Az élet 180km/hnál, vagyis izé Passaunál kezdődik :)

Privát gondolatok az autók világáról

Dreamcar Ferrari-vezetés

avagy inkább egy járókeretes bácsi előzzön meg mint a hátsó kerekem...

2015. február 19. - Ződ2000

A következő poszt megint a frigóból származik, de egy meghatározó élményhez, az első igazi telivér sportkocsis sétakocsikázásomhoz kapcsolódik.0_cimg4541_copy.JPG

Ez a cég 2008 körül az egyik legimpozánsabb flottát kínálta nyugat Európában (olyan kevésbé szokványos nyalánkságokkal, mint a Murcielago, Aston Martinok, R8-as) különböző konstrukciókban (pálya és közúti vezetés, öt országban, 300 EUR körüli indulóárral). Sajnos úgy tűnik, a válság ezt a céget is magával söpörte, és mára nem maradt nyoma. Pedig nem akármilyen lehetőséget kínáltak a hétköznapi autóőrülteknek, hogy első kézből szerezzenek olyan autós tapasztalatokat, amelyek amúgy csak kevesek kiváltsága.

1_cimg4527_copy.JPG

Itt most megengednék egy kis kitérőt. Elég sokáig gondoltam magamat autós ügyekben tájékozottnak pusztán annak alapján, hogy igyekeztem naprakészen tartani magam a szakirodalomban. Autókatalógusok (még a régi német Autokatalogokkal kezdve), tesztek, és a sorra gyarapodó netes oldalak alapján az ember könnyen úgy érezheti, hogy szinte minden lényeges információnak birtokában van ahhoz, hogy akár a fotelből eldöntse, melyik a számára legjobb autó. Egészen addig, amíg sorra nem kerül az első saját autó megvétele, és elkezdi gyűjteni a saját tapasztalatokat. Ha az ember veszi a fáradságot, hogy maga is elmenjen pár tesztútra, gyorsan rájön, hogy mennyire más a való világ, mint a Need for Speed, vagy akár amit az Autobild összehasonlítások sugallnak. Persze van, aki kihagyja ezeket a lépéseket, és rögtön belevág a kalandokba, és különösebb autós tapasztalat nélkül ül be egy-egy komolyabb autóba, akár belefér a költslgvetésbe akár nem. Amikor azonban az ember kellő tisztelet és intelligencia nélkül kezdi el csapatni egy kikapcsolt elektronikájú Ferkával könnyen ráébresztheti az élet hogy mennyire véges az kapacitása, fizikai, szellemi és később anyagi értelemben is…

Mire nekem sikerült először (és eddig sajna utoljára) Ferrarit vezetnem, már túl voltam jó pár levezetett kilométeren több autó megvásárlásán (annak minden nyűgével a pénz előteremtésétől a tárgyaláson át a megvételig), ezek során pár irreálisan drága (és szóba sem jövő), de kihagyhatatlan autó tesztvezetésén. Ezek után szinte természetes dolognak tűnhet egy Ferrari vezetése. Pláne hogy egy közeli barátom már meg is mutatta valamivel korábban miként kell ezt (szakszerűen) csinálni.

4_100_1475_copy.JPG

Pár héttel később felvirradt az én napom. Persze napokkal előbb nem tudtam aludni (fiatalság bohóság), a megbeszélt időpont előtt jóval kint voltam nézelődni. Ott sorakoztak szépen a paripák, várva a gazdájukra.

5_cimg0049_copy.JPG

A vezetést megelőzte némi papírmunka, amelynek legemlékezetesebb része a 3000 eurós önrészre vonatkozó kitétel volt. Ez gondolom valahol a egy Ferrari lökhárító ára lehet, igazából még arányos is a korábban vezetett autók 400-1000 eurós önrészéhez képest. Mégis azért más hangulatot ad egy ilyen autónak. Szerencsére bőven volt idő ismerkedni a kocsikkal, vagy egy órát parkoltak a Hotel előtt, így sikerült beszélgetni a vállalkozóval is, és legalább egy kicsit szokni lehetett a kocsikat is.

