.

0_dsc_0383_copy.jpgDe még a fenti hírneve sem tudott felkészíteni arra ami várt, a Cité még a tavalyelőtti óriási élmény-cunamiban is kiemelkedő volt.

picsart_11-05-09_10_07_1.jpg

Nemcsak Bugattiból van ott minden korú, rangú és méretű, hanem nagyjából mindenből, amit az európai autóipar kitermelt az elmúlt 150 évben, legyen az legrégebbi, legjobb, legfurcsább vagy legforradalmibb.

 0_dsc_1025_copy.jpg

Ha ez eddig nem lett volna elég, idén nyáron a Cité erősítést kapott a Bugatti gyártól egy tematikus Bugatti tárlathoz, amely az ikonikus francia márka 110. évfordulója előtt tiszteleg. A gyári delegáció olyan nemes példányokat számlál, mint a Bugatti Divo előszériás példánya, egy-egy darab az összes modern sorozatgyártású modellből az EB110-től a Chironig, vagy épp a lassan feledésbe merült Galibier tanulmányautó.

3_dsc_4203.jpg

A modern hiperportkocsikat a háború előtti legendás darabok kísérik, mint például a Bugatti Type 41 Royale (az összesen leszállított hét példányból három amúgy is Mulhouseban lakik, ami nem kicsit durva), egy ritka Bugatti 57 S Atalante, a tanknak becézett Type 32 versenyautó, a két világháború között rengeteg nagydíjon győztes Type 51 versenyautó, vagy épp a Bugatti első és egyben utolsó gyári Forma 1-es autója.

0_dsc_4569_copy.jpg

A múzeum nem először működik együtt a gyárral, a tavaszi Retromobile Bugatti standjára egy gyönyörű kupét küldtek Mulhouse-ból. Persze más is odatette magát: egy ezüstszínű EB110 és a Chiron preparált motorja koronázta meg a párizsi standot.

 4_dsc_4162.jpg

Elég sokat láttam már az elmúlt 10 évben, de elmondhatom, hogy ez a mulhouse-i kiállítás a Bugatti történetének egyik legjobbja. Egy ilyen léptékű tárlatra csak a Bugatti gyár és a világ legnagyobb Bugatti gyűjteménye együttesen képes, és aligha fogja bárki más megismételni. Olyan csúcskategóriás, gyűjtői álomautókat egyesít, amelyek mindegyike bármely aukció fénypontját jelenthetnék, ha valaha bárki is eladna akár egyet is. Egy Royale 1987-ben kelt el aukción, jóval 10 millió euró feletti áron, azóta nyilvánosan ismert árakat nem lehet tudni. Viszont akkor ez igen magas összeg volt, és azóta hol jár már a piaci őrület.

4_dsc_4504.jpg 

Mivel a főszervező mégis csak egy Múzeum, a Cité tematikus kiállítása mellőzi a marketing szlogeneket és túlmutat az autózáson is.

2_dsc_4300.jpg
A terem történeti áttekintést, műemlékeket, és technológiai csemegéket szemléltető tárgyakat is csatasorba állít. A falakon a márka történetében meghatározó személyiségek élete és munkásságát bemutató portrék nyújtanak betekintést be a márka háttértörténetébe

2_dsc_4274.jpg 

A portrésorozat az alapító Ettore Bugattival nyit, aki apja, Carlo Bugatti révén a tehetős bútorgyáros családba született, de éppúgy hatással volt rá bátyja, a szobrász, Rembrandt Bugatti kreativitása.

