Az élet 180km/hnál, vagyis izé Passaunál kezdődik :)

Privát gondolatok az autók világáról

A Louwman gyűjtemény második része – bedarál a hatásvadász élményszivattyú

2017. július 12. - Ződ2000

Az előző részt ott hagytam félbe, hogy a Louwmans Museumban egy felettébb hatásvadász dramaturgiát követve váltogatják egymást műszaki érdekességek, a ritkaságok és a látványosságok, és az utolsó teremben filmes autók parkoltak.

A filmes szekció után egy diszkrét félhomályba burkolózó galéria és memorabilia-gyűjteményben pihenhetjük ki az eddigi ingereket, és gyűjthetünk erőt a következő tarka-barka tárlathoz. A nyugis félhomályból egy rikító futurisztikus kupéval ébreszt a tárlat, és innentől kezdve egy darabig nem is vesz vissza a tempóból.

A következő terem annyi érdekességet tartalmaz, ami önmagában is elegendő lenne egy múzeumra. Jobb oldalon pár érdekes versenyautó kapott helyet, természetesen a Toyota vonal megint kihagyhatatlan, de emléket állítottak annak is, hogy egykoron a holland királyi rendőrség rendelkezett a legnagyobb Porsche-flottával (ezzel először az amszterdami AutóRAI-n szembesítettek, de az óta több rendezvényen is összefutottam a rendőr-porschés nosztalgiaklub autóival). De akad itt a 30-as évek Fordjából feltuningolt Hot Rod, és Rally győztes Toyota a 80-as évekből.

A túloldalon pedig tanulmányok és különlegességek parkolnak. Személyes kedvencem a 026-os légellenállási értékű Sbarro Challange I. és a Fiat-Saab platformra épített Maserati Medici tanulmány, amely a Quattroporte III előfutára volt (utóbbit egyenesen az Italdesign Mérnökirodától vásárolta meg Lowman úr). A civil XKSS-sel szemben parkoló Le Mans győztes Jag már átvezet a követező, modern versenyautókat tömörítő szekcióhoz.

Itt megint befigyel a Toyota kapcsolat és a tárlat egyik koronaékszere a szépreményű, de eléggé sikertelen Toyota Formula 1-es torpedója, a 2009-es TF109-es. Személy szerint bennem mélyebb benyomást keltett a March hatkerekű F1-ese a 70-es évekből, de aki itt betér a versenyautókat tömörítő terembe, lát még érdekességeket indycartól NASCAR-on át Le Mans-ig.

Az emelet dramaturgiai csúcspontját az olasz autók tárlata jelentette számomra, nem csak a konkrét autók, de nálam a látványos színvilág és a diszkrét humor is betalált (Enzo közismert mondásával „Az aerodinamika azoknak való akik nem tudnak motort építeni”). Teljesen természetes egy ilyen színvonalú tárlatnál az első utcai Ferrari (166-os, amelyet már az év elején Antwerpenben is megcsodálhattam), de azért a versenyautók között akad pár érdekes ritkaság (mind az Indinapolisban Ascari alatt is leszerepelt Grant Piston Ring 375-ös). Az utcai Ferrarik egy része (275 GTB, 500 Superfast) Bernát holland koronahercegé volt (nemzeti múzeum ugyebár : )).

Ezek után nehéz lenne fokozni a hangulatot. Nem is tesznek rá kísérletet. Jön a levezető szakasz, bársonyos félhomályba burkolózó emléktárgyakkal és trófeákkal. Szükség is volt erre már nagyon… : ). Útközben be lehet kukucskálni az előző részben említett „Zeppelin” utasterébe. Útba esik az következő tárlat felé egy Spyker különítmény köztük az a kupé, amelyről a Totalcaron nemrég egy nagyon élvezetes ismertetőt írtak a sok mindenben világelső luxus-roadsterről.

Ajánlom mindenki figyelmébe a vicces kígyómotívumokat. Az átvezető autó az egyik személyes kedvencem a tárlatról. A szerényen szárazföldi yachtnak aposztrofált izé egy wall streeti tőzsdecápa szolgálati járgánya volt.

A Land-yacht pedig átvezet a Múzeum leginkább megdöbbentő szakaszához, amelyben egy sor mai szemmel is monumentális batár parkol.

Akad köztük tűzoltó autó éppúgy, mint luxus kupé és limuzin, akár a II. világháború előtti időből, (kezdve a nagy hintókkal). Valahol itt volt az a pillanat, amikor az élményfürdőt túltolva nekiálltam futkosni oda-vissza, mint kisgyerek a játékboltban. Elérkezett a elménytúlcsordulás veszélye.