6_cimg0021_copy.JPG

Ennyi bevezető után eljött a kirándulás ideje. Maga a kaland nem túl hosszú összesen bő két óra a 3 autóra átszállásokkal, számomra nem ismeretlen utakon.

7_cimg4535_copy_copy.JPG

Az első darab egy akkor épp aktuális, de alap Ferrari, a 430-as Cabrio. Természetesen annak legszelídebb formájában, ahol a bolond-biztosra állított ESP bekapcsolt állapotát a kísérő mitfárer árgus tekintete őrizte. Bár túl voltam egy két érdekes autón, azért az élmény mégis új volt, Manettino, vicces üzemmódváltó (azóta sem tudom hogyan kell rükvercbe tenni a Ferkákat), ülés szinte az aszfalton, miközben a papucsszerű orr elejét úgy kémleltem a parkolóból kiállásánál, mint valami friss jogsis amatőr. Most beugrott a székely bácsis repülős vicc, ezt azért nem gondoltam volna :). Ezen kalandom után mindig elmosolyodom azokon a fotelhuszárokon akik ugyan apu suzukiján kívül mást még nem vezettek, de nagyon értik hogy mitől jó egy sportkocsi…

Pedig az F-430 nem hagyományos értelemben vett autó, hanem egy célszerszám, ami arra való, hogy feltűnően és/vagy gyorsan utazzunk. Praktikum vagy kényelem sokadrangú, arra van még sok drágább modell a márkától vagy akár olcsóbb és civilizáltabb alternatíva a Grand Turismo/911/XK képezte alsóbb ligából. De mint sportkocsi páratlan a 430. Nyers, precíz és élvezetes. A váltó nyersen, de szélsebesen kapcsol, és ami legfurcsább, (gondolom a változó szelepvezérlés miatt) olyan a motor, mintha turbós lenne, valahol 4000-es fordulat felett megváltozik mind a hangja, mind a reakciója.

8_cimg0027_copy.JPG

9_cimg0030_copy.JPG

Mellesleg sofőrönként egy hozzátartozót vittek egy kísérőautóban, aki lelkesen fényképez(het)ett.

10_cimg0031_copy.JPG

Ezt követte az átszállás, és itt most kitérnék a kaland legviccesebb részére. "Versenytársam" a kiránduláson egy 70 feletti idős olasz nyugdíjas bácsi volt, akit a lánya fizetett be erre a kalandra. Látszott a bácsin hogy sokat átélt, azon generáció tagja, akik sok-sok évtizede szénbányásznak érkeztek a régióba és sokáig a legnagyobb kisebbséget adták a lotaringiai háromszögben. Nyilván ez meg is határozta a megtett út tempóját. Itt halkan jegyzem meg, hogy mennyire más a nyugat európai nyugdíjas koncepció, mint kishazánkban. Pedig ez a korosztály itthon is sokat letett az asztalra (háború utáni újjáépítés, gyerekek kitaníttatása és most nem megyek bele politikai összefüggésekbe).

11_cimg0041_copy.JPG

A második autó egy 911 Turbo, annyira másnak érződött a 430-as után hogy azt nehéz szavakba önteni. A 911 (gondolom szintén lame settingben volt) elsősorban egy autó, amely sportos és mellesleg baromi erős. Minden finom és igényes benne, ugyanakkor ha kell,minden kívánságát teljesíti a sofőrnek. Érdekes volt ahogy a nedves úton szűk kanyarban erősebb gázadásra épp csak annyit riszálja magát, hogy érezhető legyen, hátsókerekes (pedig elvileg nem is, mert a Turbo négykerék-hajtású), de az ESP biztosítja hogy a 911-es ne nyírja ki saját vevőkörét…

12_cimg0045_copy.JPG

Végére a leginkább várt darab, a Gallardo. Sárga, feltűnő és drága. Utólag belegondolva jó is hogy nem ezzel kezdtem :)

13_cimg0016_copy.JPG

 És ahogy korábban írtam, mindig van feljebb : )

A bejegyzés trackback címe:

http://autossagok.blog.hu/api/trackback/id/tr827190497

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.