2_dsc_4275.jpg 

Ettore Bugatti élete egy teljes posztot kitölthetne. 19 évesen konstruált egy autót, amivel megnyerte a milánói világkiállítás fődíját, ami egyúttal tervezői állást biztosított a De Dietrichnél, majd a 26 évesen a kölni Deutz gyártásért felelős igazgatója. Az első világháború után a cég egyik üzeme francia oldalra kerül, így Ettore a francia oldal felé nyit. A korábban otthon megépített kocsira kap megbízást a Peugot-tól, a BB pedig mindkét fél számára gyümölcsöző projektnek bizonyul. A tőlük kapott pénzből alapítja meg a Bugatti autógyárat Molsheimben. Innentől a márka francia identitása megkérdőjelezhetetlen, autóik a francia nemzeti versenyszínben indulnak, és rendszerint neves francia pilótákkal halmozzák a győzelmeket.

2_dsc_4278.jpg 

Ettore Bugatti legidősebb fiát, Jean Bugattit korának egyik legjobb konstruktőréként tartják számon. Neves autógyártó családba született, és a művészeti vénáját a mérnöki tanulmányokkal ötvözte. Persze a Bugatti család autógyára adta meg az egész életmű alapját, de többségünk akkor se tervezett volna autóipari legendákat 20 évesen. Idén lenne 110 éves, pont, mint maga a Bugatti márka. Annak idején Jean találékonysága és futurisztikus látásmódja újradefiniálta Bugatti a márka identitását. Számos innovatív formatervezésű és látványos stílusú autók született kezei között, akkoriban páratlan teljesítménnyel párosítva. Jean Bugatti több mint száz ikonikus remekművet tervezett, köztük az egyedi gyártású 41 Royale modellek többségét, a Bugatti Type 46 „Petite Royale”, a Type 55 Roadster, a Bugatti Aérolithe és a Bugatti Atlantic Coupe.

 2_dsc_4279.jpg

Jean tragikus halálát követően öccse, Roland Bugatti vette át a vállalat irányítását, de a II világháború után nem tudta biztosítani a márka fennmaradását, De Gaulle hathatós közreműködésének köszönhetően.  A Bugatti, egy sor legendás francia autómárkával együtt süllyedt el az 50-es években a Tábornok által bevezetett adóknak köszönhetően. Ettore sem kapott sokkal jobb bánásmódot 45 után, mint Louis Reanault, bár utóbbi esetben legalább a franciák észhez tértek.

De most nem akarok itt beállni az itt újabban virágzó alteros törikonteós blogok közé, de ha már valamelyik szerencsétlen előadta De Gaulle mániáját pár hónapja, nos a Tábornok legalább akkora károkat okozott a francia autóiparnak mint az európai együttműködésnek.

 2_dsc_4281.jpg

Közel 40 év telt el, mire a Bugatti újjászülethetett és újra egy kivételes olasz kellett hozzá.  Az olasz vállalkozó, Romano Artioli kreatív szenvedélyének köszönhetően, egy vadonatúj gyárat építettek fel az olasz sportkocsigyártók szentélyében. Nem kevesebb volt a cél, minthogy az olasz szuperautók tőszomszédságában egy páratlan hipersportkocsit fejlesszenek ki, az eredeti Bugatti modellek szellemiségében.

4_dsc_4127.jpg 

Artioli azonban a lényeget illetően elszámolta magát, és a semmiből felépített high-tech vállalat alól kicsúszott a talaj, 1995-ös csődöt követen pedig máig üresen áll a gyárkomplexum. A legyártott autók értéke azonban nem követte a gyárat...

0_dsc_5273_copy.jpg 

1998-ban a VW csoport vásárolta meg a jogokat majd építette újjá a márkát annak szülőhelyén, Molsheimben. A pár éven belül Bugatti visszatért az autóipar élvonalába, ezúttal Ferdinand Piëch vezetésével.

2_dsc_4282.jpg 

A Veyron hasonló megközelítést és műszaki elrendezést követ, mint az EB110  (középmotoros, összeskerék-hajtású, turbómotoros, ja és persze kék), de teljesítménye egy másik dimenziót képvisel.