Mai szemmel, egy más világban szocializálódva felfoghatatlan élmény ez a sok luxusbatár, amelynek zárható levegőbeömlő-nyílásaihoz több mérnöki munka tapad, amit Togliattiban valaha fel tudtak mutatni.

Mi is jöhetne ez után? Az tárlat alkotói csavartak még egyet a potméteren, és elérkezünk az elmebeteg ritkaságokig. Személyes kedvencem a röhejes 1910-es évjáratú Hattyúautó, amely ha önmagban nem lett volna elég a figyelem felkeltésére, ott a videó, amelyen Louwman úr ecseteli a giccsparádé részleteit Jay Lenónak.

Érdekes látni, ahogy az utókornak ismereteit átadni kívánó két tehetős autóőrült műgyűjtő mennyire egy hullámhosszon van, dacára a teljesen más indíttatásnak (Leno egy önerőből sikeressé váló tévés legenda, Lowman egy gazdag autókereskedő család sarja). Ezen a soron akadnak még egzotikumok, Mercedes ritkaságok és régmúlt letűnt márkái (pl amerikai luxusautók).

A furcsaságok után belebotlunk a világ legrégebbi fellelt Toyotájába. A Toyota AA beszerzése akkora vívmány volt, hogy a japán mamutcég elismerésük jeléül odaajándékozta Lowman úrnak Szóicsiro Tojoda (az alapító unokájának) személyes íróasztalát (a Totalcar írt egy hosszabb cikket a kalandról). Általában véve a Toyota igen erősen képviselteti magát a múzeumban,az F1-es torpedó mellett ott a Le Mans prototípus és egy Rally Celica, meg az S2000 az aulában. A Louwman a Mazda múzeum megnyitásáig az egyetlen érdemi hely volt a japán autók rajongóinak.

Lassan ráfordulunk a célegyenesre, és a Louwman dramaturgja nem hagy cserben, a tárlat végén a számtalan elismerést begyűjtő Talbot kupék és egy pár régi Bugatti várja a vendégeket.

A félnapos séta végén egyetlen nagy eldöntendő kérdés maradt számomra: sikerült-e rálelni a kontinens legjobb autósmúzeumára. Az biztos, hogy a Louwman hatalmas, és az egyik legkiegyensúlyozottabb tárlattal bír, minden korból, minden régióból található autó. Általános minőségben (rendezettség, koncepció, változatosság) a legjobb profi gyári márkamúzeumok szintjén áll (a márkamúzeumok között szerintem a legjobbnak a Mercedes múzeuma), a profi látványtervezők munkája mégsem egy hűvösen profi céges látványvilágot eredményez, inkább egy mecénás vízióját követi, és szerencsére hiányzik a vállalati marketing-bullshit is (egy kis holland büszkeség azért belefér a Spyker révén, meg némi személyi kultusz a Louwman család történetéből). Bárhonnan is nézem, a Louwmans mindenképpen a legkiegyensúlyozottabb és legsokoldalúbb múzeum. Ha minden áron kellene valamit felhoznom, akkor talán az interaktivitás hiánya lenne amiben egyes technikatörténeti múzeumok (pl a torinói olasz nemzeti autómúzeum vagy akár a Rigai autómúzeum) erősebbek.

Egy ekkora ikerposzt szerintem megérdemel egy kis közvélemény-kutatást. Mindazonáltal ennyi autót nem lenne értelme egyenként felsorolni, ezért csak a szekciókat rakom be (a teljesség kedvéért itt a link még egyszer az első részhez). 

 Akinek közelebb esik Brüsszel, a decemberi Interclassics hírlevele szerint megint komoly delegációval fogja magát képviseltetni Louwman úr, de a szervezők ezúttal komoly erősítést hívtak a kontinens öt nagy autós múzeumától. A Mclaren versenyistálló és márka rajongói pedig kénytelenek lesznek Hágáig elzarándokolni, mivel az aktuális tárlat a Mclarenről szól (a gyanakvóbbak kedvéért, igen, Louwman úr Mclaren sportkocsikat is árul : ) ).

A bejegyzés trackback címe:

http://autossagok.blog.hu/api/trackback/id/tr4212655941

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Rézfánfütyülő fűzangyal 2017.07.13. 14:19:05

Az egész múzeum értékeléséről csak annyit, hogy a párommal (x0 és nő!) látogattuk meg, és az elejétől a végéig, mind a hat órán keresztül élvezte. Megbeszéltük, amint lehet, visszamegyünk, együtt!