Első hosszabb útvonal-beszámoló: Auvergne - Dordogne- atlanti part - Bretagne
A kirándulás úgy indult, hogy szerettünk volna valami érdekes és eredeti környéket felfedezni Európa közepén (nem, nem Budapest és nem is Észtország : ) ), miután sikerült pár közismert helyszínt megismerni. Cote D'Azur (majdnem rá is ment az öreg Rover Európa legmagasabb hágójának átkelésére), Bretagne, Normandia, Elzász / Lotaringia.
Valami eredetibb kellett…
De ne ugorjunk ekkorát, mert eredetileg az utazás szervezése egy teljesen más koncepció alapján indult meg...
A korábbi utazások során többször is beugrott az egyik legutolsó számítógépes játék, amivel jópár évvel azelőtt aktívabban játszottam, a Need for Speed Porsche Unleashed, amely egy sor érdekes európai pályát tartalmazott. Gondolom, a legtöbb olvasó most fetreng a röhögéstől a forrásmegjelelölés okán, de 10 éve még nem marketingelt autós műsor turisztikai céllal úgy, mint manapság a Top Gear… Szóval fiatalkori "műveltségemből" eredően érdekelt (többek között) az Auvergne régió.
Amikor elkezdtük a szervezést, kaptunk egy újabb fülest: egy franciatanárom mutatott egy nagyon meggyőző (persze turisztikai marketing) cikket a Dordogne régióról, amely elég jól mutatott a képeken. Ha fele olyan jó a hely, mint a képeken, már nem járunk rosszul vele… Így a nyári pihenőidőben kivettünk másfél hetet egy intenzív nászútpótló kiadós autós kirándulásra: Auvergne-Dordogne és végül a Loire völgye, ez lett a terv.
Előzetesen annyit, hogy mi jobban szeretjük a felszínes, de szélesebb spektrumot lefedő kirándulásokat, ahol autóval viszonylag nagy távolságokat tudunk megtenni, rugalmasan és gyorsan tudunk változtatni a koncepción, gyakran változtatunk helyszínt és nem maradunk egy helyen többet 2-3 óránál. Ezen út során pl több mint 6000km-t tettünk a kocsiba, napjában 4-5 helyet látogattunk meg, és útközben is rengeteg szépséget láttunk…
Auvergne
Az út amúgy jól indult, de már a második napra lejött, hogy Auvergne nem olyan jó hely, mint eredetileg gondoltuk, így gyorsan tovább is álltunk. Egyrészt az épített környezett sem volt annyira tuti, és az időjárás sem volt partner, ami egy természeti parkra építő régiónál fontos lett volna.
Összességében nem mondanám rossz helynek Auvergne régiót, de az adottságai nem voltak jók a mi elvárásainknak (gyors helyváltoztatás autóval, napi 3-4 helyszín, 2-3 óránál többet csak kiemelkedően jó helyeken tölteni), itt annak lett volna értelme, hogy az ember szépen leparkol, és egy napot lassított tempóban eltölt egy szép természetes közegben. De utólag is visszagondolva, később sokkal több kiemelkedő élményben volt részünk Perirgordban, így helyes döntésnek bizonyult tovább indulni.
Na igen, a Dordogne völgye, illetve a történelmi Perigord megye.
Périgord egy középkori tartomány (provincia), manapság természetim régió. Tipikusan az a hely, ami fokozottan hátrányos helyzetű, nem csak hogy nincs nagy kiugrási pontja, de minden szomszédjának van egy sokkal jobb (magas Alpok, tengerpart, ipar, óceán, vagy Párizs közelsége). Périgord midnen szempontból necces, mégis valami gyönyörű dolgot hoztak ki belőle.
Akkor hogyan lehet egy ilyen slamasztikából kimászni? Például úgy hogy egy stílusos ékszerdobozt varázsolunk a megyénkből...
Nyilván ez nehezen megy, és nem is sikerülhet a saját hajunknál fogva… A bevált megoldás hasonló, mint más francia régiókban, gazdag nyugati (khm, északi) beruházókkal, akik rendelkeztek nem csak az anyagi, de szellemi tőkével is ahhoz, hogy ne a vendégek igazodjanak a vidéki léthez, hanem a vidéki létet igazítsák a városi népek idealizált elképzeléseihez. És itt most nem a kötelező bajuszviselésről beszélek, hanem egységese stílusos természetesnek ható egységes városképről, a helyi adottságokat feljavító élmény-beruházásokról. Feltűnő volt, amikor minden településnek saját "színe" volt, azaz egy egyedi terméskő, amivel minden (akár újépítésű) házat egységesen bevontak. Viszont pont azért nem volt két egyforma település sem. Például alább a kedvencem, a vörös terméskő és zöld növényzet gyönyörű elegyét kínáló Collonges la Rouge.
Nagyon különös volt az a kettősség amely a hely lakosságát jellemezte, egyrészt ott voltak a helyi lakosok, akik többnyire a turisták és a nyugdíjas korukra odatelepülő tehetősebb szomszédaikat látták el. Másrészt az átlagos turisták, családok mellett feltűnő a sok jobbkormányos Range Rover, a betelepülő angol nyugdíjasokkal akik itt fektettek be, és konvertálták át életüket egy más létminőségre...
A fent vázolt hangulatos települések mellé került 2-3 olyan látványosság ami bár vihette a fejlesztési pénzeket, de szükségesek ahhoz hogy valami programot is kínáljanak. Itt ebből legalább három is volt:
A Padirac-i barlangtó
Félelmetes darab, már a lejárat kürtőjébe is beleszédül az ember…
A Lascaux II barlang
Az cro-magnoni ősember graffitijével, amiben a legviccesebb az, hogy nem is eredeti. TKP egy repro, mert az eredeti elég rosszul viselte a betóduló látogatók leheletét..
És kastélyok minden mennyiségben… Gyönyörű és újszerű állapotban, gyakran az eredeti nemesi család kezében…
Olyan közismert darabok mint a hollywoodi filmekből ismert hautfort-i kastély,
Mellett már szinte csak köret Josephine Baker egykori privát kastélya…
vagy Losse,
vagy Castelnaud....
vagy pl Puyguilhem, ahol magyar nyelvű brossúrával vártak...
Csupán kastélyból van a megyében vagy két tucat. Ezek mellett csak hab a tortán, hogy maguk a települések is bámulatosak, személyes kedvencem Rocamadour,
vagy Sarlat
de szinte minden település megérdemel egy pár órát.
Ez sem kastély, csak egy flancosabb kecó :)...
Most látom, hogy kezd a poszt kicsit elnyúlni, úgyhogy a kastélyok jöjjenek a folytatásban. Annyit előre elárulok, hogy annyi kastélyt láttunk, hogy úgy döntöttünk, a Loire helyett inlább az atlanti partnak vesszük az irányt hogy heveny kastély-túladagolásunkat tengeri levegővel kezeltessük…
És Bretagne legalább ennyire lélegzetelállító...