3_dsc_4444.jpg 

A Veyron hasonlóan ötvözte a luxust és a teljesítményt, mint a II világháború előtti Bugattik. Ezzel egy páratlan csomagot nyújtott a hipersportkocsik között, és ezt a 110 évet felölelő tárlat remekül szemlélteti.  

3_dsc_4200.jpg 

A kiállítás sztárja vitathatatlanul a Bugatti Divo volt. Ez a modell jelenleg még egy tanulmány, de már veszik fel a rendeléseket 2020-ra. Amúgy a  Chiron műszaki platformján alapul, hosszában  beépített 7993cc W16 középmotorral, amely 1500 lóerőt ad le. Az elnevezés a francia pilóta, Albert Divo előtt tiszteleg, aki 1928-ban és 1929-ben kétszer nyert el a rangos Targa Florio-t, egy Bugatti 35B volánja mögött.

3_dsc_4204.jpg 

Szerencséje a márkának hogy ennyire dögös nevű pilótákat alkalmazott a cég, más kitalált nevekkel sem tud ekkorát gorítani. Azért nem várom ki levegővétel nélkül a Bugatti Breyfius vagy a Bugatti Varzi érkezését : ).

3_dsc_4207.jpg 

A sebesség-rekorder Chironnal ellentétben, a Divót nem a sebesség, hanem a kanyarokra és a vezetési élményre hegyezik ki.

3_dsc_4215.jpg 

A készletet 40 példányra tervezik korlátozni, és persze a teljes sorozat azonnal elkelt, dacára a meglehetősen meredek, 5 millió eurós nettó árnak.

3_dsc_4221.jpg 

A koncepciót amúgy a tavalyelőtti Párizsi Autószalonon mutatták be, bár nekem nem sikerült kiszúrni, aminek köze lehet ahhoz hogy pont a látogatásom alatt Macron lezáratta magának a nagycsarnokot. Viszont Mulhouse-ban lehetőségem volt arra, hogy alaposan körbe nézzem a Divót. Persze az üléspróba a Bugattik esetében elég valószínűtlen, nekem életemben egyszer jött össze.

 

A kiállítás Következő verdája a Bugatti Chiron, a jelenlegi szériamodell, amelyet 2016-ban mutattak be, és akár 420 km / h sebesség is elérhető vele. A név tiszteleg a monacói Louis Chiron, a márka legsikeresebb pilótája előtt tiszteleg, (akinek neve szintén nagyon remekül hangzik).

3_dsc_4311_1.jpg 

2017 augusztusában az autó megdöntötte a 0–400–0 km-es világrekordot, miközben Juan Pablo Montoya kapaszkodott a kormányba (valszeg nem ez lesz az a rekord amire a legbüszkébb), 420 km / h sebességet elérve.

3_dsc_4340.jpg 

A konkrét rekorder autót két éve láthattam a frankfurti IAA-ban, de minden Chiron maradandó emléket hagy.

3_dsc_4395.jpg
 

A következő a tornasorban a Bugatti Veyron, amely  a francia márka újjáéledését képvilseli, az olasz kalandot követő üres évtizedek után. Ezúttal a Volkswagen csoport jóvoltából, akit az autóipari titán Ferdinand Piech portréja idéz meg.

3_dsc_4444.jpg 

A Veyron egyszerre tovább viszi az Artioli idején lefektetett konstrukciót, de egyúttal hű Ettore  és Jean tervezési filozófiájához.

3_dsc_4459.jpg 

És persze mindenben a legnagyobb és legjobb akar lenni. A Veyron a világ legnagyobb konglomerátumából származó legkorszerűbb technológiákat vetette be. Ez volt az első sorozatban gyártott autó, amely átlépte az 1000 lóerős álomhatárt, amelyet egy exkluzív 8 literes 16 hengeres motorra volt szükség rendesen feltöltve. Az autó maximális sebessége több mint 400 km / h volt, anélkül, hogy feladta volna a fényűző belső kifinomult kényelmét.

