A korábbi kontinentális, zöldes-sziklás kastélyos vidékek után egy váratlan döntéssel kékebb tájak felé vettük az irányt.
Az előző rész végén ott hagytam abba, hogy egyrészt egy szinte mesebeli világba csöppentünk, kalózhajókkal,
…. középkori városokkal,
lélegzetelállító domborzati viszonyokkal...
És heveny kastély-túladagolásban szenvedtünk, miután 3 nap alatt megnéztünk bő két tucat kastélyt, várat erődítményt…
És most jött volna ugyebár a Loire völgye…
Viszont akkoriban még meglehetősen rugalmasan terveztünk útvonalakat. Manapság, gyerekekkel már nem tehetnénk meg, amit akkor, például nem foglaltunk előre szállásokat. Ez egyrészt lehetővé tette azt, hogy átugorjuk Auvergne-t, és így tudtunk most is módosítani az útvonalon. Megjegyzem, ez volt az út, ami egyértelművé tette a Navi hathatós előnyeit, amikor a város egyik feléből kellett az ellentétes felébe ugrani a következő Etap Hotelhez, volt, hogy az utolsó szobát sikerült így megcsípni és volt hogy a hálózatos autós moteleke feladva egész hangulatos Bed and Breakfast szállásokra leltünk.
Akárhogy is, kastélyt többet már nem akartunk látni, irány az atlanti part. Első megállónk Bordeaux volt, amely egy nagyobb város, de mi a dugón kívül nem sok vonatkozását tapasztaltuk ennek.
Innen irány északra a szép tagolt atlanti parton. Errefelé az épített környezet inkább funkcionális volt (ipari vagy védelmi célokra kihegyezve), és turisztikailag inkább a II. világháborús múzeumokat érdemes megemlíteni, amelyek a kor egyik legnagyobb civil emberáldozatot követelő, mégis számunkra szinte alig ismert küzdelmének, a szövetséges hajók és a német tengeralattjárók párbajának állítottak emléket
Viszont a természetes környezet gyönyörű volt, a sziklás tengerpartok és különböző évszázadból származó tengerei erődök (lásd, atlanti fal) váltogatták egymást…
Még keresem azokat a képeket, amelyeket Noirmoutier mellett egy nagyon hangulatos partszakaszon lőttünk. Egy remek fákkal övezett parti útvonal, de így 10 év távlatában nehezebb előhalászni a neveket...
Mindenesetre azóta is nagy rajongója vagy a Ceasars zenekarnak, nincs jobb zene a parti kirándulásokhoz...
Mellesleg ez az út ismertette meg velünk az apály/dagály jelentősségét a parkolás során.
Mi még száraz lábbal keltünk át Noirmoutier szigetére, de a visszaút már csak a fizetős hídon volt lehetséges.
Vicces volt ahogy sorra jöttek a tulajok, és vitték el az autókat a dagály elől. Aki nem ért oda időben, az kapott egy ingyenes kocsimosást... :)
Zárásnak helyi specialitásként tejszínes kagyló a tengerparton (második vendéglátóipari kalandunk a héten, valahogy a parti piknik jobban bejött akkoriban), egy falakkal megerősített kikötőben (Port Louise)
És a nap csúcsa Quiberon szigete és a Cote Sauvage, amelyet sok helyen választottak már a világ legszebb tengerpartjának...
Ezt követően érkeztünk Bretagne-ba, mint utólag kiderült megkoronázva utunkat. Bretagne az egyik kedvenc régióm a kontinensen, nem csak a természet szépsége, hanem az épített környezet miatt is.
Bretagne-ról viszont majd legközelebb!
