A héten bombaként robbant be az autóipar egyik leghatalmasabb titánjának letartóztatása. A hírek elsősorban Japánból érkeztek különböző pénzügyi sajtóorgánumoktól, és bár mindenki csak kapkodta a fejét, eddig egy cikkben sem láttam érdemi példát arra, hogy bárki elgondolkodott volna a dolgon. A net végtelen hullámain egy bő napig nem találtam szinte egyetlen értelmes kételkedést, vagy legalább pár önálló értelmes gondolatot a sajtóközlemények és a Wikipédia kopipésztelésén túl.
A hírek arról szóltak, hogy a japán hatóságok előzetes letartóztatásba helyezték és hogy „kirúgását tervezik”. Közben alapvető fogalmak mentek a levesbe a kopipészt során, így néha a delegált igazgatóból képviselő lett, igazából a felügyelőbizottsági elnök és az ügyvezető igazgató közti különbségeket is többen hanyagolták.
Közben különösebb szemrebbenés nélkül kopipésztelték, hogy a nemrég kinevezett japán ügyvezető igazgató a szokásos hajbókolással kér elnézést a részvényesektől. Van is miért, a korai Renault-s idők óta Le Cost killerként aposztrofált Ghosn egy autóipari ikon, a Nissan megmentője, Manga hős és politikusok rémálma, aki csak az elmúlt 5 év híre alapján igen látványosan tette helyre a japán a francia és az angol kormányt, így egymás után. Természetesen a részvényárak elég látványosan reagáltak a váratlan és sokkoló fejleményre.
Pedig lett volna min elgondolkodni, voltak érdekes dolgok. Egyrészt miként lehet egy ilyen szintű alkalmazottnak eltitkolt jövedelme. Másrészt egy cégvezető, aki olyan munkatempót visz, amit halandó ember egy napig se bírna, hetente a világ négy különböző szélén kellett mítingeket tartania, megspékelve alkalmai látogatásokkal a globális gyár telephelyein. Miként tud egy ilyen ember saját forrásra használni céges erőforrásokat. Végül a legfontosabb, Ghosn a felügyelőbizottság elnöke, nem a vezérigazgató, akit ilyesmiért felelősségre szoktak azért vonni. Ugyanakkor azt olvasom, hogy rácuppantak két nem japán vezetőre, miközben a japán vezérigazgató a helyén ül. Viszont így nagyon kényelmes volt a szitu, tudták mikor érkezik Ghosn a Tokiói önkormányzattal tárgyalni, nyilván a belső kiszivárogtatás sem lehetett annyira véletlen.
Aki olvasott történeteket a 80-as és 90-es évek Japán autópiaci helyzetéről azoknak most beugranak a régi razziák, amelyekkel a helyiek tudatosították az importtal próbálkozó cégek számára, hogy inkább vásároljanak hazait. Ebbe a közegbe robbant be Ghosn a 90-es évek végén és szanálta erőből a csődközelbe jutott Nissant. A pár évvel korábban még életerős és dinamikus Nissan akkoriban az erős Jen és a japán gyártókapacitás halálos kombinációja miatt megroggyant, és a beszámolók szerint összeált volna bárkivel aki mentőövet tud dobni. Ghosn pedig rávette a Renault-t hogy szabaduljon meg a kamion részlegétől és a Volvó Truckstól kapott pénzen szálljanak be a Nissanba. Bár elméletileg a Nissan is rendelkezik azóta egy soványka (talán más körülmények között releváns) részesedéssel, azonban ez egy nem szavazó részvényplakett, vagyis a Nissannal feltőkésítették a Renault-t, mihelyt elkezdett nyereségessé válni. Papíron persze ezt el lehet adni nagyon polkorrekt módon:
Azóta a Renault-nak páratlan beleszólása van a Nissan ügyeibe, a tulajdonosi struktúra eléggé egyértelművé teszi. A 43%-os,-messze meghatározó arány mellett a pár mentésbe beszállt japán nagybanknak még két komoly amerikai banki tulajdonrésszel is osztoznia kell az érdekpozíciójukban. Alapjában véve nehéz bármit is keresztül vinni a Reanult 43%-án, utoljára épp Ghosn fenyegette meg Macront azzal hogy felsorakoztatja a Nissan részvényeseket ellene, amikor a korábbi Hollande-kormány gazdasági minisztereként bele akart szólni a tulajdonosi viszonyokba. Akkor nem derült ki mire lenne képes az „57%”, Ghosn nyert és úgy tűnt Macronnal békét kötött, nemrég volt egy PR mutatványuk Párizsban, amit csak messziről láthattam, mivel Macron kedvéért a fél csarnokot lezárták.
Visszatérve a Jalopnik cikkre, ők egy egész konkrét teóriát vettek elő (részben FT forrás alapján). Elősnek ugyanis a Financial Times ébredt két napja, az amerikai Jalopnik autós oldal pedig ezt az FT cikket gondolta kicsit tovább, kommentekkel megerősítve. A Jalopnik teóriája röviden így összegezhető: Ghosn egy fúziót készített elő, ami ugyan a Nissannak nagyon nem tetszett, de nagyon nem tudtak volna semmi (mást) tenni ellene, mint bevonják a Japán rendőrséget.
A cikkben konkrét számok szerepelnek, időtervek ami (elnézve az Alliance vezetőségét, és hogy a hivatalos oldal neve Alliance 2022) nem sok jóval kecsegtette a japánokat. Minden esetre most úgy látszik, Ghosn a japán hatóságok vendégszeretetét és a Renault tulajdonosai (köztük a francia állam) bizalmát élvezi egyszerre, miközben a labdába a Nissan felügyelőbizottsága rúghat bele amennyiben véglegesen megpróbálják elmozdítani a felügyelőbizottság éléről.
A Jalopnik kommentekben futott még egy érdekes szál, ami egy többéves folyamatot vázol. A hozzászólások egy része egy közelmúltban indított nagytakarítást emleget, amelynek alapja az elmúlt évben számos japán cégbotrány (Mitsubishi és maga a Nissan is, Kobe Steel), és amelynek révén a japán kormányzat a vállalatirányítási visszásságokat igyekszik visszavágni (az elmúlt évek válságai elég mélyen belevéshették a japán társadalom emlékezetébe, hogy veszélyes az ellenőrizetlen gazdaság). Ennek alapján nem is annyira elképzelhetetlen, hogy csak nemrég kezdtek el visszamenőleg körülnézni, és találtak érdekes dolgokat a Nissannál is. Persze egy ilyen esetben azért talán inkább a CEO-t vehetnék elő, vagy legalábbis ő is ott ülne a kispadon a rendőrőrsön (feltételezve hogy nem Ghosn vezetése alatt történt).
Ami egyelőre biztos, hogy nem tudunk semmi konkrétumot: a két külföldi vezető letartóztatásán kívül másról nem nagyon számoltak be, a Renault pedig kitart Ghosn mellett.
PS: a képek forrása a Alliance oldala. Igen, az első kép is onnan van :)