A kiállítás második szakasza a második világháború előtti történelmi remekműveket sorolja fel, kezdve a legutóbbi, az EB110-vel, a Galibier koncepcióval és a Cité saját kollekciójának néhány remekművével.

0_dsc_4569_copy.jpg               

A sor első első autója az EB110, amely a márka újjászületését jelképezte. az olasz üzletember, Romano Artioli vezetésével. Az autót Olaszországban gyártották, de 1991. szeptember 15-én, a párizsi Diadalív alatt mutatták be (természetesen francia nemzeti kékben). A modell neve Ettore Bugatti születésének 110. évfordulójára utalt.

4_dsc_4126.jpg
Az autó elrendezése jelentősen eltért a háború előtti modellektől, mivel a hátulra beépített 3,5 literes V12-es középmotor négy turbófeltöltővel lett felszerelve. Az EB110 legnagyobb sebessége elérte a 355 km / h sebességet. A 90-es évek vitathatatlan hiperkocsija volt.

4_dsc_4133.jpg 

A lenyűgöző műszaki adatok ellenére az olasz cég nem tudott megbirkózni a pénzügyileg viharos időkkel, és az olasz Bugatti vállalkozás végül csődöt jelen tett. Ennek ellenére modelljei igen jó hírnévnek örvendtek, és a 100 felépített autó minden klasszik rendezvény sztárja.

 4_dsc_4151.jpg

Az tavalyi Rétrombile-on villantottak is párat a gyári standon felül is.

4_dsc_4165.jpg 

A másik exkluzív darab a Bugatti Galibier 16C, egy tanulmány 2010-ből. amely a Veyronból nyert 8 literes W16 motorral van felszerelve, 800 lóerőre behangolva, előre beépítve.

 4_dsc_4221.jpg

Ez egy újabb modell, amely az Artioli által lefektetett úton jár, mivel erősen hasonlít az EB112-hez, az olasz Bugatti második modelljéhez, amelynek gyártását azonban megakadályozta a cég megszűnése.

4_dsc_4240.jpg 

A koncepciót a frankfurti autókiállításon mutatták be 2010-ben. A belső teret a svájci Parmigiani-Fleurier óráscég készítette.

4_dsc_4250.jpg 

A Galibier mellesleg egy plugin hibird, egy 40 km-es hatótávolságú elektromos motorral. Az autó a Bugatti Royale szellemi örököse, míg a névadást a Bugatti Type 57 Galibier , Jean Bugatti 4 ajtós kreciója inspirálta. A Royale amúgy közvetlenül a Galibier mögött parkolt.

4_dsc_4310.jpg 

A Royale minden idők egyik kedvenc autója nálam. ez a hatalmas autó mindent felülmúl, bármely korból vagy kontinensről.  Műszaki jellemzői az akkori legkorszerűbbek, a hajtásért egy közel 13 literes 8 hengeres motor felelős, ami 300 lóerőt ad le.

 4_dsc_4325.jpg

A motor a három tonnás gépjárműt 200 km / h sebességre gyorsította. A Royale volt akkoriban a világ legdrágább autója, amelyet úgy terveztek, hogy mindent felülmúljon az teljesítmény, a minőség és a prestízs szempontjából. A háború elõtt azonban csak hat modellt gyártottak, később a 13 lityis Royale motorral vonatokat hajtottak.

 4_dsc_4315.jpg

A kék „Coupé Napoleon” Ettore Bugatti személyi limuzinja volt, a Bugatti gyár tulajdonában maradva mindaddig, amíg Fritz Schlumpf meg nem vásárolta. A karosszériát Jean Bugatti tervezte, mindössze 20 évesen.

 16_dsc_0891.jpg

Az autó mérete lenyűgöző abban a teremben. A Divo és a Galibier kicsi autónak tűnik a 6 méter hosszú masztodon mellett. A jármű az oldtimer-világ unkornisa, és a Citének kettő is van, egy eredeti Bugatti alvázra épített harmadik replika mellett.

16_dsc_0397.jpg 

Úgy mellesleg, a Cité luxusautó csarnokában parkol még több tucat háború előtti Bugatti egy más korabeli luxuslimuzin mellett (pl Isotta Fraschini, Hispano Suiza, Rolls, Mercedes mellett).

17_dsc_0969.jpg 

Az 1937-es Bugatti Type 57SC Atalante az Art Deco korszak ikonikus autója, amely a háború előtti francia luxusautó-ipar presztízsét tükrözte.

 4_dsc_4504.jpg

A Bugatti Atalante, Aérolite és Atlantic modellekkel Jean Bugatti újradefiniálta a Grand Tourer autók koncepcióját. A 3,2 literes soros nyolchengeres motorjával az Atalante tekintélyt parancsoló sebességet és kényelmet kínált a hosszú utazásokhoz, és példátlan menetteljesítményeket kínált, anélkül, hogy spártait versenyautó-megoldásokkal kellett volna a tulajnak számolnia. 4_dsc_4539.jpg

A kék együléses szivar a Bugatti Type 251, amely a Bugatti háború utáni F1 kalandját idézi meg. Az 1956-os szezonra kifejlesztett autó 230 lóerőt préselt ki egy 8 hengeres, 2421 cm3-es motorból. A legendás olasz mérnökkel, Gioacchino Colombóval együttműködésben tervezett Bugatti 251 az egyetlen a Molsheim cég egyetlen Forma-1-es autója. Miután Ettore Bugatti 1947-ben elhunyt, fia, Roland folytatta a sportprogramot, és készített elő a márka megújulását a Bugatti 101-es és a 102-es közúti modellekkel.

4_dsc_4405.jpg
A 251-et a francia Maurice Trintignant vezette (gyári pilótaként), de csak a francia nagydíjon indultak. Ez volt a legutolsó verseny, amelyen a Bugatti gyár részt vett, ezzel pedig egy több mint 1000 győzelmet számláló versenytörténetet zár le.

4_dsc_4406.jpg 

A Type 51 versenyautó választása furcsának tűnhet, mivel az autó nem tudta megismételni elődeinek sikereit. A harmincas éévek végére a korosodó konstrukciónak olyan ellenfelekkel kellett megküzdenie, amelyeket a feltörekvő  tengelyhatalmak támogattak.

4_dsc_4408.jpg 

Dacára a kiélezett versenynek, a könnyű és agilis versenyautó a 190 lóerős sornyolccassal is győzelmeket vitt haza Molsheimbe. Achile Varzi 1933-ban elnyerte a Monacói Nagydíjat, René Dreyfus a következő évben a Belga Nagydíjat, és Maurice Trintignant 1938-ban kezdte karrierjét ebben a kocsiban alig 21 évesen.

4_dsc_4419.jpg 

Az autó legnagyobb sikerei a monacói Louis Chironhoz kötődnek. A Bugatti Type 51-est hajtva nyerte meg többek között 1931-es francia és monacói nagydíjat, valamint az 1932-es csehszlovák nagydíjat.

4_dsc_4421.jpg
1923-as Bugatti Type 32-est beceneve a tours-i tank. Az áramvonalas versenyautót kifejezetten az 1923-as francia Automobile Club Grand Prix-re tervezték, és forradalmi újításokat tartalmazott. Minimalista és funkcionális, mégis forradalmian új kialakítása alacsony profilt és futurisztikus stílust tett lehetővé. A 6. sz. Autó kormányánál Ernst Friedrich a Tours körpályán tartott verseny 3. helyén ért véget, az autó beceneve adott.
4_dsc_4476.jpg 

A kiállítás tavaly véget is ért, de aki nem látta, az autók fele továbbra is megtekinthető az állandó kiállítás részeként.

A végére berakom a szokásos közvéleménykutatást: melyik volt a kedvenc Bugattid?

A bejegyzés trackback címe:

https://autossagok.blog.hu/api/trackback/id/tr4115718868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szabo T 2020.05.29. 03:01:22

Már megint nagyon érdekeset írtál! Most kezdtem olvasni a "Faster" c. könyvet, ami pont Rene Dreyfus és kortársai életét mutatja be a II. Világháború körüli években.

www.barnesandnoble.com/w/faster-neal-bascomb

collateral damages 2020.05.29. 08:40:05

Bár ezen a blogon a valóban gyönyörű autókról van szó, magam is ámulva, bámulva jártam végig a Bugatti kiállítást, de szeretném egy a Cité - nél valamivel szerényebb méretű, viszont a motorizáció szempontjából ugyancsak meghatározó márka állandó kiállítására felhívni a t. Olvasó figyelmét. Ez a Piaggio ma is működő pontederai gyára mellett létrehozott múzeum, ahol az első, ma már kissé megmosolyogtató kétkerekűektől a versenygépeken, és a legkülönbözőbb célokra épített speciális járgányokon át bemutatják a márka történetét, de természetesen a ma gyártásban levő legkorszerűbb robogókat is megcsodálhatja a látogató. Kevesen tudják, hogy a Piaggió nem csak két, vagy hárokerekű járgányokat épített, de különleges formatervű vasúti járműveket is építettek, és a korabeli repülőgépek gyártásában, fejlesztésében is kivették a részüket. A múzeum Pontederaban van, ami Firenzétől, Sienától, vagy Pisatól 30 - 40 percnyi autóútnyi távolságra helyezkedik el. Ezekből a városokból egy fél napos kirándulás célpontja lehet a múzeum felkeresése. Nagy költséggel nem kell számolni, mert a belépés ingyenes, indulás előtt érdemes tájékozódni a múzeum nyitvatartási idejéről a www.museopiaggio.it honlapon.

Ződ2000 · http://egzostive.com 2020.05.29. 09:04:01

@collateral damages: köszönöm a tippet. Pont tavaly sikerült felkeresni a Motorvalley-t, ami egy bő 100-kmes vonalon a világ egyik legsűrűbb autóipari élményközpontja. Mivel családdal mentem, és augusztus közepén ezért csak a legfontosabb 3-4 helyet kerestük fel, és persze Augusztus közepén amúgy is sok minden zárva van. De azért ilyenkor a Ferrari két (igazából három) múzeuma kötelező (angol poszt már készült, egzostive.com/ferrari-masterpieces/ talán majd valamikor itt is lesz cikk magyarul). és persze a Lamborghini múzeumok (megint kettő, de a családi múzeum egész Augusztusban zárva van, így csak a gyár került sorra).
Ez a Piaggio most felkerült a bakancslistámra, mert Toscanában nincs akkora hagyománya az ipari jellegű turista-látványosságoknak, bár a Ferrari múzeumok és az egész Ferrari élményvilág mellett nehéz villantani...

Ződ2000 · http://egzostive.com 2020.05.29. 10:45:26

@Szabo T: érdekes olvasmány lehet, pár hete láttam az eléggé elmebetg Ferrari (Alfa) Bimotorét a Retromobile-on (egzostive.com/retromobile2020-lukas-huni-110th-anniversary-alfaromeo/), ami pont arről a korszakról árulkodik.

Nekem az jön le olvasmányaimból hogy ez volt a kor hidegháborúja, az autóversenyek pedig a kor megfelelője az űrkutatásnak.

Szabo T 2020.05.30. 01:26:18

@Ződ2000: Elég jó hasonlat, igazad van. Pont most került hatalomra Hitler és máris rengeteg pénzzel kezdte támogatni a Mercedes és az Auto Union versenyosztályát. Az Auto Unionokat valami F. Porsche tervezte..